Egyedülálló anyaként, ha reggel hatra járnátok dolgozni, hogy oldanátok meg, hogy a 9-10 éves gyereketek egyedül elkészüljön reggel és elmenjen az iskolába?

Megtanítanám, hogy mit kell tennie.

Ennyi idősen szerintem már nem kell ehhez bébiszitter, hacsak nem nagyon forgalmas, veszélyes úton kell átmenni, vagy egy kastélyban laktok, amit professzionálisan lehet csak bezárni/beriasztani, stb.

Nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen családokban felnövő gyerekek valahogy gyorsabban lesznek önállóak. Nyilván ez egy kényszerhelyzet, de ha muszáj, akkor képes már rá egy ekkora gyerek.

Ha tudom, hogy így fog kezdődni a szeptember, akkor előző héten párszor elgyakoroltatnám a gyerekkel az önálló készülődést. Ha annyira nem ügyes, esetleg figyelemzavaros gyerekről van szó, akkor szöveges vagy rajzocskás útmutatót is csinálnék neki, hogy ne zavarodjon bele a reggeli-öltözés-wc-fogmosás-indulás sorozatba. Meg mindent kikészítenék este, amit lehet, és a reggelijét az asztalon kikészítve hagynám, mikor elmegyek, lehetőleg egy kedves üzenettel stb. Fölhívnám, mikor kelnie kell, és esetleg öt perccel indulás előtt is eleinte, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e. Az iskolába vezető utat is elpróbálnánk egyszer úgy, hogy én csak némán követem, esetleg lemaradva, vagy ő kalauzol engem, mintha egy kisbarátja lennék.

Nem véletlen, hogy 6 éves kortól már utazhatnak a gyerekek egyedül a vonatokon is, mert sok gyereknek egyedül kell iskolába járni, nincs más megoldás.