Miért rossz az egyedülálló anyaság? Meddig éltetek egyedülálló anyaként? Mi volt a nrhézség a párkeresésben?

Nem ideális, de nem feltétlenül rossz. A kérdés úgy hangzik, mintha kötelező jelleggel társat kéne keresni. Nyilván akkor rossz, ha az apa kivonul a gyerek életéből (ha egyáltalán benne volt).

Nem értem, 2-es, mért ne kellene. Nem ettől függ a szerelem és a szeretet sem.

A 2es válaszoló vagy férfi aki most azt hiszi jól megmondta vagy nő aki gyerek nélkül sem kell a kutyanak se.

Jó tudni hogy elmenekult mivel épp itt fekszik mellettem 🤷‍♀️

5ös neked mi bajod van??? Mitől ilyen kis megkeseredett a lelked,hogy úgy érzed idegen embereket kell bántanod?

2-eske, nyuszika, nem állnak veled szóba a nők, és most majd jól bosszút állsz rajtuk? Képzeld, és gyerekkel találtam magamnak párt, neki is van gyereke, és valószínűleg százszor külömb, mint te, aki nem kellesz senkinek.

20 év után váltam el, két kisgyerekkel. Először nagyon nehéz volt lelkileg is persze a kudarcot feldolgozni, meg ijesztő is, hogy egyedül vagyok ugyanarra a felelősségre. De van jó oldala is, hogy senkinek sem kell megfelelni, senki nem kéri számon, ha nem vagy tökéletes, ha csak úgy csinálod a napot, ahogy sikerült (max. önmagad:)). És azért büszke is vagyok magamra, hogy nem csak túléltem, hanem nagyobb részt még élvezem is továbbra is az anyaságot. Hál'Istennek van saját lakásom, elég jó a fizetésem, a szüleim egészségesek (ettől rettegek), és sok az őszinte jó barátnőm, akik végig tudtak hallgatni és támogatni. És persze sokat segítettek a gyerekek abban, hogy mindig adtak és nem volt időm elmerülni az önsajnálatban. Másfél éve új párom is lett, aki egyáltalán nem volt nehéz "összeszedni". És akadt volna még bőven jelentkező - tapasztalatom szerint elég ha bevetsz némi optikai tuningot és már a metakommunikációddal jelzed, hogy szabad préda vagy... Na de gyerekekkel az ember már nem akar átjáróházat vagy szappanoperát, épp elég volt nekik a válás. Ezért bár nehéz volt a logisztika, hogy kihagyjam őket belőle, próbáltam nagyon óvatos lenni és biztosra menni, nem a szeretetéhségemre hallgatni. Egyelőre úgy néz ki, jól választottam... vagyis kicsit lejjebb adva azért már az álmaimból, ha ez is kitart még 19 évig, akkor már elégedett leszek :D