A gyerekesek miért nem fogadják el, hogy a gyerekesek boldogok tudnak lenni gyerek nélkül is, utazásnak meg hobbinak élve?

Mi is egyenrangú partnerek vagyunk, és mi is szoktunk kaját rendelni. Én szerintem ez a háziasszonyság azért a legtöbb embernek akkor is legalább néha rabszolgaság.

Biztos 2 rossz alvó kisgyerek gyedes anyukája szemszögéből mondom, és ha nagyobbak lesznek, más lesz, de azért ha nincs segítség, minden éjjel óránként kell kellni, mindkettőnknek tenger a plusz feladata, sok a házimunka is, akkor nem lehet szabadon élni, mint régen. Ez van. Én nem tagadom, hogy frusztrálódom azon, hogy teljesíthetetlen mennyiségű munkám van folyamatosan, és nincs aki egy órát is vigyázni a gyerekeinkre, hogy 3,5 év után akár a sarokig is ketten sétáljunk egyszer.

Nézd kérdező. Vannak olyan emberek akik azt gondolják, hogy az ahogyan ők gondolkodnak, csak az a helyes, ahogy ők akarnak élni csak az a jó, és ha van valaki aki nem úgy gondolkodik, és nem úgy akar élni, akkor azt nem hajlandó elfogadni.

Én tudatosan gyerekmentes vagyok, ahogy a férjem is az.

De Nem értek egyet a lárvázó, habzószájú gyerekgyűlölettel, de azzal sem, hogy az ítélkezés, lenézés stb ami a gyerekes/ gyereket akaró emberek felől árad a tudatosan gyerekmentesek felé, az csak a mi fejünkben létezik. Mert ez egyszerűen nem igaz.

A rokonaink közt, az ismerősi körünkben, és a munkahelyükön is találkoztunk már mindketten ( a férjem is és én is), olyan emberekkel akik bizony rákérdeznek ( bár semmi közük hozzá) miért nincs gyerekünk, és mikor elmondjuk, hogy azért, mert nem szeretnénk soha gyereket, megkezdődik a hiszti, meg a bunkóskodás.

Mi az hogy nem akarunk? Ezt hogy gondoljuk? Gyerek az kell! Majd meggondoljátok magatokat, ki fogja rátok nyitni az ajtót, hogy lehettek ilyen önző dögök?, ha nem akartok gyereket minek házasodtatok össze, minek vagytok együtt? ,minek éltek?, az élet értelme csak a gyerek, és a többi balfalság amit összehordanak.

Ezeket már mind megkaptuk az évek alatt többször is, cifrábbakat is ennél.

Fura az egész. Én se kérdeztem meg soha senkitől, hogy akar e gyereket, és ha igen miért akar. Mert nem érdekel, meg nem is tartozik rám. De az ilyen típusú emberek agyban eddig se jutnak el.

Felőlem azt gondol amit akar, de amikor már szemét rohadéknak nevez csak mert nekem nem kell gyerek, az sok.

Szerintem aki így viselkedik, így beleáll az emberbe, biztosan nem elégedett a saját életével.

Szóval nekem ne mondja senki, hogy a kutyát se érdekli vállal e az ember gyereket. Mert ordas nagy kamu.

48.

Ez vagy túlzás, vagy ritka ostoba emberekkel van tele a környezeted. El nem tudom képzelni a szituációt, hogy le rohadt szemezgetünk, mert te nem akarsz gyereket, mégis milyen helyen élsz te?

Pedig sajnos tényleg vannak ilyen emberek, nekem ez nem elképzelhetetlen. De az ilyen arra is ugrik, ha teszem azt, szóba kerül, hogy xy nem eszik húst, vagy éppen hogy húst eszik, vagy tényleg bármin képes hőbörögni, ha valaki valamit máshogy lát jónak. Mert egyszerűen képtelen felfogni, hogy másnak nem biztos, hogy ugyanaz a jó, mint neki, vagy talán neki magának sem jó úgy, de eszébe sem jutott, hogy lehetett volna másképp is. Ugyanígy szokták szidni a tudatosan egyedülállókat, vagy a tudatosan egyedülálló szülőket is például, miközben tényleg kinek miért fáj, hogy a másik másként él? Nekem van egy nagyon jó barátom, tini korunk óta barátok vagyunk, az illető egy férfi, aszexualis és nincs parkapcsolata sem. Hogy őt már hányan próbálták győzködni, hogy ugyan már, ilyen nincs is, szex nélkül nem lehet élni, kapcsolat nélkül sem lehet élni, meg egyáltalán, az ő élete így nem ér semmit. Pedig de, tök jó élete van, csak nem pont olyan, mint másoknak. Az már csak hab a tortán, hogy nyilván gyereke sincs, nem is akar, nem is érdeklik különösebben a gyerekek.

Más kérdés, hogy nekem meg van kettő is, ettől még barátok vagyunk, megnézni is eljött minket, amikor születtek, de mondjuk vigyázni rájuk nem őt kérném meg, mert nem tud velük mit kezdeni. Olyan viszont rengetegszer volt, hogy elhivott valami klassz programra, de mondtam, hogy egyedül nem tudok menni, rögtön mondja mindig, hogy nem baj, vigyem a srácokat is. Ha csak így tudunk találkozni, akkor így, ezen soha az életbe nem problemazott. Ha olyan a program, amire gyerekkel nem kéne menni, én mondom, hogy így sajnos nem tudok elmenni, de másik időpontban tudok menni nélkülük, ha az neki is megfelelő. Ennyire egyszerű, intelligens emberek ezt meg tudják beszélni.

Ha valaki beleáll olyanba, aki úgy döntött, hogy nem akar gyereket, én vagyok az első, aki odaáll, hogy ezt nem kéne, mert tényleg mindenkinek a saját magánügye, és baromi sértő, ha megkérdőjelezik akár az önismeretét, akár az értékítéletét. Viszont az is marhára sértő, ha más meg a gyereket vállalókról, szülőkről, vagy gyerekekről nyilvánul meg vállalhatatlan stílusban.