A gyerekesek miért nem fogadják el, hogy a gyerekesek boldogok tudnak lenni gyerek nélkül is, utazásnak meg hobbinak élve?

7 vagyok. Gyerek nélkül is jó életünk volt, szép karriert kezdtem, tárt karokkal vártak vissza dolgozni. Átlagon felül keresek, van egy nagy baráti társaságunk, a családdal is nagyon jó a kapcsolatunk mindkét oldalon. Mindenünk megvolt mégsem éreztük teljesnek az életünket gyerek nélkül.

Az, hogy ki néz ki jól, meg ki nem, az relatív. A te saját szubjektív véleményed.

Sajnálom, ha valaki nem tudja elfogadni, hogy egy sikeres, boldog életet is még teljesebbé tehet egy gyerkőc. Attól, hogy gyerekünk lett, nem zárkóztunk be a négy fal közé zokogni. Mindenki döntse el maga, hogy hogyan szeretne élni, de az ilyen kommentektől nyilván nyílik az ember zsebében a bicska. Mintha a gyerekesek céltalanul lődörgő mihaszna emberek lennének, míg a gyerektelenek a celtudatos félistenek. :)

Én se értem ezt. Pont hogy ők támadják a szülőket alpári módon.

Sejtem melyik témára gondol a kérdező, igaz hogy egy ősanya típus volt ott is, de olyan trágár módon estek neki… szerintem sok kommentet töröltek is.

Léteznek különböző Facebook csoportok is pl. Gyerek mentes övezet.

Miért van erre szükség?

Én utálom a spenótot, mégse bizonygatom úton útfélen hogy a spenót szerető az egy szerencsétlen flótás.

Vagy pl nem szeretem a divat vegánokat, mégse alapítok ellenük klubbot.

Az az ember érzése, mintha magukat győzködnék: boldog vagyok én így is, mert a szülőségben minden rossz.

A saját tapasztalat meg az, hogy akinek a környezetemben nem lett gyerek, annak azért nem lett, mert nem volt, akinek szüljön. Rendes párkapcsolat hiánya.

Igazából ez egyáltalán nem arról szól, hogy kinek van gyereke és kinek nincs. Csak rengeteg a frusztrált ember, aki a saját komplexusait másokra vetíti és a saját szorongásait másokon vezeti le. Gyerekes és gyermektelen egyaránt.

Aki békében van saját magával, azt tökre nem izgatja, hogy mások úgy akarnak-e élni, ahogy ő, vagy sem.

Én azt látom, azok győzködik a másik oldalt, akik nem biztosak a saját döntésükben.

Van ismerősöm, tudom, hogy nagyon szeretett volna mindig babát, szó szerint csorog a nyála, ha kicsit lát. De az új pasi nem akar, hát most a barátnőm is nyomja ezerrel, miért nem jó a gyerek. Kb magát győzködi, csak éppen úgy, hogy másnak mondja.

Aki valóban nem akar, tesz rá, mások mit csinálnak.

És pont így a másik oldal is. Aki boldog a gyerekkel, nem akar habzó szájjal rávenni senkit a szülésre. Aki azért szült, mert elvárás volt a társa vagy a család részéről, de ő még nem állt rá készen, az istenért nem vallaná be, és nyomja inkább a mindenkinek szülni kell, csak így jó dumát.

Azért nem hiszik el, mert senki nem hülye: az átlag ember nem így él mint a külföldi milliomosok, hogy a yachtról szállnak át a helikopterükre, reggel Monaco, este Velence.

A realitás: Utazás évi pár, legjobb esetben, a hobbi kb az olvasás meg a főzés, esetleg sport. Na, ha tényleg ez minden amit a gyerek szeretetével szembe tud állítani, az nagyon sovány….ez az én véleményem.

Én azon akadok ki, amikor olyanokat mondanak, hogy nekik szőr gyerekük van, meg ők lányos anyukák. Merthogy szuka kutyájuk van. Ez elég nagy baromság, meg sértő, mert hogy gondolja egy lapon említeni ezt azzal, ami a feleségemnek meg a többi anyának a szülőszobában kezdődött.

De igazából sajnálom őket, mert mennyire szánalmas, ha ő komolyan azt hiszi, hogy amit egy kutya iránt érezhet, annak van bármi köze is egy embergyerek iránti szeretnek, felelősségének.

Az csak egy pótlék.

Én azokon akadok ki, akik szerint a kutya csak pótlék.

Amúgy mind2 "oldalon" vannak agresszívak (ld aki megmondja a másiknak, hogy pótlék-e valamije).