Csak nekem furcsa így leengedni a játszótérre a gyereket?

Házzal szemben van a játszótér, egy nagyon pici átjáró úttest van a kettő között és 8 éves a gyerek.

Régen jóban voltunk a szülőkkel.

Lejöttünk erre a játszótérre, egyszer csak szülő nélkül megjelenik a gyerek. Kérdezem hol van anya vagy apa, mutatja kint áll az erkélyen (játszó térre néz). Erre valóban onnan int nekem az apja.

Nincs is azzal gond, ha megkér, hogy vigyázzak rá, de nem teszi, én meg pl. most is úgy terveztem (ill. be is tartom), hogy 10 percet maradunk csak, mert dolgunk van, időhöz vagyunk kötve. Apa elérhetősége nincsvis meg. De enélkül sem tetszik, hogy nem szól a szülő, nem tartja szemmel a gyereket, mert nem állna kint fél órát (tudom, mert ez nem az első eset, hogy csak úgy megjelenik a gyereke), plusz bármi van, pl mennünk kell haza én nem szándékozom az időmet a szülő felkutatasaval meg a gyerek hazakisérgetésével tölteni. Plusz tartsa már tiszteletben a másik idejét annyira, hogy nem rakja rám a gyereket szó nélkül. És a gyerekét is, azért annyira nem nagy, hogy csak úgy leeressze, mert ő lusta, fáradt, akármi. Én is az vagyok, de úgy gondolom ez a szülő feladata, vagy akkor nem engedem le.

Mit gondoltok?

És hogyan szoljak finoman az anyjának (őt el tudom érni csak ő dolgozik amikor az apa vigyáz a gyerekre igy akkor nem aktuális), hogy ez nekem nem tetszik?