Mikor féltél legjobban a szüleidtől? A gyereked mikor félt a legjobban tőled?

10-11 éves lehettem. Kiskamasz voltam, és mindent felfújtam. A-s voltam, és a B osztályban mindig úgy kellett írni a matekházit, hogy ceruzával leírtad az egyik füzetbe, majd tollal bemásoltad egy másik füzetbe.

Mentünk hazafele. Mondtam anyámnak, hogy én nem irigylem az évfolyamtársaimat, mert 2x kell nekik megcsinálni a matek házit. Erre anyám elkezdett hepciáskodni, hogy hallom-e magam, meg normális vagyok-e, meg ilyenek. Erre én visszaszóltam valamit, és ott az utcán nekem jött, elkezdett lökdösni. Bementünk a lépcsőházba, meglökött, végig húzott a lépcsőn, felmentünk, ott elkezdte a nyakamat szorongatni, majd leültetett az ágyra. A kezembe nyomta a környezetismeret tk-t, és hangosan kellett olvasnom. Zokogtam, alig láttam valamit a könnytől. Megfenyegetett, hogyha nem olvasok hangosan, akkor megeteti velem a könyvet. Majd elmentünk ezután fürdeni. Feküdtem az ágyban, erre odajött hozzám jópofizni, hogy nem alszok-e vele. Nem mertem nemet mondani, annyira féltem tőle. Ott feküdtem mellette, és olyan dühöt éreztem a tehetetlenségtől, hogy azon gondolkodtam, hogy kimenjek a konyhába és ne hozzak be egy kést megölni őt.

Szerintem nem szokott félni tőlem a fiam. Nem tudok rá példát mondani sem, de érdekes kérdés, lehet alkalom adtán majd megkérdezem tőle.

Engem elég durván vertek otthon, gyakran nagyon rettegtem, volt, hogy össze is pisiltem magam, már mielőtt elkezdett volna ütni. Vagy mialatt ütött. Még ha nyugodt és kedves volt az apukám, akkor is féltem a jelenlétében.

Én mindig féltem az anyámtól… sose jöttünk ki jól.

A gyerekem nem hinném, hogy fél tőlem, max megijed, ha erélyesebben szólok rá, mert mindent csinál sokszor, csak haladni nem halad. Kifejezetten keresi a társaságomat.