Nem teszünk rosszat ezzel a mai gyereknevelési elvvel a gyerekeinknek?

"Mihez nem értek 6-os?"

Mondjuk ahogy írták, a kötődő neveléshez.

Te azt hiszed, hogy elkényeztetés, holott véletlenül sem.

A fő kérdéseddel egyet értek, tényleg sok mai gyereknevelési gyakorlat borzalmas, de a kifejtéseddel. nem. Nem attól lesz türelmes egy gyerek, hogy kicsi korában éheztetik, meg hagyják, hogy féljen egyedül. Egy kisbabának még nincsenek "jogtalan" igényei, amiről le kéne őt szoktatni.

Szerintem inkább később vannak bajok, amikor nem merik fegyelmezni őket, mindent, de tényleg mindent a gyerekek pillanatnyi hangulatának rendelnek alá. Most a tesómékról tudok írni, akiknek ovis gyerekei vannak, de szerintem sokan vannak hasonlóan:

- A gyerekre szigorúan tilos rászólni. Ha valami miatt mégis megteszik, azonnal bocsánatot kérnek tőlük.

- A szülő semmi körülmények között nem emelheti fel a hangját a gyerekkel szemben. A két gyerek ezzel szemben visít egész nap, mint a sakál, rájuk szólni ezért, mint írtam, tilos.

- Soha (értsd: soha) semmi családi programot nem szerveznek, egész hétvégén nem hagyják el a lakást, mert a gyerekeknek nincs kedvük kimozdulni.

- A nagyobbik már 6 éves, és még soha nem voltak együtt nyaralni, mert a gyerekek kiborítóan viselkednek, és ez nekik nem pihenés így.

- A szülők néha megszervezik, hogy elmenjenek kettesben ide-oda, olyankor a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, de ha valamelyik kitalálja, hogy inkább maradjanak otthon, akkor mégse mennek el.

Ezzel nem is az a fő gond, hogy a gyerekek elviselhetetlenek - amúgy csak a szüleik jelenlétében azok, ha én vigyázok rájuk, vagy a szüleim, akkor nagyon aranyosak -, hanem az, hogy ez senkinek se jó. Tesóm és a sógornőm boldogtalan, katatón állapotban lézeng egész nap a lakásban, ha meglátogatjuk őket, akkor sem lehet két egybefüggő mondatot váltani velük, egyedül azzal foglalkoznak, mikor léphetnek végre le. A nagyobbik kislány frusztrációtűrése nulla, a 6 éves oltás úgy kiborította, hogy azóta lelkibeteg, és nem jár óvodába. Ráadásul így pont hogy azokat az éveket szalasztják el, amikor családként funkcionálnának, semmi közös program, közös élmény, az együtt töltött idő arról szól, hogy a szüleik próbálják őket valahogy kibírni. :( Ami azért szomorú, mert nagyon okos, aranyos gyerekek, minden megvan bennük, amitől akár jó is lehetne velük. Csak épp a szüleik a nagy értelmiségi agymenésben elcseszik az egészet.

13, de ennek mi köze van a kötődő neveléshez?

Tesódék nem úgy nevelik.

A kötődő nevelés nem azt jelenti, hogy kiskirályt nevelsz, akinek ki van nyalintva a popója.

A kötődő nevelés figyel a gyerek igényeire, na de az is a gyerek igénye, hogy amikor mar képes rá, önnállósodjon és megtanulja a környezete szabályait.

Megteszem amire nem képes, de nem teszem meg helyette, amire képes.

A kötődő nevelés akkor rossz, ha anyuka agyatlanul csinálja, és nem veszi észre, hol van ennek a határa. Babakorban tökéletesen rendben van, hogy ugrunk a pici minden igényére, nem hagyjuk sírni. Onnantól, hogy már tudatos, és próbál pl. hisztivel manipulálni, be kell fejezni a minden nyekkre ugrást, és meg kell húzni a határokat. Ami továbbra se a "leszarom, üvöltsön" hozzáállás, egyszerűen csak annyi, hogy nem kap meg mindig mindent azonnal.

Nálam ez működni látszik, nem kamaszok még a gyerekeim (6,5 és 3 évesek), de nagyon szépen értik a nemet és szót fogadnak annak ellenére, hogy életük első 1-1,5 évében biza én lestem az igényeiket, és sosem hagytam ott őket bőgni. Amit viszont egyértelműen látok, hogy sokkal melegebb és szeretetteljesebb a kapcsolatunk, mint milyen pl. nekem valaha is volt az anyámmal.

13mas vagyok.

Tudom, hogy nincs köze a kötődő neveléshez, ezt arra írtam, hogy sajnos vannak ma olyan gyereknevelési divatok, amik a kötődő neveléssel ellentétben igenis károsak. Nem kell messzire menni, múltkor is itt ostorozta magát egy anyuka, és szörnyetegnek nevezte magát, amiért rá mert szólni a hisztériázó gyerekére.

Abszolút egyet értek abban, hogy babát nem éheztetünk, nem alvástréningelünk. Én még az együttalvást is teljes mellszélességgel pártolom. :) Csak sajnos egyre többem csúsznak bele egy ilyen kiskirályosdiba emiatt, és ez a gyereknek is nagyon rossz.

A nagyobbik fiamnál mi alvástréningeztünk (már bánom), meg időre etettem. 14 éves, és tök türelmetlen 🤷🏻‍♀️ Ja, és baromi lassan alszik el, 10-kor megy aludni, de egy óra, mire tényleg el is alszik. Legalábbis ezt mondja, nem tudom, nem ülök mellette stopperrel.

Ha valamit a fejébe vesz, képes hetekig nyaggatni vele, pedig nem arra volt szoktatva, hogy ez beválik. De ilyen. Meg hát kamasz.

A kicsit ringatva, hordozva altattuk sokáig, igény szerint szoptattam, stb. 6 éves, és ő is türelmetlen 😅 Viszont este 8-kor lefekszik, nincs mellette már senki onnantól, öt perc alatt elalszik. Ja, és ő is nyaggat, ha akar valamit.

Szerintem ezek a dolgok egyáltalán nem azon múlnak, hogy baba korukban hogy voltak nevelve.