Melyik gyereknek lesz jobb felnőttként? Aki nem kap anyagi támogatást de boldog gyerekkora volt mert sokat foglalkoztak vele, vagy akivel kevesebbet foglalkoztak a szülei, de félre tettek annyi pénzt hogy a gyereknek tudnak venni egy lakást?

Második szerintem.

De olyan nincs, hogy foglalkoztak is vele meg lakást is kap?

Vagy olyan, hogy nem foglalkoztak vele és lópikulát se kap?

Szerintem pont ezek a gyakoribb esetek.

Melyik lesz jobb? Ha foglalkoznak vele és tesznek számára félre.

Bugyutaság maga a felvetés is, mert ezt így összehasonlítani nem lehetséges...

Akinek boldog gyerekkora volt.

Meg tudja magának is teremteni, amit kell. Mint ahogy sokan megteszik. Azért nem olyan gyakori, hogy valaki "készen" kap mindent.

Viszont a boldogtalan gyerekkor nagyon sok gondot okozhat lelkileg.

Nekem nem tudtak félre tenni pénzt, de a szüleim igyekeztek mindig megadni azt, amire szükségem van (otthon, étel, ruha, stb). Ha szerettem volna venni valami extrát magamnak, akkor én gyűjtöttem a rokonoktól kapott ajándék pénzből, kajapénzből. Sosem haragudtam rájuk emiatt. Jól tanultam, szakmám lett, amíg pénzt gyűjtöttem, addig élhettem otthon velük.

Nekem így is boldog gyerekkorom volt, és felnőttként is az vagyok, van saját házam, családom, autóm.

Ellentétben egy volt osztálytársam szülei gazdagok voltak, mindent kapott a srác, 17évesen már kocsit kapott. Egyetemre ment önköltséges formában, kapott egy lakást is, hogy nehogy már albiban legyen. A sulit 1 év után otthagyta, dolgozni nem akart, hazaköltözött a szüleihez, az apja alkalmazza a cégében mindenesnek, hogy legalább mubkanélküli ne legyen. Se kutyája, se macskája (tehát se barátnő se család), se szakma. És már közel 40 éves.

Persze ezek lesarkított példák, mert sokszor ezek vegyesek. Férjemmel én is sokat foglalkozunk a gyerekeinkkel, mellette teszünk nekik félre számlára pénzt, hogy ha bármi történik, legyen nekik.

Ha a normális lelki, mentális fejlődés biztosított, akkor szerintem a boldogság is.

Akivel kevesebbet foglalkoztak a szülei, azzal mennyivel kevesebbet?

Ha a második gyerek kifejezetten elhanyagoló helyzetből jött, akkor az elsőnek lesz jobb.

De ha csak annyi, hogy nem egész délután vele foglalkoztak, mert sokat dolgoztak; sokat volt a nagymamára vagy a szomszéd nénire hagyva, akik viszont szeretettel és örömmel voltak vele; akkor neki is boldog gyerekkora volt, és akkor értelemszerűen könnyebb neki, ha egy lakással indul az életbe.

Szerintem nem lehet általanosságban válaszolni. Ha rá se néztek csak tepertek a szülők, az nem jó. Ha nem éjjel-nappal vele foglalkoztak, de azért eleget és még felre is tettek, az jó. Ha nagyon jó volt a családi hangulat, sok töròdés, akkor kapott is dolgokat, mentek mindenfele, de aztán nem kap mondjuk egy lakast, max a koliját fizetik, segítik továbbtanulni, az is jó. Ha otthon deglett mindenki, gyerekként se jutotz soha semmire, és 18 évesen mehet ahová lat, az nem jó.

Nálunk a diplomáig voltam otthon, ösztöndíjból meg később diákmunkából fedeztem a luxuskiadásokat (egy-egy mozi, pár havonta egy buli, könyv, hobbi, szepeszet), de a tankönyveimet, alapvető ruháimat ilyesmit megvették.

Azt azért elvárták, hogy4-5-ös átlagot hozzak es ne járjak hetente szórakozni, de ez alap volt nekem is.

Diploma után 7 évig térítéementesen laktam a szüleim másik lakásaban. Rezsit fizettem, el nem fogadtam többet pénzt, felújítottam a lakást aztan eljöttem "férjhez". Nyilván azóta se kapunk semmit, nem is kérünk.

Nekem ez bőven jó, nem is teljesen érteném, mért kell felnőtt, dolgozó gyerekre költeni, bár a mostani lakásárak miatt mi is szeretnénk lakast venni a gyerekeknek, mert 15 eve 8 millióert arult panelek ma 40 millióba kerülnek.