A mai anyák tudják hogyan kell a fiúból Férfit nevelni?

"Mindkét gyerekünk fiú, de nem gondolom, hogy személy szerint rajtam múlna, hogy mennyire lesznek férfiasak felnőtt korukban. Van saját személyiségük csecsemő koruktól kezdve, neveléssel (vagy inkább példával) csak a saját értékeinket tudjuk átadni, azt sem én egyedül, hanem az apjukkal együtt."

--- ezzel nem értek egyet. Nálunk 15 éve halt meg apu, anyu egyedül csinált mindent. Szinte semmi ideje nem volt ránk. Senkivel nem tudtam megbeszélni a problémáimat, amelyek mai napig jelentkeznek valamilyen szinten. Sosem beszéltünk arról, hogyan kell bánni egy nővel, hogyan legyek határozottabb, dominánsabb, hogyan álljak ki magamért stb, ami egy férfihoz tartozik.

Úgy vélem, férfiasabb lennék, ha anyám rendszeresen leült volna velünk átbeszélni az életet, a jövőnket, kapcsolatainkat, céljainkat. Nem csak attól lesz valaki férfi, mert ott van egy apa, az ő mentalitása csak egy oldala a dolognak. De a legtöbbször van a fiatalokban olyan gát, amit az anyával is le tud küzdeni rendszeres beszélgetéssel.

"Ez a fajta férfi azzal takarózik, hogy van női, meg férfimunka."

-- szerintem itt az a gond, hogy régen falun könnyű volt belőni a feladatköröket, míg anya a házon belül dolgozott, addig apa a házon kívül. Apa nem főzött, nem mosogatott, nem festett. Neki ott volt a fűnyírás, az állatok, a kert, a kocsi, a motor, a fák metszése, és szépen megvolt mindenkinek a maga területe. Aztán elvárosiasodtunk, és a férfi munkaköre eltünt. Még mindig az él a fejekben, hogy a nő mosogat, főz, ablakot takarít, és ezt sokan nem is hajlandóak csinálni egy 50 nm-es panelben a negyediken. Aki meg beszál a közös mosogatásba, takarításba, arra sokan azt mondják, b#zis, papucs. Nagyon nem jó irányba mentünk.