Ugye azért vannak ma olyanok, akik albérletbe vállalnak gyerekeket (akár 2-3-at) és tisztességesen tudják őket nevelni úgy, hogy nem igazán van kilátásuk saját házra/lakásra?

Mi is albérletben nevelünk két gyermeket, tervezünk még harmadikat is.

Nem kilátástalan.

Mi nem vehettünk fel hitelt, mert mindketten megörököltünk egy-egy nagy családi házat a férjemmel az édesapánktól, akik 64 és 71 évesen hagytak itt minket.

Nem lakhatunk ott, mert ugye anyós és anyu ott lakik és kibírhatatlanok.

De már mindkettő idős (64 és 69 évesek), úgyhogy sajnos nekünk nem is olyan távoli a jövő, amikor jó házunk lesz, csak fel kell újítani picit és kész.

Szóval azt a max. 10 évet kibírjuk még így albérletben. Ahol most vagyunk maradhatunk is addig és addig takarékoskodunk a felújításra és a bútorcserére.

Nem ciki. Csak sajna sok emberben Magyarországon még nagyon megvan ez az "én házam, én váram" tudat. Csak azt érzik biztosnak, amit a két kezükben tartanak. Hiába tudnának a fizetésből egy albérletet kifizetni, inkább saját lakást vesznek hitelből, abban jobban biztonságban érzik magukat.

Ez valószínűleg azért van, mert bár jó pár országban eléggé kiépült rendszere van az albérleteknek és bérlakásoknak, itthon nincs. Jellemző, hogy a főbérlők és az albérlők kölcsönösen "tartanak" egymástól.

A főbérlő attól fél, hogy ha normális szerződést köt, bejelenti az albérlőket, akkor akár fizetés nélkül hónapokig a nyakán maradhatnak, míg a jogi intézkedés folyik.

Az albérlő attól fél, hogy ha nincs normális szerződés, akkor bármit megtehetnek vele, nem javítják a hibákat, kitehetik a lakásból, nem jelentkezhet be lakcímként oda, stb.

Amíg mindenki azt nézi, hogy jár (akár törvénytelenül is) a legjobban, és hogy vajon őt ki, hol fogja átvágni, egy csomó ember nem érzi valódi élettérnek az albérletet, inkább csak egy átmeneti valaminek.

Míg nyugaton az emberek akár egy életet is leélnek egy bérelt lakásban, addig itthon, ha mondjuk már 40 felé jársz és még albérletben laksz, oda vállalsz gyereket, jön a lenézés. Ebben is van hova fejlődnünk.

Jelen.

2 gyerekkel élünk albérletben. Szerintem is csak itt a GYK-n "ciki" ez.

Nekünk ugyan meglenne az a kezdő "pár milla", de mégis félünk teljesen lenullázni magunkat, beleugrani egy nagy hitelbe. Folyamatosan nézzük a házakat, de ahová költözni szeretnénk, ott elég magasak az ingatlan árak, vagyis nagyon bele kell szeretnünk egy házikóba, hogy feladjuk a mostani anyagi biztonságunkat.