Mit reagálnátok, ha folyamatosan "rossz" ajándékot adnának a gyerekeidnek ünnepekre?

28!

Teljesen egyetértek azzal a résszel, hogy ilyet nem a gyerek előtt csinálunk.

Ugyanakkor teljesen érthető, ha az ember bosszankodik, ha újra és újra kap valami szemetet, amivel nem tud mit kezdeni és amit szíve szerint dobna is egyből a kukába. Én nem szeretek halmozni, nálunk mindenből annyi van, amennyire szükségünk van, nincsenek speciális outfitek nem létező eseményekre, nem tárolunk 1 millió ágyneműhuzatot, hátha 5 év múlva itt akar aludni 2-nél több ember, és kaja is mindig annyi van, amennyi elfogy. Semmit sem utálok jobban, mint mikor abból áll a fél napom, hogy szemetet rakosgatok balról jobbra, majd jobbról balra. Abban az időben éppenséggel tanulhatnék, sportolhatnék, még többet foglalkozhatnék a gyerekemmel, takaríthatnék, de ha csak a s3ggemet vakarom, azzal is hasznosabban telik az idő, mint mások által idehordott limlomok válogatásával.

Véleményem szerint, mikor valaki arra nem veszi a fáradtságot, hogy értesüljön a másiktól, hogy mit szeretne, mire van szüksége, szereti-e egyáltalán, csak leveszi az első polcról az első sz@rt, az nem törődés, éppen ellenkezőleg. Egyértelmű kommunikációja annak, hogy számára ez teher, ez nyűg, őt nem érdekli.

Párom családjában is éveken át szenvedett mindenki minden családi ünnepen (és abból volt jó sok - nagy a család), mert soha senki nem mondta meg a nagymamának, hogy amúgy azt a sütit, amit ő készít senki nem szereti és mindig kivétel nélkül a kukában landolt. Pedig csak annyit kellett volna mondani, hogy "nagyikám, úgy szeretjük a kókuszkockádat, lehetne, hogy inkább azt készítesz ezentúl és nem piskótát?". De persze ott is ment, hogy nem konfrontálódunk, mi van, ha megsértődik és társai, ezért egyszerűbb, ha inkább kidobják az élelmiszert, amiből akár ehető kaja is készülhetett volna, ha időben szólnak a nagymamának.

Az meg nagyon aljadék elvárás, hogy ha nem kell neked, akkor add el. Ezzel beosztom a másik szabadidejét, miközben nekem semmibe nem telt volna egy rohadt telefont megereszteni és rákérdezni, hogy örülnél-e neki, vagy az unoka örülne-e neki. Ez már tényleg sokszor az a kategória, hogy ha a polcról egy kiló krumplit veszi le, már azzal jobban járt volna mindenki.

Ez pontosan ugyanaz, mint mikor esküvőre 10x megkapod ugyanazt a vízforralót, meg kenyérpirítót. Ha esküvőnél meg lehet mondani, hogy az ajándékot borítókéba kérjük, akkor minden más eseménynél miért kell jó pofát vágni arra, ami vagy szemét, vagy nem tudsz vele mit kezdeni? Miért nem lehet kommunikálni? Miért arról szól mindig az élet, hogy hogyan NE legyünk őszinték egymással és miért kell mindig úgy tenni, mintha minden rendben lenne, miközben valójában mindkét félnek nyűg?

Erről a kedves szüleim jutnak eszembe, akik a 20. házassági évfordulójukon tudták meg a másikról, hogy amúgy utálják azt a száraz pezsgőt, amivel feszt koccintanak, csak mindketten azt hitték a másikról, hogy azt szeretik és ezért csendben maradtak. Ha csak az egyikük kiböki, hogy bocs, én ezt nem szeretem...

Utolsóval maximálisan egyetértek!

Anyukám pl MINDIG megkérdi, hogy mit szeretnénk (kivéve plüssel kapcsolatban a gyereknek). Anyós eddig pénzt küldött, de mikor látta hogy anyukám csomagot ad ő is azt akart, és majdnem sírva fakadtam, hogy mi a fenét kezdjek ezekkel, miközben én az a fajta ember vagyok akit zavar a szemét sziget az óceán közepén, akit szavar ha ki kell dobni a sok kacatot, termeljük a műanyagot... inkább semmit se vett volna! Vagy csak könyvet.