Mit reagálnátok, ha folyamatosan "rossz" ajándékot adnának a gyerekeidnek ünnepekre?

Én olyan jókat nevettem, ne haragudjatok... :D

Pont jól jött ez a kérdés, mert én meg már azt kezdtem tehernek érezni, hogy az egész családnak listát kell írnom, hogy éppen mikre lenne szükség, vagy mit szeretnének a gyerekek. A nagyszülőktől kezdve a nagynénikig, az unokatesókon át mindig mindenki elakar halmozni minket és tőlünk várja a tökéletes ötletet, mert nem akarnak olyat venni, aminek a gyerekek nem örülnek.

Nade ezek után összeteszem a két kezem és megyek szépen listát írni szorgosan! :D

Mi csak lomokat kapunk anyóséktól. Vagyis a lányom. Innen-onnan rokonoktól megszerzi ingyen, vagy minimális pénzért. Eggyel se játszik a lányom. Soha.

De elvárja, hogy a felnőttek egymásnak drága ajándékot vegyenek...

Szerintem az idősek máshogy gondolkodnak ajándékozás szempontjából, és komolyan elhiszik, hogy jó dolgot választottak. Én ezért nem bántanám meg ezzel őket, na bumm, akkor 1-2 embertől nem várunk szuper ajándékot.

Egyébként meg szerintem ilyen esetekre a legjobb dolog, hogyha listát írtok a családnak és körbekülditek. Úgyis te látod, hogy mi van otthon már halomban/mire vágyik a gyerek/ mi lenne hasznos neki. Nyilván nem a méregdrága legókészletet írnám fel, hanem olyan apróságokat, amik megfizethetőek, de tudom, hogy örömet fognak okozni (pl. mi esetünkben kismotor, homokozókészlet, cicás képeskönyv, építőkocka, egy szép sapka a megadott méretben... stb.) És akkor ez az ötletlista, mellé pedig mondhatjátok, hogy "nagyon nagy segítség és öröm lenne, ha innen választanának, amíg nincs valami nagyon eltervezett konkrét ötletük", "képzeljétek Juliska írt kívánságlistát idén, nektek is elküldöm, hogy tudjatok ihletődni", blabla... Szerintem sokszor nekik is segítség, baromira nem tudják, mivel játszanak az adott korú gyerekek.

végigolvastam mindent, és csodálom, még senki sem írta: beszéljen vele a férjed. Az ő anyja. Após van? Vele is beszéljen. De ha nem ért, én (ha a saját anyámról lenne szó) vennék valami olyan ruhát, aminek tudom, hogy örül a gyerek, és karácsony előtt odavinném, hogy ha már ruhát akar adni, akkor olyan legyen, aminek örül a gyerek.

Itt nem az anyagi oldaláról van szó, mert ennél tényleg egy táblacsoki is jobb lenne..

Anyósom 40 ezerért vett kisfiú használt ruhákat, 2-3 évesre valót a lányomnak. Szoptatós melltartót is vett, mivel neki nem lett jó, ideadta nekem 🙈 (Anyósom nem szoptat, és nem is kisebbségi, csak gondolkozni nem tud.)

Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Nekem a nagymamám volt olyan, hogy hiába beszéltem neki, mit szeret a gyerek, mekkora méret stb., mindig összevásárolt minden hülyeséget. Pl 1,5 éves gyerekre 7-8 éves méretű ruhát. Komolyan. Most 6,5 éves, még mindig nagy rá 🤦‍♀️ Egyszer karácsonyra vett neki valami drága kézműves babát, miután 627x elmondtam, hogy egyáltalán nem babázik a gyerek. Csakazértis megvette, a gyerek kibontotta, megnézte, majd félretette. Ez tök rosszul esett neki, én meg megmondtam, hogy sajnálom, de szóltam előre, hogy nem babázik, minek vetted meg? Hát, mert lány, gondolta mégis jó lesz a baba. Ja, aha, persze :D Ez az eset volt az, amikor megtanulta, hogy talán hallgatni kéne rám, ha már megkérdezi, mit vegyen. Azóta az megy, hogy ad pénzt, én meg veszek valamit és elviszem hozzá. Gyerekek örülnek, ő meg annak örül, hogy tetszik az ajándék, mindenki boldog. A többi rokon szerencsére eleve tőlem kér ötletet, vagy ha kitalálnak valamit, egyeztetik velem.

De őszintén, ha anyósodat az se hatja meg, hogy látja, nem örül a gyerek, akkor szerintem nincs, ami meggyőzi. Esetlega férjed próbálja meg valahogy elmagyarázni, hátha tőle elfogadja.

Mi ünnepekre méregdrága marcipános csokit szoktunk kapni az anyóstól, pedig tudja jól, hogy se én, se a 35 éves fia nem szereti a marcipánt. Egyik évben marcipános tortát kapott szülinapra, pedig azért 30+ év alatt megtanulhatta volna, hogy utálja...

Vannak ilyen emberek, akik teljesen leszarják, hogy a másik örül-e az ajándéknak, ők ezzel 'letudták' a kötelező kört.

Én gyerekként néztem végig ezt a huzavonát a nagymamám (anyós) és anyám (meny) között. Nagymamám nekünk gyerekeknek mondjuk általában csokit vett, meg nem túl jó minôségû játékot (ami engem gyerekként nem zavart). Viszont anyám születésnapi és karácsonyi ajándékaként elôszeretettel ajándékozott neki régi ágynemûket és törlôruhákat, amelyek elôtte évekig álltak használatlanul a saját szekrényében. Anyám utólag otthon mindig hangosan bosszankodott, hogy "mihez kezdjek a régi rongyokkal", meg "csak azt sózza rám, amit ô se használ, hát nekem aztán nem kell". És egyszer kamaszkoromban eljutottak oda, hogy anyám mogorván vissza is utasította az ajándékot, hogy nem kell.

Gyerekként és kamaszként nagyon fájt ezt mindig hallgatnom. A nagymamám régimódi volt és nem választott jól ajándékot. De amúgy szeretô, kedves nagymama volt, sok idôt töltöttünk náluk, minden tôle telhetôt megtett értünk. És nekem égett az arcom anyám helyett, valahányszor hallottam ahogy a nagymamámat szidja ajándékok miatt. Igen, akkor is fájt a szivem, amikor csak otthon, elôttünk pukkadozott. Nem értettem, miért nem tud anyám nagylelkûbb lenni, a szándékot nézni. Kedves mosollyal megköszönni, aztán legfeljebb kidobja, ha nem kell. Hogy képes ajándék miatt hisztizni és ezzel elrontani az ünnepnapok hangulatát.

A mai napig kevés dolgot utálok jobban, mint amikor valaki ajándékba kapott dolgot fitymál. Akaratlanul is a gyerekkori érzéseim jönnek elô, mikor két személy, akiket szeretek, képes lényegtelen tárgyak miatt mérgezni a család légkörét. (Nagymamámtól egyébként soha egy rossz szót sem hallottam anyámra az évek alatt.)

Csak azért írom le, hogy aki valami miatt elégedetlen az anyósával, vagy akárkivel, és panaszkodni akar róla, kérem, ne a gyerek elôtt tegye. És legalább a gyerek elôtt ne alacsonyodjatok le olyan szintre, hogy jó szívvel adott ajándékot visszautasítotok.