Mit reagálnátok, ha folyamatosan "rossz" ajándékot adnának a gyerekeidnek ünnepekre?

A férjem családjában az a szokás,hogy a felnőttek ünnepekre italt vagy édességet vesznek egymásnak.

Na nekem kb 6-7 év volt anyósomat leszoktatni,hogy NE vegyen 4ezerért édességet,mert annyiért már hasznos értelmes dolgot is lehet venni pl. könyv/pizsama/nadrág/ajándékutalvány/bármilyen háztartási dolog.

Esküszöm sírtam örömömbe,mikor a nokedliszaggatót megkaptam,mert végre sok év után megértették a lényeget:-))

Régen meg nem volt divat elajándékozni az ajándékot :)

Amúgy szeretek ajándékozni, de nekem nem jó érzés, ha nem örül neki aki kapja. Úgy mi értelme van? Nem rólam kéne hogy szóljon, hogy jaj de jó, adtam valamit, ezt is kipipálhatom, hanem szerintem arról, aki kapja. Pontosan, nem a hasznosság és az érték a fontos, hanem a szándék. Éppen ezért lenne még az is jobb, ha egy pár tábla csokit adna a gyerekeknek a nagyi, és nem mások levetett cuccait, amiről már több év távlatából tudhatja, hogy nem fognak neki örülni.

"Leszarnám, megmondanám mikor csodálkozik,mindenki előtt hogy én megmondtam,hogy ruha nem kell. Amugy meg másnap fognám és kihajintanám őket. "

Jó hozzáállás. Ha ezt velem csinálnád, az lenne az utolso eset, hogy a gyerek kapott valamit és latni se látnátok többet. Onnantól nulla kapcsolat.

Vannak emberek, akiknek a ruha ajándékozás a szokása. És? Ezzel ugyan mi fajdalmat okoz? Bumm,akkor nem használja a gyerek. Bumm, akkro majd a szüleitől kap olyasmit, amit akar. Nem kell belehalni.

12-es!

Látod milyen érdekes, hogy mennyire nem vagyunk egyformák: én meg inkább azt szoktam mondani, hogy egy édességgel, piával nem lehet mellélőni, azt általában szereti mindenki (kiváltképp, ha tudja is az ember, hogy mit szeret az illető), ha nem is, akkor meg könnyű tovább passzolni.

Végülis így tényleg nehéz bárkinek bármit is venni, ha ennyire különböző igények, elvárások vannak, na pont ezért érdemes leültetni a rokonságot és előre tisztázni :D

12, nálunk dettó. Szülinap, névnap, anyósom ajándéka nekem: óriási viràgcsokor, hatalmas drága bonbon, beletéve a századik ajándék tasakba. Most ott tartunk, hogy legalább a csokit kézben adja át, táskára nem költ, de a többiről nem tudom leszoktatni. Így illik szerinte. A vágott virágot nem szeretem, csokit nem nagyon eszek, de az legalább elfogy itthon.

Kb 15.000 Ft érték, feleslegesen.

Férjem pedig már súgott neki, hogy minek örülnék: pl könyv utalvány, arckrém, valami konyhai cucc, kávé, tea, de nem, jön minden évben kétszer menetrendszerűen a csoki-gerberacsokor.

14, de itt most arról van szó, hogy a gyerek nem örül neki.

Én is láttam már olyat a gyereken, hogy nagyon csalódott volt szegénykém a nagy várakozás után, hát ilyen helyzetben hadd ne a nagymama lelkével foglalkozzak már. Én letojom, hogy tavaly is egy ócska kinaiban vett kávés pohár készletet kaptam tőle, de a gyereknek a karácsony az egy nagy eseménye az évnek, készül rá. Nekem igenis az a legfontosabb, hogy ő örüljön.

Velem is ezt csinálta a nagymamám még tinédzser koromban is, igaz ő a kinaiban vett bugyit, zoknit, később, mikor idősebb lettem melltartót, harisnyát és zoknit. Minden egyes karácsonykor, szülinapkor és névnapkor. Kb 10 éves koromtól megtanultam elengedni a dolgot.

Ez van, szard le. Kap annyi játékot, kacatot a gyerek mástól, hogy nemhogy erre, de a legtöbbre (kitől mit) másnap már nem is emlékszik.

Nekem a nagymamám csinálja ezt, szintén turiban vesz ruhákat a gyerekeknek sokszor rossz méretben és ronda ruhákat, a 3 évesemnek vett egy újszülötteknek való kifogó törölközőt múltkor mert azt hitte rá, hogy takaró. Ez van, jó szándékkal veszi ezeket, most mit csináljak vele, nem fogom megbántani csak mert annak az egynek a gyerek nem örül. Volt már rá példa egyébként, hogy amikor megkérdezte a gyereket, hogy “tetszik az ajándék babika?”, akkor a 3 évesem kegyetlen őszintességgel rávágta, hogy nem, de ez sem tántorítja el.

Az egyetlen amit nem szeretek az az, hogy egyébként egy elég nehéz természetű asszony és minden egyes vitánknál a fejemhez vágja, hogy nézzem meg mennyire szereti a gyerekeinket, hogy még az utolsó fillérjeit is arra költi, hogy nekik ajándékokkal meg csokival kedveskedjen. Hát erre szívesen megmondanám neki a magamét, de nem teszem, nem fog már úgysem megváltozni és ki tudja mennyi ideje van még a dédunokáival.