Anyukám nem szeretné még hogy unokája legyen. Hogyan tudnám meggyőzni?

18 vagyok. Nem tudom mi a problémád a hangnememmel, csak feltettem egy kérdést.

Nagyon magabiztosan írtad, hogy ha szétmentek, tudod rendezni a gyereket, én 10 évvel előtted járok, de ennyivel több tapasztalattal sem találkoztam még olyannal, aki 22 évesen szülői segítség nélkül, stabilitásról beszél. Ezért merült fel, hogy valamilyen függőségi viszonyban vagy anyukáddal, különben indokolatlan, hogy miért akarsz megfelelni neki egy teljesen személyes, intim, kettőtökre tartozó döntésben.

Mint írtam, értem, hogy jó kacsolatot szeretnél köztük, de ez nem rajtad múlik és nem is látható előre.

Ha csak itt olvasgatsz kicsit, láthatod hány nagyi szereti egyik unokáját jobban, mint a másikat, vagy hányan voltak lelkesek a terhességnél, de aztán visszavonultak, mikor anyuka segítséget kért tőlük.

Ezer féle kapcsolat van, felesleges ezen előre görcsölni. "Meggyőzni" meg felnőtt emberek már nem szokták egymást, főleg nem ilyen kérdésekben.

Kedves kérdező. Nem anyukádnak szülsz jókat, hanem magadnak gyereket. Ha készen álltok rá, szeretnétek a pároddal és megfelelő anyagi, érzelmi háttérrel rendelkeztek, akkor ne tantoritson el anyukád véleménye. Egyetértek azzal, hogy érzelmileg nem válltal le róla, ha egy ilyen kérdésben számít az o velemenye.

Ha fordított lenne a szituáció, te meg nagyon nem szeretnel babát de anyukád már nagyon szeretne nagyi lenni, ugye hogy nem szülnel miatta? Vagy ha anyukádnak nem tetszene a párod, szakítanal vele, csak mert anyunak nem szimpatikus?

Bízzál magadban, a döntésed én.

És tényleg várj pár évet, míg teljesen egyértelmű lesz neked, hogy ilyen kérdésben nem mások akarata szerint döntünk.

Csak arra vigyázz, hogy ha gyereked lesz (anyuka ellenére), akkor pár év múlva ne tudja azt mondani, na bezzeg én megmondtam!

Kérdező, válj le szépen anyádról előbb, mármint fejben. Mert most még, hiába vagy önálló, és oldod meg a dolgaidat, anyu kislánya vagy, és egészségtelen szinten igyekszel neki megfelelni. Anyád meg kontrollmániás, ismerem a típust, az enyém is ilyen, ha tehette volna, ő is megmondja, hogy mikor menjek férjhez, mikor legyek terhes, mikor legyen kistesó. Próbálkozott is, csak nem érdekelt :) Hidd el, így is szereti az unokáit, ne hagyd már, hogy zsaroljon.

Tudatosítsd magadban, hogy a gyerekvállalásba a nagyszülőknek NINCS beleszólási joguk, már amennyiben nem ők tartanak el, és nem náluk éltek. Örülhetnek vagy ellenezhetik, az ő dolguk, de nincs döntési jogkör. Kész. Ha képes annyira besértődni, hogy utána leszarja az unokát, meg is érdemli, azzal csak ő veszít, mert ilyen hárpiára senkinek nincs szüksége. Felnőtt vagy, gondolkozz úgy!

Bogárka.. Kinek szülnél? Magadnak vagy anyádnak?

Ha az első opció Magadnak akkor nem tudom mi a fenét érdekel anyád mit akar? Tudod nem csak ott kezdődik a felnőttesdi, hogy anyagilag független vagy hanem, hogy érzelmileg is képes vagy leválni.

Ha a válasz az Anyádnak akkor ideje elkezdeni felnőlni.

Anyádnak lehet véleménye. A kérdéa Te mihez kezdessz vele.

Ha valóban megfelelési kényszered van anyuka felé, akkor ne szülj, mert anyuka azt mondta. Majd szól, ha lehet gyereked, addig várj türelemmel!

Az ettől eltérő válaszok nem jók neked, akkor remélem, most megfelel!

Majd ha egyszer megengedi, hogy legyen gyereked, ne felejtsd el megkérdezni, melyik napokon legyetek együtt, milyen időtartamban és milyen pózban!

Kicsit megértelek de ha te szeretnél meg párod is gyereket akkor ilyen ne tartson vissza.

Persze jó lenne ha ő is őrülne meg részt venne ,de ne tölle függjön a gyerek kérdés.

Én 21 évesen szültem az elsőt,masodikat 23.

A legkisebb jelenleg 2 éves.

Férjem 10 évvel idősebb nálam.

Első fogamzásgátló mellett fogant, másodiknál pedig nem menstrualtam még mert szoptattam és kiszakadt egyetlen egyszer a gumi.. :) /fogamzasgatlót nem szerettem volna szedni/.

A gyerekek jönni akartak.

Szüleim nagyon meglepődtek, sőt anyukám sirogorcsot kapott, hogy 21 évesen bejelentettem, hogy egy 31 éves férfitól lesz gyerekem, akivel egy éve vagyunk együtt….

Nem szóltak hozzam majdnem szülésig. megváltozott minden amint meglátták a babát. Nem rám haragudtak, inkább a tudat, hogy 50 évesen már nagyszülők lesznek.

Igaz, mi nem terveztük. De eszembe sem jutott , hogy mit fognak szólni… sőt, ha azt mondták volna, hogy vetessem el mert fiatal vagyok (szerencsére ilyet nem mondtak), is szartam volna a fejükre (elnézést a kifejezésért), de ne hogy már ők döntsék el, hogy miként folytatom az életem.

Főzni sem tudtam rendesen pedig 17 éves koromban már albérletbe költöztem (melyet ők fizettek egy évig utána én). Mostanra már megtanultam, férjem is. Férjem sokkal jobb rantotthust csinál mint én :)

Lehet fiatalon gyereket vállalni de ahhoz talpraesettnek kell lenni, nem pedig anyuci pici gyerekének. Míg gyerek szerepben vagy, nem tudsz felelősségteljes szülő lenni. Ez a véleményem.