Miért csinálja ezt egy anya? Miért akar eltántorítani?

Pedig kilencesnek igaza van. Sokkal,sokkal nehezebb lesz, mint képzeld. Az én terhességem alatt a nővérem volt ilyen. Össze is vesztünk, hónapokig nem beszéltünk. Aztán mikor megszületett a fiam, az akkora pofon volt, hogy egy évig tartott mire helyrejottem belőle. Azóta már bocsánatot kértem a nővéremtől, csak figyelmeztetni akart.

A nagyon akartuk és vártukrol... A barátnőmék 18 évig küszködtek, hogy gyerekük legyen. Végig reménykedtek, nagyon akarták. Isteni csoda, hogy végül sikerült, lett egy gyerekük. Épp tegnap délután vallotta be könnyek között, hogy ha tehetné visszacsinálná...

21: de értsd meg, hogy nem mindenkinek ilyen. Nekem is nyomta mindenki ezt a dumát, évek óta várom, hogy mikor lesz olyan borzasztó kibírhatatlan. Eddig még nem jött le ez a pont, pedig már ketten vannak a gyerekek. A fiús barátnőm azt mondta eleinte, hogy azért könnyű nekem, mert lányom van, velük nem olyan nehéz, de egy fiú brutális. Lett fiam is, éppen most dackorszakos, még mindig nem érzem, hogy belehalnék a gyereknevelésbe. Nem mondom, hogy nincs szar nap, de ezt a tönkremenést, meg vissza akarom csinálni érzést én egyáltalán nem tapasztalom.

Tök fölösleges egy boldog, várandós kismamát ilyenekkel traktálni, mert egyáltalán nem biztos, hogy ő is így fogja megélni, lehet, hogy ő simán veszi majd. Ha meg nem, akkor úgyis rájön magától, de minek kell már előre elvenni az örömét?