Hogy tudják megcsinálni azt az anyák, hogy edzenek, dolgoznak, házartást vezetnek, a gyereket ellátják? És én miért nem bírom ellátni az en feladataimat, ami kimerül a háztartás vezetésében és a gyerek ellátásában?

Az a baj, hogy amíg egy anya így neveli a fiát, és mellette van például egy lánya is, az sanszos, hogy szintén ezt a mintát fogja követni 🤷‍♀️ És így már meg is van, hogy miért választ olyat amilyet 😬

(Vagy ha nincs is fiútestvéred, de úgy nősz fel, hogy azt látod, hogy apának nincs más dolga mint a kanapén terpeszkedni meló utan, miközben anya körbeugrálja, bizony akkor is benne van a pakliban, hogy hasonlóan fogsz eljárni felnőtt életedben.)

Bizony nagyon függ a férj hozzáállásától, de azért a munkabeosztása sem mindegy. Mert aki elmegy reggel 7kor és hazaér mondjuk este 8kor akkor hiába van mondjuk normális hozzáállása ha egyszerűen az ideje erősen korlátozott.

Egyébként nekem sem megy, és az ismerőseim nagyrészének sem. Akinek nem megy annak egyszerűen meg kell tanulnia hogy számára mi fontos és mi az amire legyinteni tud. Nekem pl a tisztaság fontos, hogy kupi van-e az nem érdekel. Nem csinálok ügyet a széthagyott játékokból. Edzésre még nem találtam időt, pedig nagyon szeretnék és baromira szükség is lenne rá. De 4kor kelek, hogy 7re a munkahelyemen legyek. Képtelen vagyok még este neki állni miután a gyerek elaludt. Bízom benne hogy egyszer erre is lesz időm.

...melette még rendszeresen szexelek és végzek egy tanfolyamot is. Most fogok vizsgázni.

A titok: Van egy csodálatos férj/apa mellettünk, aki nem hagy a szarral nyakamban. A teher/feladatok/gyerek közös. Együtt jóban-rosszban.

Úgy csináltuk, hogy nem kellett minden nap. Amíg a gyerek kicsi volt, ült a hátamon, mikor tartottam a fekvőtámaszpózt, vagy átmászott alattam, mikor hidat csináltam, vagy őt hátamra véve guggoltam. Nem sokat, naponta mondjuk 3x 10 percet edzettem játékból vele. Leginkább játék volt. Szaladtam utána, emelgettem, hordoztam, olyan izomlázam volt sokszor sima játékoktól..

Ellátni nem nehéz, alig eszik, nyáron elég a body rá, vagy az se, néha peluscsere. Háztartás sem kell naponta puccba vágni mindent, heti egyszer összekapod aztán csak naponta kb fél órát szánsz rá, egy mosogatás, vagy egy rendrakás.

Szerintem segítség nélkül ennél többe belegebed az ember.

Napirenddel

Plusz tudok priorizálni..

És nem mindig megy, ha kívülről úgy is tűnik😉

Én a családokban hiszek. Nagyon trendi, hogy mindenko egyedi meg egyén, és csakis ő számít, de néha nagyot lehet koppanni ilyen hozzáállással.

Az én férjem napi 4-5 órát biztosan egy az egyben lefoglalja a gyereket.

Plusz az anyós is heti 3 x 3 órát.

Az én anyukám messze lakik, ezért hozzá csak minden 2-3. héten utazunk fel, de olyankor ő is kiveszi a részét.

Meg persze segít a sógornőm is néha, illetve nagy ritkán az én testvéremék is, csak ők is nagyon elfoglaltak alapvetően.

Így pont annyi időm marad, hogy pont el tudom intézni azt, ami tényleg fontos és még nem őrülök meg.

2in1: a gyereket magamra kötöm (nagyjából 10 kg), és úgy takarítok, az egyben edzés is, házimunka is és a gyerekkel is program :D :D

Amúgy viccen kívül: ha minden kötél szakad, tényleg ezt csinálom, de egyébként fontossági sorrend. Nem kell minden nap mindent csinálni. A fene se fog naponta porszívózni meg főzőcskézni. Főzök egyszerre több napra előre vagy rendelünk, na bumm. A gyerek egy bizonyos kor felett már relatíve önellátó, mármint nekem most 15 hónapos a lányom, még nem önjáró teljesen, de azért már jelentősen kevesebb körülötte a tennivaló, mint újszülöttként volt. Jön utánam, "segít", eszik magától, iszik egyedül, szóval érted. Aztán a munka, az munka. Mondanám, hogy amíg dolgozom, addig a lányom bölcsiben van, de ez szeptember elseje óta össz-vissz 2 hétig tudott megvalósulni, mert folyton beteg, de amúgy akinek már nagyobb a gyereke, mondjuk iskolás, szóval már van immunrendszere és nem dől ki az első útba kerülő kis náthától, annak nyilván ez is könnyebbség, hogy addig a gyerek intézményben van. Az edzés meg miután elaludt a nappaliban este. Vagy ha eljárnék, akkor miután elaludt, az apjára bíznám a felügyeletét, és úgy mennék el.

Illetve amit mondtak a többiek, hogy apuka segítsége, az nem mindegy. Nálunk a férjem későn ér haza, akkor már úgy vagyok vele, hogy inkább a gyerekkel foglalkozzon, amit lehet még alvás előtt, ne a házimunkával szöszöljön, de azért hétvégén igenis segítség, hogy ketten vagyunk a feladatokra, na meg a gyerek körül kiveszi a részét, amennyire csak az ideje engedi.