Nem akar gyereket, mert fél, hogy nem tudnánk ellátni? Mit csináljak, hogy meggondolja magát és bízzon bennem?
24 éves vagyok, kb 20 éves korom óta vágyom saját kisbabára.
A párommal 3 éve vagyunk együtt, 2.5 éve együtt is élünk.
Mostanában már tényleg nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, milyen jó lenne egy közös gyerek. Ha ezt felhozom, mindig ugyanaz a válasza.
Hogy ő 3 munkahely között rohangál, heti 1 napot fixen vidéken van, este 6 előtt sosincs itthon, intézi az én ügyes-bajos dolgaimat is, és ha egy nap 40 órából állna, neki az is kevés lenne, ne akarjak már egy csecsemőt is a nyakába varrni. Mert hogy így is minden aprósággal felhívom, nem telik el úgy két óra, hogy valamit ne kéne sürgősen megoldania nekem és hogy egy babával azért komolyabb dolgok is lehetnek, mint az én napi kis problémáim és el nem tudja képzelni, hogy azokat hogyan kezelném egyedül. Meg hogy ő csak az első 2-3 hétben tudna itthon lenni, utána reggeltől estig az én felelősségem lenne a gyerek és őszintén nem tudja, mennyire lennék képes életben tartani és nem hívnám-e pánikolva az első sírásnál.
És hogyha terhes leszek, ott nem lesz visszaút, nem gondolhatom meg magam, ha unom az anyaságot és másra vágyom, akkor is helyt kell álljak a maximumon. Mert hogy szerinte ha tényleg teherbe esnék, és jövő nyáron nem bulizhatnám végig a nyarat, én lennék a legjobban megsértődve... Mert szerinte nekem ez, hogy lenyugszom, csak a hidegebb idő beálltával jön elő, de amióta együtt vagyunk, én minden nyáron egy "buligéppé" változom, aki heti 7 napból 6-ot átbulizik, legyen akár éjszaka, akár nappal.
Szóval azt érzem, hogy ő engem totál alkalmatlannak tart az anyaságra... De senki nem úgy születik, hogy rögtön tudna mindent, ahogy mondták nekem, minden jön magától és az ösztönökre hagyatkoznak a legtöbben, de van rengeteg könyv, szakirodalom, blog/vlog erről. Hiszen kb óránként nők millió lesznek anyának, nem hiszem el, hogy annyira lehetetlen feladat lenne. Ha meg úgy érzem, hogy egyedül sok, akkor itt van anyukám, anyósom, a nagyszüleim, vagy akár vehetünk fel valakit segíteni is. Minden problémára van megoldás általában.
Jövőre 25 leszek, nem akarok már tovább várni. A párom 40+, fiatalabb ő sem lesz.
Tehát, gyakorlatilag apád helyett apád?
Amúgy egyszerű a megoldás: szedd össze magad és intézd magadnak a dolgaidat. Bizonyítsd be neki hogy egy felnőtt nő vagy, aki képes ellátni magát és a gyereket.
Milyen hivatalos ügy az, amihez kishal vagy? Én egyedül az adóbevallásomat nem tudom egyedül elintézni. Az meg, hogy helyetted végzi az iskolát, na ez gáz. Utána meg bemegy helyetted dolgozni is, igaz, mert nem tudsz semmit...
Backi, ritkán mondok ilyet, de durvagyorsan szakítanod kéne ezzel a pasival, mert egyenes irányban száguldasz a totális függőség felé.
Ha egy időpontot nem tudsz egyedül lefoglalni, akkor mit akarsz?!
Lemaradsz a receptben, akkor panikolsz...
Te jézusom. Ez úgy 15 évesen elmegy...
Számomra az is kiderült, hogy eltartatod magad, neked ő az anyagi biztonság, ez fontosabb egy gyereknél. Ezzel mindent is elárultál...
"Milyen hivatalos ügy az, amihez kishal vagy?"
Múltkor Romániában voltam két barátnőmmel, elvették a jogosítványomat, kaptam helyette egy papírt, de semmit nem értettem kb, mert nem voltak hajlandóak a rendőrök sem magyarul, sem angolul beszélni. Nem tudtam, hogy akkor most én egyáltalán nem vezethetek, vagy visszakapom-e, ha befizetem a bírságot, vagy mi lesz. A párommal mentünk ki utána és egy kint élő ügyvéd ismerőse segített, hogy el legyen rendezve az ügy és ne dekkoljak jogosítvány nélkül hónapokat.
Vagy kiderült tavasszal, hogy gond van a pajzsmirigyemmel, az orvosom mondta, hogy célszerű lenne ultrahangon is megnézni. Se állami kórházban, se magánintézményben nem volt már arra a hónapra időpont egyáltalán (és ez a hónap elején volt). A párom szólt egy barátjának, aki osztályvezető az egyik kórházban és ő mondta, hogy soron kívül várnak még aznap délután.
Az egyetemmel kapcsolatban pedig azért segít, mert ő is ott végzett, ez a szakmája, ezzel foglalkozik nap, mint nap. Amíg én szenvednék egy hétig a beadandómmal, ő azt a kisujjából kirázza. Így én sem stresszelek és több időnk jut egymásra.
Nem tart el, megvan a saját pénzem. De szerintem igenis fontos tényező az, hogy hová, milyen körülmények közé vállalnék gyereket.
Egy 2 szobás lakásba pl. nem (bármennyire is felháborít ez egyeseket). Tudom, hogy mellette nem lenne olyan helyzet, amikor aggódnunk kellene a pénz miatt. De egy 25-27 éves, szinte pályakezdő férfinak milyen passzív jövedelmi forrásai, befektetései lennének?
Mire bebizonyítod pár év alatt, hogy önálló felnőtt nő vagy - mert most még nem vagy az! - addigra ő végképp kiöregszik. Ha be is adná a derekát, tudja hogy onnantól pénzelhetné rajtad kívül a bébiszittert meg a bejárónőt is.
Amiben te most vagy, azt úgy hívják, hogy tanult tehetetlenség. Nőlj fel, ne gyereket akarj. Kérj inkább egy csivavàt a pápától.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!