Nem akar gyereket, mert fél, hogy nem tudnánk ellátni? Mit csináljak, hogy meggondolja magát és bízzon bennem?
24 éves vagyok, kb 20 éves korom óta vágyom saját kisbabára.
A párommal 3 éve vagyunk együtt, 2.5 éve együtt is élünk.
Mostanában már tényleg nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, milyen jó lenne egy közös gyerek. Ha ezt felhozom, mindig ugyanaz a válasza.
Hogy ő 3 munkahely között rohangál, heti 1 napot fixen vidéken van, este 6 előtt sosincs itthon, intézi az én ügyes-bajos dolgaimat is, és ha egy nap 40 órából állna, neki az is kevés lenne, ne akarjak már egy csecsemőt is a nyakába varrni. Mert hogy így is minden aprósággal felhívom, nem telik el úgy két óra, hogy valamit ne kéne sürgősen megoldania nekem és hogy egy babával azért komolyabb dolgok is lehetnek, mint az én napi kis problémáim és el nem tudja képzelni, hogy azokat hogyan kezelném egyedül. Meg hogy ő csak az első 2-3 hétben tudna itthon lenni, utána reggeltől estig az én felelősségem lenne a gyerek és őszintén nem tudja, mennyire lennék képes életben tartani és nem hívnám-e pánikolva az első sírásnál.
És hogyha terhes leszek, ott nem lesz visszaút, nem gondolhatom meg magam, ha unom az anyaságot és másra vágyom, akkor is helyt kell álljak a maximumon. Mert hogy szerinte ha tényleg teherbe esnék, és jövő nyáron nem bulizhatnám végig a nyarat, én lennék a legjobban megsértődve... Mert szerinte nekem ez, hogy lenyugszom, csak a hidegebb idő beálltával jön elő, de amióta együtt vagyunk, én minden nyáron egy "buligéppé" változom, aki heti 7 napból 6-ot átbulizik, legyen akár éjszaka, akár nappal.
Szóval azt érzem, hogy ő engem totál alkalmatlannak tart az anyaságra... De senki nem úgy születik, hogy rögtön tudna mindent, ahogy mondták nekem, minden jön magától és az ösztönökre hagyatkoznak a legtöbben, de van rengeteg könyv, szakirodalom, blog/vlog erről. Hiszen kb óránként nők millió lesznek anyának, nem hiszem el, hogy annyira lehetetlen feladat lenne. Ha meg úgy érzem, hogy egyedül sok, akkor itt van anyukám, anyósom, a nagyszüleim, vagy akár vehetünk fel valakit segíteni is. Minden problémára van megoldás általában.
Jövőre 25 leszek, nem akarok már tovább várni. A párom 40+, fiatalabb ő sem lesz.
"Semmi olyan nincs, amit egy felnőtt ember ne tudna megoldani egyedül."
Aha, biztosan ezért van tele az oldal panaszkodó anyukákkal... :D
Szerintem mindenkinek a saját dolga, hogy hogyan tervezi felnevelni a saját gyerekét.
Könyörgöm! Egy telefont nem tudsz elintézni magadnak. Miből gondolod hogy életben tudnál tartani egy gyereket? Igen lentebb kéne adnia a párodnak. Mondjuk abban hogy nem csinál meg mindent helyetted.
Nekem gyanús amúgy hogy ezért kell annyira az a gyerek, hogy ne kelljen dolgozni, hanem lehessen továbbra is otthon ülni. Csak hát egy baba nem játék amivel akkor foglalkozom amikor kedvem van. És egy nő aki ösztönből akar gyereket nem pedig érdekből, nem azon gondolkozik már fogantatás előtt, kinek passzolja majd le. Ő vele akar lenni, ő akar róla gondoskodni
Sehol nem írtam, hogy mindenkinek lenne pénze dadára, de nyilván nem a szegényebb réteggel barátkozom. És akinek telik rá, az általában próbál könnyíteni is az életén. Ez van.
Nem értem, miért támadtok amiatt, hogyan tervezem az életünket egy olyan gyerekkel, aki egyelőre még csak ötlet szintjén van közöttünk és még fogamzásgátlót szedek, tehát egy ideig nem is lesz máshogy. Mi dolgunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!