Akik azt hiszik, hogy csak ahhoz kell normálisan hozzáállniuk, amit akartak, szerinted is elkényeztetettek?(gyerektéma)

Az a baj, hogy sokan azt hiszik ki lehet zárni valamit, mert azt nem akarták(mint a kissrác a testvérét, vagy férfiak/nők, akik nem kifejezetten akartak gyereket és leléptek), vagy fordítva a válaszok, ha egy nő akart gyereket, és valamiért nem találja a helyét mellette 10en hozzávágják, hogy "te akartad". Mintha ez bármit is jelentene és előre jósolná a jövőt!

Egyébként a kissrácnak nem kell szeretnie a tesóját, de nem tehet úgy, mintha nem létezne. Egyáltalán nem kell megkérdezni a gyereket, hogy akar e testvért, mert nem szabad, hogy úgy érezze az ő dolga dönteni róla. Nem testvérről döntenek, hanem a szülők döntenek második gyerekről, hogy akarnak e, amihez az elsőnek semmi köze, ahogy ahhoz sem, hol laknak a szülők, hiába van rá is hatással, vagy mit dolgoznak, ami szintén hatással van rá. A helyzet adott, a szülők döntöttek, a kissrácnak pedig meg kell tanulnia a legjobbat kihozni magának a helyzetből, nem pedig elutasítani az egészet, mintha csak rossz járna vele.

Ahogy minden dolognál, amit nem akartunk nem kizárni, mintha nem is létezne, hanem megismerni és kihozni a legtöbbet belőle, mert szrt se számít, mit akarunk, mit nem, a dolgok még léteznek, ahogy a kistesó és a nem akart gyerek is. Továbbá nem kellene hibáztatni azokat, akik vágynak valamire, akarnak valamit, majd mégsem úgy sül el, ahogy gondolták!

Tökre nem számít, mit akarunk, mit nem, nem látunk a jövőbe, alkalmazkodni kell a helyzethez, nem azzal foglalkozni, hogyan indult, mert a mostani helyzet attól független! És mindig így lesz, nem tudhatod mi sül ki a dolgokból, amíg meg nem történtek!

Szemét dolog lelkiismeretfurdalást csinálni az anyukának, nem kell a gyereke beleegyezését kérnie, hogy még egyet szülhessen, ezt csak elkényeztetett, önző emberek gondolják, akik azt hiszik minden körülöttük forog!

Nem szeretni kell, hanem elutasítani tilos, mintha nem is létezne! Úgy kellene kezelnie, mint a családja tagját, aki felé vannak "kötelességek", mint mondjuk ÉSZREVENNI, hogy létezik, köszönni neki, RÁNÉZNI!

És de 8as, az embernek kötelessége gondoskodni a gyerekéről! Szeretnie nem kell, de gondoskodnia kell róla! Fel kell fognia, hogy létezik, hogy az az ő gyereke, akkor is, ha nem akarja, és úgy kell kezelnie, mint a gyerekét, akkor is, ha nem akarja, mert attól, hogy nem akarja, még létezik. Ha úgy tesz, mintha nem létezne, az nincs rendben, mert nem a valóság! Igenis tartsa vele a kapcsolatot. Szeretnie nem kell, kedvelnie nem kell, de elvárható, hogy létező emberekkel úgy bánjanak, mint akik léteznek!

Nem az a baj, hogy az ember nem akar valamit, vagy hogy akar valamit. Az a baj, hogy ennek túl nagy jelentőséget tulajdonít bárki. Én pl ma esős időt akartam, vágytam rá, de nem esik. Most ki se mozduljak, mert nem az történt, amit akartam? Nevetséges szélsőséges viselkedés, és ha embereket nézünk levegőnek, teszünk úgy, mintha nem léteznének, akkor gonosz is, a másik emberi méltóságát sérti.

Nem kell szeretni, de fel kell fogni, hogy létezik, a testvére, akár akarja, akár nem! Szeretnie nem kell, de szembe kell néznie a ténnyel, hogy létezik, nem menekülhet a saját kis világába, amit elképzelt magának, kizárva a valóságot!

Nem azzal van bajom, ahogy egy kisgyerek viselkedik, azzal a felnőttel van bajom, aki helyesli ezt a viselkedést, támogatja! Mert ezek felnőtt emberek, akik a "levegőnek nézést" támogatják, mert a kisgyerek nem akart testvért, egyszerűen sértően, kirekesztően gondolkoznak.. Ki nem tojja le mit akar bárki? Az van, ami van, ahhoz alkalmazkodjon a világ, nem csak az létezik, amit az egyén akar, és ami számára kényelmes!