Annál elkényeztetettebb lesz egy gyerek, minél többen keresik a szeretetét a családban?
Illetve ezért nem mer rászólni senki, mert fél, hátrébb kerül a "sorban"?
Lehet, ez nem így van, de egy ismerősnél voltam vendégségben, a fiukat kb 10 éve ismerem, 8 éves korától kezdve, azt is, ahogy "nevelik"
Kihozott a nagymama egy nagy fagylaltos dobozt, a fiú gyorsan maga elé vette, és elkezdett belőle gyorsan enni...
Senki nem mert rászólni(kb 8-an voltunk), én meg csak néztem.
Érdekes helyzet volt.
Nem tudom, kinek mit jelent az elkényeztetés, van, akinek a testi közelség gyakoriságát, túlzott bújást, simizést, van, akinek a túlféltést, van, akinek az ajándékokkal való elhalmozást. Sokféleképp lehet valakit elkényeztetni.
Számomra ez az eset, amit te leírtál, a "gyerekkirály" esete. Nem mernek rászólni, nem mernek vagy nem akarnak nemet mondani, kiszolgáltatják magukat a gyerek kénye-kedvének, nem szabnak határt a viselkedésének, nincs önuralma, nem tanul meg alkalmazkodni. Elég visszataszító.
A furcsa az, hogy a szülők, nagyszülők nagyon is jól tudják, mik az alapvető illemszabályok, mégsem szóltak rá sosem a gyerekre. Ha véletlenül is rászóltak, akkor nagyon tapintatosan, óvatosan tették.
A fiúnak mostanra nincsenek barátai, kiközösítik az iskolából, és nagyon agresszív, ellenséges viselkedése is van. Gondolom nem érti a helyzetet.
Szegény fiúcskát pedig a saját érdekében el kéne kezdeni életre nevelni, mert felnőve hatalmas problémái lesznek.
Vagy már kiskamasz? Mert azt írod legalább 10 éve ismered.
Évezredeken át a gyereknevelés bevált módszere volt a testi fenyítés. Aztán jött Benjamin Spock, aki ugyan maga is verte a gyerekeit, és valóságos agresszor volt, de írt egy könyvet, amit világszerte felkaptak. Mára odáig fajult a dolog, hogy mindenki tud gyereket nevelni, kivéve azt, akinek van. Társadalmi szintű elvárás lett, hogy még egy hangos szó se hagyja el a szülő ajkát, mert megsérti vele a gyerek mimózalelkét. A tanár kezéből is kivettek minden érdekérvényesítő, urambocsá' fegyelemfenntartó eszközt, szülő és diák közös erővel veri el rajta a port, ha csúnyán merészel nézni a deviáns nebulóra.
A kérdésre tehát igen a válasz; minél több jogot kap a gyerek és minél inkább elsilányul a kötelezettségeinek érvényre juttatása, annál elkényeztetettebb lesz. (Sanyarú sors vár majd rá a felnőttkorba lépve, de ez már egy másik történet.)
Azért jellemző, hogy a aki normális válaszokat ad (mert pl. maga is tanár és 3 gyerek apja), hogy a valóságban hogyan kellene nevelni a gyereket, hogy ne legyen korcs, az nem kap magas pontszámot azoktól, akiknek vélhetően nincs gyerekük, vagy szarul nevelik de nem vallják be maguknak sem, de a mai béna közízlést követik. Aztán mégis sok korcs, lelki sérült gyerek van. Vajon miért? Pedig olyan tökéletesen vannak nevelve a bestseller-író pszichológusok útmutatásait követve, hogy tök király gyerekeknek kellene lenniük. Miért nem királyak mégis? Nahát ez nagy rejtély, de nehogy megvizsgáljuk a problémát...
De úgy látom, a kérdező (illetve az utánam szóló) azért a valóságban él. Köszi!
És valóban, a probléma lavinát indít el, mert a bénán nevelt gyerekekből béna felnőttek lesznek. A nők panaszkodnak, hogy nincsenek normális férfiak. A férfiak panaszkodnak, hogy nincsenek normális nők. De amikor megkérdezzük, hogy miért, csak nem azért, mert nem kaptak megfelelő nevelést? Akkor mindenki a homokba dugja a fejét, hogy jaj, dehogynem hát a legmodernebb elvek szerinte nevelték őket. Az a nyilvánvaló megoldás senkinek sem jut eszébe (legfeljebb annak, aki tényleg képes gondolkodni), hogy esetleg ha a legmodernebb nevelési elvek valóban rengeteg lelki sérült éretlen gerinctelen önző embert produkálnak végeredményként, akkor mégiscsak kellene valami jobb módszer után nézni...
Girgoy, én pozitívat adtam Neked is, mindenkinek.
Ma írtam egy kommentet egy hölgyhöz itt, aki írta, miért nem talál megfelelő férfit magának, a két gyereke mellé.
Végén leszűrte a férfiakról azt, hogy mindegyik csak üvölteni, ordibálni tud, és csak csinálni tudják a gyerekeket.
Sajnos nem vagyok pszichológus, de ha billen a mérleg nyelve a másik irányba, akkor súlyt kell rakni a másik oldalra.
Tényleg nagyon sokan elkényeztetik a gyereket, aki követelőzővé válik, kiskirályként él majd otthon. És ez már csak a gyerek genetikájától függ szerintem, mivé fejlődik ez ki.
Van, akit keményebben kell terelgetni az élet felé, és van, akit inkább bátorítani kell, mert olyan kis szerény, szolíd.
És jaj akkor, amikor olyan kap kényeztetést, akit inkább szorosabbra kellene fogni.
Nehéz ezt tudatosan, legjobb ösztönszerűen, és apa/anya együtt mindenképp.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!