Mi a nehéz az anyaságban és a háztartás vezetésében?

Nekem az a legnehezebb, hogy nem mondhatok ki dolgokat, mert akkor megköveznek, és mosolyogva, dalolva kellene felkelnem akkor, amikor egy éjszaka 6x ébredt a gyerek. Azt se mondhatom ki, hogy utáltam a gyerekkel az első három évet, és mosolyogva tűrtem, amikor azt mondták, hogy "Élvezd ki a gyerekkel ezt a három évet, mert ezek a legszebbek, és gyorsan elrepülnek".

A magány se a legjobb. A barátaim eltávolodtak tőlem, amit nem is csodálok, mert sose tudtam velük menni sehova. Akikkel most barátkozhatnék, azok meg csak a gyerekről meg háztartásról tudnak beszélni.

A férjemmel is kezd tönkremenni a házasságunk, vagy már lehet, hogy tönkre is ment. Segítség nincsen, bébicsőszre nincs pénz, és én inkább alszok, minthogy vele beszélgessek, szexeljek, mert minden perc aranyat ér, amit alvással tölthetek. Ő is, mint mindenki csak azt látja, hogy nem vagyok türelmes a gyerekhez, kiabálok mindenkivel, csapkodok, dühöngök, hajigálok dolgokat veszekedés közben, de azt nem látja, hogy nem tudom kipihenni magam évek óta, a gyerek nem ért meg semmit, minden a gyerekről szól, és már előre félek, hogy mi lesz akkor, amikor visszamegyek dolgozni.

2,5 es 1 eves gyerekem van. A nagyobbik most kezdte az ovit, de csak delig van. Egesz jol birom, csinalom a hazimunkat, adok magamra, ugyanugy megvsinalom a hajam-arcom, mint elotte… nem akarom elhagyni magam.

Felnott tarsasag az nekem se nagyon van, de szuleim, anyosomek, tesoim, meg egy ket barat, akikkel tudok beszelni, bar en is introvertalt szemelyiseg vagyok, tehat annyira nagyon nem visel meg a bezartsag.

Megyek veluk sokat jatszoterre, setalni stb…meg filmeket vagy sorozatot is tudok nezni…