Mi a nehéz az anyaságban és a háztartás vezetésében?

Mindenki olyan jókat írt. Annyira egyet értek az összes hozzászólással. És ez mindenkiben benne van, csak senki nem meri nyíltan felvállalni, mert ha panaszkodni mersz, akkor sz*ranya vagy. Mert mi az, hogy nem bírod?

Nekem is az a legnehezebb, hogy soha nincs vége. Munkahelyen ha lejár a munka időd haza mész, pihensz vagy kikapcsolódsz. Itt nem. 0-24-ben készenlétben kell lenned.

Egész nap pakolok utánuk, takarítok, mégsincs rend.

Nagyon szeretem a csendet, a nyugalmat, szeretek egyedül lenni, nekem az lenne a kikapcsolódás. Két gyerek mellett ez nagyon ritkán adatik meg.

Ha el akarok menni mondjuk csak egy fodrászhoz, az komoly szervezést igényel. Hiányzik a spontaneitás.

Régen soha nem voltam beteg, most ovi időben havonta engem is elkap a takony kór. És mint tudjuk, egy anya nem lehet beteg.

A férjem hajnalban jár dolgozni, este ér haza, a gyerekek sokszor már alszanak amikor haza ér. Hétköznap egyedül vagyok rájuk. Hétvégén persze ő is kiveszi a részét ugyan úgy mindenből.

Annyi mindent tudnék még írni, de persze a nehézségek ellenére nem cserélném el semmire, hiszen imádom a gyerekeimet.

Az, hogy már 1,5 éve itthon vagyok és már nagyon nem találom a helyemet.

Két gyerek van egy 9 éves lány és egy egy éves kisfiú.

A lány kezd kamaszodni borzasztó rossz. Mióta meglett a tesó valami őrület mit művel.

A kicsi körül nics sok teendő az nem is sok.

De a nagy borzasztó mostanában. Hisztiroham, dühöng és nem akar tanulni.

Inkább ez az ami nagyon lefáraszt és néha elgondolkodom rajta, hogy milyen jó lenne megint dolgozni.

Az, hogy most 2021-ben már nem beszélhetünk gyereknevelésről, mert senki nem neveli a gyerekét, és ha te nem akarsz a mai gyerekneveléshez alkalmazkodni (igény szerinti szoptatás minimum 2 éves korig, hordozás, együttalvás), hanem egy középutat próbálsz járni a régi és a mai nevelési elvek mentén, akkor rossz anya vagy.

Az is nagyon frusztráló tud lenni, hogy mindenre azt írják, hogy trauma. Ha egy gyerek sír, és nem veszik fel minden nyekkre, akkor az "trauma, egy életre csalódni fog benned", ha egy évesen le mered választani a melledről, akkor "csalódni fog a világban", meg ilyenek.

Az is frusztráló, ami a mai világban van, történik (pl.: a 16 éves öngyilkos fiú esete) meg ami Magyarországon van (rossz oktatás, egészségügy, élhetetlen ez az ország). Oké, oké, költözzünk el, de hát csak itt vannak a rokonok meg a család.

1. 24 órás folyamatos munka, aminek lényegében nincs látszata, mert a ház újra koszos lesz, a gyerek újra éhes lesz, a pelenka újra megtelik, az éjszakai virrasztásról nem is beszélve. Mégis marhára kimerítő. És senki sem ismeri el, max a gyereked, ha nagyobb lesz.

2. Minden nap ugyanolyan.

3. Magány.

4. Elveszíted önmagadat. "Csak" a gyereked anyja vagy egy idő után. Nem mindenki, de sokunknak nincs ideje hobbikra, a párkapcsolatunkra is alig, nincsenek tevékenységek, amik körülhatárolnák, hogy mi kik vagyunk, csak az anyaság.

Az, hogy úgy nézek ki, mint egy kalap kaki, hiába fogytam le. Az éjszakázás, a stressz, a folytonos készenlét nyomot hagyott az arcomon. 31 évesen egy évnyi anyaság után úgy nézek ki, mint egy 50 éves nő.

Az is zavar, hogy nincs időm semmire és senkire. Ha mégis össze tudunk hozni egy találkozót a barátnőimmel, akkor persze, hogy pont akkor lesz beteg a gyerek, vagy ha mégis megússzuk, akkor végig ordítja az egész beszélgetést. Ha a férjemmel közös barátaink jönnek át, akkor az idő 90%-át a gyerek szobájában dekkolva töltöm, mert mindig van valami baja. De amint elmennek, a gyerek elhallgat és el van magában.

De nem csak idesítő dolgok vannak, hanem olyanok is, amibe a szíved beleszakad. Például oltásnál amikor sír, vagy amikor lázas és sehogy se tudod levinni a lázát.

18

Mintha magamat olvasnám..:)

Másfél éves a gyerekem.

Igazából itt már előttem mindent leírtak, ha tudnék se akarnék mit hozzátenni.

Leírom, hogy mi az, ami egy (fél) nap során nehézséget okozott:

- Hajnali négykor ébredt, az éjszakát 3 keléssel megúsztuk.

- Reggel 8-kor felöltöztettem, de folyton elmászott, lehúzta magáról a nadrágot, sírt, kiabált, toporzékolt - Majd kerestem egy olyan ruhát, amit nem tud levenni, amitől még jobban bepipult, elkezdte leverni a polcról a dolgokat

- kimentünk a kocsihoz, erre alig tudtam betenni a gyerekülésbe, mert megfeszítette magát, ordított, visított az előző hiszti hatására.

- Bementünk a Lidl-be, beleültettem a kosárba. Ott is váncogott, ezért kivettem.

- Miután kivettem, el akart futni, hozzá akart mindenhez piszkálni, ezért visszatettem a tolókosárba. Ott ment egy darabig a váncogás, majd próbálkozott a felállássál, ami sikerült neki.

- Hazaértünk, elkezdtem főzni. Folyamatosan nyitogatta a szekrényeket, szét akart volna pakolni, amit nem engedtem neki, ezért megint hiszti.

- Beleültettem az etetőbe, adtam neki kukót, 2-3 darabot evett belőle, a többit ledobta a földre. Elvettem tőle, sírt érte. Kikészítettem neki megint 4-5 darabot, erre 2-3 darabot evett, a többit ledobta a földre. Ekkor rácsaptam a kezére. Hiszti, sírás megint.

- Kész lett a kaja, nem hagyott enni, mert hisztizett, bemászott az asztal alá, leszedte alul a hűtőről a mágnest, lesöpörte a kezével az éjjeli lámpát, ami darabokra tört, takaríthattam fel.

- Betettem a kiságyba, bömbölt, amíg ettem. Utána kivettem, tisztába tettem és elaludt.

- Aludt 2-3 órát, összepakoltam a konyhát, mire végeztem, pihentem volna le, erre felkelt.

És akkor még hol van a nap vége?

Fizikailag:

1. 24 órás műszak, állandó riadókészültség, folyamatos készenlét és rendelkezésre állás. Az teszi igazán drasztikussá, hogy ez az éjszakákra is igaz a legtöbb esetben. Ja: és nincs olyan, hogy hétvége, és szabadság! Ez egy kvázi 2 évre szóló "műszak". (Vagy 3, vagy még több, ha valakinek több gyermeke jön egymás után.)

2. Kialvatlanság. Csak az tudja, ez milyen brutális, akinek már volt benne része. Én 14 hónapja nem aludta, ki magam. 1. ponthoz kapcsolódva: Szünet nélkül túráztatnak éjjel és nappal is. Igen, a gyerek akkor is egész nap a fejed tetején ugrál, ha előző éjjel csak 4-5 órát aludtál - jó sok részletben...

3. Fáradtság. Állandó fáradtság. Olyan, amit képtelen vagy kipihenni. Hivatkozva az előző két pontra, érthető okokból. Olyan brutális fáradtság, amit előtte még soha nem éreztél. Olyan fáradtság, ami egy idő után már fizikailag is fáj. Én például korábban soha életemben nem sírtam a kimerültségtől. Az elmúlt 13 hónapban viszont többször is. 33 évesen minden nap, mérhetetlenül, állandóan fáradt vagyok már.

Mentálisan:

4. Óriási fokú monotonitás. Minden nap szinte ugyanolyan. Etetés-altatás-öltöztetés-pelenkázás-hozzátáplálás-sétáltatás-fürdetés, vég nélkül ismétlődő sorozata.

5. Óriási fokú szociális elszigeteltség, bezártság és magány. Meg vagy fosztva a korábban megszokott legtöbb szociális ingertől, és kapcsolatodtól. Értem a korábbi felnőtt kapcsolataidra.

6. Sok idióta ember, urambocsá rokon, akik úgy érzik, meghalnak, ha nem szólhatnak bele abba, te, hogyan neveled, a saját gyerekedet. Írhatnék kéretlen tanácsosokat is.

7. Óriási fokú feszültséget kell elnyelni nap mint nap. Nálunk minden nap van sírás, hiszti, cirkusz valami miatt. Amit érthetően jóval nehezebben is viselsz már a fentiek miatt. Ha előző éjjel összesen 4 órát aludtál csak részletekben, nyilván nem vagy túl nyugodt, ha 20 perce üvölt a füledbe teli torkából a gyereked.

8. Nagyon kevés idő magadra, és a párodra.

9. Óriási próbatétel mindez a házasságnak/ párkapcsolatnak is. Ahhoz, hogy párként is jól működjetek, kellene a kettesben töltött idő is. Ami nyilván nem megy külső segítség nélkül. Ami vagy van, vagy nincs. És két kialvatlan, kimerült szülő nyilván nem a legjobb formáját képes mutatni egymás felé sem.

10. Nehéz bármilyen házimunkát úgy végezni, hogy közben állandóan megosztott figyelem mellett a gyerekre is figyelsz, őt is ellátod. Netán úgy balesetmentesen elmosogatni, hogy egy 13 hónapos közben folyamatosan rángatja a lábadat. Megterhelő, kimerítő és idegesítő.

11. Soha, semmit nem akkor csinálsz szinte, amikor te akarod, hanem, amikor a gyerek mellett tudod. Jó nagy fokban megvagy így fosztva a korábbi szabadságodtól a háztartás vezetésében.

Írtam én ezt 13 hónapnyi anyaság után. Úgy, hogy a férjem is maximálisan beszáll - éjszaka is; és a nyugdíjas anyukám is rengeteget segít. Nálunk a kialvatlanság miatt lesz minden extra nehéz. Az én lányom születésétől nagyon rossz alvó. Mindennapos 4-5, rosszabb éjjelen 6-7 kelésen sem lepődök már meg.

És ami számomra a sokkoló volt, hogy korábban senki, egy árva szót sem mondott nekem ezekről a nehézségekről. Pedig jobb lett volna, ha tudom, mire kell számítani.