Megkérdeztem előre a baba nemét, vagy így várjam meg a szülést?

“Amit a megérzésed súg” - vagyis amit igazából a szíved mélyén szeretnél?

Szerintem izgalmas a szülésnél megtudni, mi is játszadoztunk a gondolattal a második gyereknél, de végül beikszeltem a kis kockát a Prenán, hogy szeretnénk tudni és egyébként az ultrahangon is egyértelműen látta egy profi genetikus már a 12. héten. Mi úgy érezzük, hogy így jobban fel tudunk készülni rá, a nagytesó is könnyebben megérti a helyzetet, már a nevén szólítja a kicsit és gyűjti, hogy mit szeretne majd neki beszerezni és milyen színben. Mi főleg miatta akartuk tudni, mert ő így közelebb érzi magához, talán nem lesz majd annyira féltékeny ha megérkezik.

Ettől függetlenül nem tudom mekkorák a gyerekeid nektek kell tudni, hogy melyik felé hajlotok jobban és mik a pro-kontra érvek úgy igazából, mert az, hogy benézik az uh-n pl a mai világban reálisan nézve is nagyon ritka. :)

Szülésznő vagyok, nálunk is volt olyan, hogy nem olyan nemű baba született, amit a terhesség alatt mondtak az ultrahangon. Anyuka teljesen fel volt háborodva a szülőszobában, úgy reklamált, mint a Tesco pénztárnál.😊

A dilemmádra visszatérve, ne gondolj egyik nemre sem vagy hol egyikre hol másikra, míg meg nem születik, ha úgy döntötök, hogy nem akarjátok előre tudni a nemét.

Nehéz kérdés, mert ha tudod a nemét, akkor el tudod képzelni kicsi babának, totyogónak, majd ovisnak, ahogy beszél hozzád. Ezt a neme ismerete nélkül nem lehet egész képnek látni. Az izgalmas meglepetés a szülésnél megint más, óriási élmény lehet. Viszont én nem tudtam volna úgy készülni az érkezésére, hogy ne lássam magam előtt, de ruha nélkül nehéz.

Ha kibírod, hogy ne olyan erősen bízz a megérzésedben, akkor hagyd meg titoknak, de ha megint fennáll a lehetősége, hogy csalódsz egy érzésben, akkor kérdezd meg. Mondd el ezt a férjednek is és hallgassátok meg egymást. Nem lesz pótolható élmény, ezért fontos, hogy ne legyen rossz számodra, ha megint tévedsz.

Bocs, de ezelött 30 évvel még az volt a megszokott, hogy szülésnél derült ki a baba neme és igazán nem volt probléma.

Meg én soha nem képzeltem el elöre a gyerek késöbbi életét, márcsak azért sem, mert ebböl csak csalódás lehet, ugyanis garantáltan nem olyan lesz, mint amit én gondoltam volna.

Ha nem éled bele magad egyik nembe sem, akkor nem lesz utána két hét átállás, és nekem legalább is mindig nagy élmény volt megtudni, hogy fiú vagy lány született. (4 gyerekem van)