Tényleg hálátlan vagyok, aki nem értékeli, amilye van?
Két gyerekes anya vagyok, jelenleg várandós a harmadikkal. Jó életünk van, mondhatni átlag felett élünk. Olyannyira, hogy dolgoznom nem is kell. A gond, hogy én szeretnék. Szakmám szerint óvónő vagyok. Tudom, alulfizetett szakma, de én mindig is ezt szerettem volna csinálni.
Az elején még úgy beszéltük meg a férjemmel, hogy az első gyerekünk két éves koráig leszek otthon, aztán dolgozom 2-3 évet és jöhet a második baba. Majd vele is két év és dolgozom újra. Harmadikat nem terveztünk.
Az első gyed alatt a férjem egyre jobban keresett, így abban maradtunk, hogy ne dolgozzak a két gyerek között, tudjuk le egybe a két gyedet. Így mire a fiam 3 éves lett, meg is született a lányom. Imádom őket, de nagyon hosszú öt év volt. Felnőttekkel alig találkoztam, főleg a szüleimmel. Férjem egyre feljebb ment a ranglétrán és ezzel egyenesen arányos volt, hogy egyre kevesebbet láttam. Majd jött a covid és megegyeztünk, hogy nem megyek vissza dolgozni még, hanem maradok a gyerekekkel. Év elején felvetettem, hogy ősztől újra dolgoznék, akármi is lesz a járvánnyal. A gyerekek nagyok, óvodában, iskolában lesznek, semmi társaságom nem lesz, szeretnék valami értelmeset csinálni. Rábeszélt, hogy várjuk ki a járvány végét, majd egy újabb babára is. Főleg anyagi szempontokkal érvelt (pl babaváró hitel, amit okosan beforgatott egy ingatlanba, amit most bérbeadott, így a hitelt a bérlő fizeti vissza). De ezekre igazából nincs szükségünk, nekem bőven elég már, ami van. Mondtam, hogy ha a kicsi betölti a két évet, tényleg megyek dolgozni, de nem örült neki. Értem az érveit (túl sok évet hagytam ki, kevés a fizetés, kevesebb időm jut a családra, neki kell többet besegíteni majd, holott az ő munkája több pénzt hozna), de én úgy érzem, hogy többre vágyom, mint a házban ülni, háztartást vezetni és nevelni a gyerekeket. A férjem és a szüleim helyett is jó dolgomban hisztizek és sokan cserélnének velem, de én meg velük cserélnék. Gyakorlatilag nincsenek barátaim, nincs az életemben semmi változatosság, a férjemet alig látom, a szexuális életünk szinte egyenlő a nullával. Reggelente úgy érzem, nincs is értelme felkelnem, mert minden napom ugyanolyan.
És mindenki szerint velem van a baj, mert nem tudok örülni semminek. Már beszélni sem merek az érzéseimről, mert arra terelik a témát, hogy nem szeretem a gyerekeim, vagy derogál a házimunka. Pedig nem erről van szó.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de olyan jó volt kiírni magamból.
válasza: válasza: válasza:Szerintem meg neked van igazad, és ne hagyd, hogy befolyásoljanak.
Most eltekintve attól, hogy nem KELL dolgoznod, az a legtöbb embernek nem elég, ha folyamatosan otthon van, nincs kapcsolata másokkal. Emellett ha szereted a munkádat, akkor érthetö, hogy csinálni akarod.
Az is számít, hogy így teljesen a férjedtöl függsz, és mégha nem is él(ne) vissza vele, akkor is akár egy baleset miatt is juthatsz igen rossz helyzetbe, arról nem is szólva, hogy idövel a férjed is megunhatja, hogy te CSAK háziasszony vagy, és keres mást, aki EGYENRANGÚ vele.
Szóval állj a sarkadra, és ne engedj nekik. (Meg föleg ne legyen még egy gyerek, ha a mostani megszületett - mert könnyen lehet, hogy a férjed utána megint akar még egyet, hogy ezzel is kössön a házhoz)
válasza:Nem vagy hálátlan. Tudom már mindegy, de a 3.babába sem kellett volna beleegyezni, én legalábbis tuti nem tettem volna, nem vagyok haszonàllat aki anyagi érdekből szül.
Rengeteg nőt nem elégít ki csak a házimunka, meg a gyerekek sok-sok évre, nincs ezzel semmi baj.
válasza:Nem tűnik fel, hogy egy olyan házasságban élsz, amibe bele se kellett volna menned, mert a férjed nem melletted lett agresszív, hanem eleve az volt, csak nem láttad? Végig fogod boldogtalanul szenvedni az életedet. Minek kellett még egy gyerek egy boldogtalan megalázó kapcsolatba? Nincs megoldás, baromian elrontottad. 3 gyerekkel gyesből, majd óvónői fizetésből nem élsz meg egyedül. Hagytad, hogy rabszolgává tegyen.
Ráadásul eleve bántalmazó szülői házból jöttél, ahol elvették az önbizalmadat, és megkérdőjelezed a saját véleményed létjogosultságát. Önállósodni és boldognak lenni leghamarabb közel 20 év múlva tudsz, mikor már saját lábra állnak a gyerekek. Mindenesetre mikor a legkisebb gyerek is 2-3 éves lesz, feltétlenül helyezkedj el dolgozni, hogy ne kelljen még egy kóláért is a férjednek kiszolgáltatottan kuncsorogni.
válasza:Tök jó volt annó kiszakadni a munkából, és otthon lenni gyerekekkel.
Aztán ugyanilyen jó volt kiszakadni a babázásból, és visszamenni végre dolgozni. Teljesen megértelek.
Itt ami kompromisszumos megoldás jó lehet, a valaki által már említett részmunkaidő, ha nem óvónőként, akkor egy új területen, mert akkor tulajdonképpen nem hárulna teher a férjedre.
Bár megjegyzem, ha ennyire jól keres, akkor nyugodtan fogadhattok egy állandó sintért, aki délutánonként összeszedi a gyerekeket, amíg hazaérsz.
válasza:Én teljesen megértelek.
Nekem nem csak az otthon léttel volt bajom. Gyűlöltem h nem vok anyagilag független.
Örülök h a férjem jól keres. De nekem nem kielégítő h a "cselédjük" vok.
Nem éreztem h egyenrangúak vagyunk. Habár ezt sosem tette szóvá, vagy éreztette velem.
Egyszerűen ilyen vagyok. Szükségem volt arra h mást is csináljak. Fontosnsk érezzem magam.
Az elején volt vita. Nyilván fáradtabb voltam, neki sem tetszett h ha itthon van nem csak döglik.
Aztán sokkal jobb lett minden. Visszarázódtam a melóba. Ő meg rájött h a ruha nem mossa ki magát, tiszta tányér sem terem stb. Becsüli ha megcsinálom a házimunkát, nem természetesnek veszi.
Ezzel nekem szetencsém volt.
De felvoltam arra készülve, ha kell elválok inkább mint sem hogy úgy éljem le az életemet mintha gyeden lennék.
Az én férjem nem ellenezte ennyira h visszamenjek dolgozni, de nyilván nem tetszett neki a dolog.
A te életedet te irányítsd. Választanod kell h élsz beletörődve a mostani helyzetedbe, vagy vállalod a kunfliktusokat
válasza:7 évet hagysz ki munkavilágábol? Az nagyon sok ,én kb kicsi max 1 éves korában vissza mennék dolgozni.
Én mikor nagyfiam 2 éves lett az öccse meg 9 hónapos vissza mentem dolgozni ők meg bölcsődébe,mert unatkoztam már otthon. És dolgoztam 6 évet 1 huzamba utána megszületett a lányom vele majdnem 1,5 évet voltam otthon utána vissza mentem dolgozni.
válasza:3 gyereknél amúgy célszerűbb lenyomni egyben az éveket, attól egyik munkáltató sem repdes örömébe mikor valaki 1-2 év munka után újra elmegy babázni.Aztán 2 év otthon lét után újra megy 1-2 évet és újra lelép.
Viszont ratyi kapcsolatban(mert ahol már szex sincs sok) meg túl sok idő sem jut egymásra tuti van elhidegülés, nem gyereket kellene vállalni, hanem megnézni meg lehet e még menteni a kapcsolatot.
Amúgy igen, valahol ez a ,,jó világ" eredménye is, hogy jajj mert én annyira akarok melózni, meg a többi.Sok mindent ki lehet találni, amivel segíthetnél magadon, kapcsolatokat építhetnél esetleg otthonról is dolgozhatnál(persze nem gyerekekkel), de lenne/lehetne lehetőséged és úgymond évekig nem tettél ezért semmit.Mindezt úgy írom, hogy én is hozzád hasolnó cipőben járok, de én belátom, hogy sokminden rajtam is múlt.Most mondjuk már elindultam a saját fejem után, itthonról dolgozom jó fél éve de sokkal előbb elkezdhettem volna.Szóval csak annyi, hogy azért ne állítsd be magad teljesen mártírnak, mert nem vagy áldozat.A te életedet te magad is rendezted, minden megbeszélésnél mondhattál volna ellenérveket, mégis hagytad meggyőzni magad és bólogattál mindenre, nem álltál ki a saját dolgaid mellett.
Ettől függetlenül nincs baj veled.Marha sok idő már a 4.5 év is otthon,miért is ne vágyhatnál felnőtt életre ,felnőtt kapcsolatokra stb..stb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!