Kinek mennyit, és miben segít otthon a férje?

Első lépés, hogy átállítod az agyad abban, hogy segítségnek hívod. Masodrészt egyszerűen elkezdesz nem takarítani utána. Ha nem lesz ruhája mi lesz? Megver? Elhagy? Veszekszik?(kit érdekel a veszekedés)

Másrészt szépen felovasol neki pár választ innen.

Én személy szerint üzenem, hogy életképtelen, szánalmas férfiutánzat.

Férjem sokáig élt egyedül, így önellátó volt, szakács végzettsége is van, igy a konyhában is helyt tud állni.

Nálunk szülés előtt több mindent csinált, mert én 10-12 órát voltam távol, ő kB 9-et, így mire hazaertem főzött, bevasarolt, stb.

Mióta itthon vagyok, azóta kB a 2 év alatt 3x főzött, mert szerencsére nekem belefér az időbe, nyugis a kislányom, sosem voltam elcsúszva, 1-2 nap max.

Gyereket eltudja látni, illetve minden házimunkát megcsinál ha kell.

Ugyanakkor én is megcsinalom a kinti melót is. Pl most a felújítást én intézem teljeskörűen, mert én érek rá napközben telefonálni, elugrani a barkácsboltba.

Sokszor volt, hogy hétköznap, kislányom delutani alvása alatt lenyirtam a füvet hogy ne neki kelljen a hétvégén. De ő is szivesen segít, ha pl rossz hangulatban vagyok, akkor készít vacsorát + elmosogat és este rendezi a gyereket, így én kicsit lazulhatok. És ezt magától.

Szerintem ez lenne a normalis. Segíteni egymást, mindegy, hogy férfi-női meló. Persze legyen arányban. Nálunk már az elején sem az votl, hogy ő döglött a kanapén, míg én 3 órán át takarítottam, így tudtam mire számítsak hosszútávon.

Anyagi részhez nem tudok hozzá szólni, mert én mindig jobban kerestem, mint ő, kivéve most, mert a gyed-m kisebb mint az ő fizuja, hiszen az maximalizalva van.

Kérdező, amikor ezeket mondod a férjednek, akkor mit mond pontosan? Megígéri, hogy majd segít, aztán nem csinál semmit? Vagy kerek perec közli, hogy nem csinálja meg?

Nálunk a férjem mindent csinál a gyerekkel, viszont nem látja meg a koszt, a szülei nem tartottak otthon rendet, neki az a normális, hogy oltári kupi van és minden poros. A gyerekkel viszont az éjszakázáson kívül mindent csinál, de ha a gyerek ébred és ő még fent van, akkor ringatja, én meg alhatok egy kicsit. Ha nem jut időm főzni vagy túl fáradt vagyok, rendel kaját. Semmit nem vár el, azt se, hogy kiszolgáljam. Sajnos a "férfias" melókkal iszonyú lassú, néha hónapokat kell várni egy polcfelfúrásra, de ezt tudtam, mikor hozzámentem, én így szeretem.

Már csak 1 kérdés maradt. Miért mentél hozzá eg, ilyen emberhez, és szültél neki gyereket?

Te már valasztottál, ebben a korban az emberek már nem változnak.

Várandós vagyok, nincs még gyerek, úgyhogy a jelenlegi helyzetet tudom leírni és a terveket.

2 szobás panelban lakunk, így a házimunkában azért nem kell megszakadni (tudatos döntés volt a panel, faluról költöztünk be).

Én vezetem a háztartást, de csak azért, mert én jobban oda tudok figyelni a dolgokra, a férjemnek pedig kell... iránymutatás :D

De ez nem azt jelenti, hogy én csinálok mindent, hanem azt, hogy én vagyok a főnök és én osztom be a házimunkát.

Ha meg lesz a baba, akkor én az első hónapokban aludni fogok, amikor a baba alszik. Nem bírom a kialvatlanságot, előre félek tőle, egyedül az menthet meg, ha napközben is annyit alszok, amennyit tudok.

Ebben az esetben a férjem fogja az összes házimunkát megcsinálni. Valószínűleg írok majd egy listát azokról a teendőkről, amiket minden nap meg kell csinálni, ill. azokról, amiket elég hetente 1x.

A baba gondozását azt teljeskörűen ellátom, de az azon felüli dolgokat a férjem fogja.

Ha már fog aludni a baba annyit, hogy ne salátaként vegetáljak egész nap, akkor napközben megcsinálok annyi házimunkát, amennyire még úgy érzem, hogy nem megterhelő. De attól is függ, hogy mennyire lesz nyugodt baba, mennyire lehet mellette tevékenykedni.

Ha pedig már nagyon patent lesz a gyerek, akkor a munkát is újra kezdem (otthonról dolgozok) és utána már ugyanúgy délutánonként fogunk együtt házimunkázni, ahogy előtte.

Én egy dolgot nem értek, 2021-et írunk, amikor már nem szégyen az sem, ha "öreglány" marad valaki, tehát nem kell a lehető legelső emberhez hozzámennie, csak hogy szégyenben ne maradjon... Akkor mégis miért törődik bele sok nő egy ilyen életbe?! Ilyenkor előjön belőlem a feminista én, hát inkább maradnék egyedül, mint egy ilyen férfinak nem nevezhető egyén mellett, és hogy még gyereket is vállaljak vele közösen... Esély sincs.

Én férjem konkrétan mindent megcsinál, ezalatt lehet érteni a főzést, mosást, teregetést, mosogatást, takarítást, gyerekkel való foglalkozást, MINDENT, pedig az ő csaladjában sem ez volt annó a bevett szokás.

Lányok, nők!!! Ráértek válogatni, kiválasztani a megfelelőt, ha 30 évesen találod meg az igazit, akkor 30 évesen és kész! De az az illető olyan legyen, amilyet igazán szeretnétek, ennyi...