Ma miért nehezebb gyereket nevelni, mint régebben, amikor a mai világban már könnyebb kellene hogy legyen?

Mert régen a hisztit nem a pszichológus kezelte, hanem a bünti sarok, és a hisztit nem akarták jutalmazni programokkal. Mint ahogy egy tegnapi kérdésben volt, hogy a gyerek hisztizik, nem hagyja az anyját tanulni, és leírták a kérdezőnek, hogy menjen el programozni a gyerekkel, menjenek el kirándulni. Semmi baj nincs ezzel, csak így azt fogja megtanulni a gyerek, hogy hisztivel bármit el lehet érni.

Meg mindenben a gyerek az első. Inkább évekig nem mozdulnak ki otthon a párok, nem mennek el este romantikázni, mert jaj, a gyerek végigsír egy éjszakát! Ami nem is biztos, hogy úgy lenne, de jaj, mi van, ha mégis?

Meg mindenre joga van a gyereknek, a szülőnek kuss a neve elv alapján nevelnek.

Tehát ha te a pároddal akarsz aludni kettesben, és a gyerek is ott akar aludni, akkor neked kutya kötelességed neki ezt megengedni, mert ha neked van jogod a pároddal aludni, akkor a gyereknek is van joga veletek aludni.

Túlságosan a gyerek a központ, a szülők szinte megszűnnek létezni.

Saját csaladombol kiindulva tényleg egyszerűbb volt a korábbi generációk élete ilyen téren. Anyósom mesélte, hogy neki kétszer megmutatták, merre van az óvoda, utána már egyedül járt. Jó, nem messzire, de akkor is. De ő a saját gyerekeit is egyedül küldte iskolába, oviba mondjuk nem, de a férjemet is egyszer vitte el suliba, onnantól ment egyedül.

Nagyszüleim mindketten dolgozni jártak, nem volt három év gyes még, viszont otthon volt a háztartásbeli nagymama (mármint anyám nagymamája), aki vigyázott a kicsike, ebédet főzött, stb. Nem rongyoltak kapát kaszát eldobva munka után az oviba, mert a gyerekeket hazavitte a nagymama, megebédeltette őket, nagyszüleim meg munka után nyugiban hazamentek, és a maradék házimunkát végezték el közösen. Anyámnak már nem volt ilyen egyszerű a dolga, de legalább hamar elmentek nyugdíjba a nagyszüleim, be tudtak segíteni időnként. De azért alapvetően nem ők jottek értünk, apám vitt minket reggel, anyám meg értünk jött, utána tanult velünk, vagy vitt le a játszótérre. Nekem meg már iskolások a gyerekeim, és még csak most lesz anyám nyugdíjas, de még szeretne dolgozni, ha nem is teljes munkaidoben. Eddig max hétvégén tudott segíteni, azt se minden héten, most majd néha már fog tudni hétköznap is, de nekem alapvetően sosem volt olyan, hogy hétköznap, munka után még bármit elintezek gyerek nélkül, mert mennem kellett értük, különben nincs, aki megtegye.