Melyik lehet nehezebb? Egyedül nevelni 1 gyereket, vagy ketten nevelni 3-at?

Logikus, hogy az elso.

Ebben vagyok ( apuka nem segit, senki mas rokon nincs) , NAGYON nehez.

Több gyerekkel nehezebb.

Nekem pont egy 6 évesem van. Nem mondom, hogy nem segít a férjem, mert ha megkérem, megcsinál mindent. De sokszor nem kérem, hanem én megcsinálom.

A fizu persze közös, szóval nem egyedül kell anyagilag helyt állnom.

De mivel hitelmentes a házunk, így ha egyedül nevelném, akkor is simán kijönnénk a fizetésemből.

Több gyerek mellett én megőrülnék. A ricsaj, a pakolás, a logisztika- kit hova mikor kell vinni hozni...stb

SOkkal nyugisabb, kiszámíthatóbb az élet 1 gyerekkel.

Egyértelmű, hogy 3-mal nehezebb.

Egyedül nevelek egy 5 és fél éves gyereket. Ha tudtam volna előre, hogy így alakul, nem biztos, hogy belevágok. Apjára nem lehet számítani, napokra pláne nem. Minden szünetet, betegséget egyedül kell megoldani. Anyagilag is nehéz, éppen megvagyunk, nem éhezünk, de nem tudok félretenni, tartalékolni. Nagyszülők nincsenek... Örülök, hogy van még munkahelyem, ahol 8-4-ig dolgozom, de a gyerekemnek így is több, mint napi 9 órát kell óvodában töltenie. Persze jobban kereső állást sem egyszerű így találni/keresni. Párkapcsolatról pedig nem is álmodom...

Szerintem ha a szülők együtt élnek, anyagi biztonságban, esetleg nagyszülők is tudnak segíteni olykor, könnyebb 3 gyerekkel. Jelenleg az állam is rengeteg támogatásban részesíti a nagycsaládokat. A gyerekek ideális esetben együtt is eljátszogatnak. A nagyobbak segíthetik a kisebbeket. Ha anyuka otthon maradhat, az főnyeremény. Nem este 5-6-kor kell boltba mennie, háztartást vezetnie tök egyedül mindent és még a gyerekkel is játszani, foglalkozni.

Egyedülállóként csak akkor könnyebb, ha annyi pénze van az anyukának, hogy nem kell dolgoznia legalább a gyerek 13-14 éves koráig.

Kedves 5-ös:

Ha elolvastad, leírtam, hogy ha egyedül nevelném, akkor is bírnám.

Szerintem sokkal könnyebb. Mert nem is vagy másra utalva, amit te megtervezel, és megcsinálsz, az meg van csinálva. Nem az van, hogy a másiknak kell, de észben tartod, hogy odaért-e, megcsinálta-e.

Mint írtam, simán bírnám egyedül, nem lenne nehéz.

De férjjel, meg még plusz 1-2 gyerekkel sokkal nehezebb lenne.

Nagyon sok összetevős a gyereknevelés nehézsége. Nekünk három van, ketten sem egyszerű, de annyiban mégis könnyebb, hogy ha betegek, csak egyikünk esik ki a munkából. Az sem mindegy, hogy ha egy gyerek van és egyedülálló anya, milyen típusú a gyermek. Ha szófogadó, nyugodt természet, akkor lehet vele könnyebb, ha folyamatosan ingereket kereső gézengúz, akkor az egy szem anyára marad, hogy folyton programokat szervezzen, nincs testvére, akivel játszhatna, lekötnék egymást. Egy gyerekre is állandóan figyelni kell ,segítség nélkül így a házimunka és egyéb teendők vagy éjszakára maradnak, vagy a gyerek a TV elé lesz leültetve, ha nem olyan típusú, aki szépen eljátszik egy-két órát magában.

Szóval én minden nehézség ellenére ezerszer inkább elégedett vagyok a helyzetemmel így, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel a háromra, nem szívesen lennék egyedülálló eggyel sem.

Erre nem lehet egyértelmű választ adni.

Mert mind mások vagyunk. Valakinek 1 gyerek is megterhelő, van, van aki 1-et sem akar, és van, aki simán nevel örömmel 4-et is.

Nyilván aki többet nevel közösen a férjével, annak az egyedüli lenne nehéz, aki meg 1-et, annak a több gyerek lenne nehéz.

SZóval erre igazából nincs is jó válasz, nem is értem a pontozást, mert mindenki a saját szemszögéből írja le, kinek mi lenne a nehéz. És mindenki válasza hasznos, hisz látod, milyen sokszínűek vagyunk, milyen különböző tűréshatárral, és milyen terhelhetőséggel, milyen igényekkel.