Ma miért nehezebb gyereket nevelni, mint régebben, amikor a mai világban már könnyebb kellene hogy legyen?

Régen a gyerek családtag volt és ennek megfelelően képességeihez mérten ki kellett vennie a részét a munkákból.

Ma a gyerek inkább háziállat, aki a szülők szórakoztatására van.

Egyrészről több generáció élt együtt, kisebb is volt a korkülönbség a szülők, nagyszülők között, nem volt probléma a gyermekfelügyelet, megosztották a munkát. Igen, most ránézésre egyszerűbb mondjuk egy háztartást vezetni, mivel ott vannak a háztartási kis-és nagygépek, nem a patakparton kell csapkodni a ruhákat. De nem is volt például ennyi ruha, nem voltak ennyire válogatósak az emberek, azt ették, ami az asztalra került, amit az főzött meg, aki épp nem szoptatott. Most ugyan minden munka könnyebb, mint anno, de mind egy ember nyakába szakad.

Másrészről egy gyermek jóléte, élete nem volt olyan fontos, mint most. Igen, szültél 10-et, abból felnőtt mondjuk 4, ha egy csecsemő, kisgyermek meghalt, az az élet velejárója volt. Én el sem tudom képzelni, mi lenne, ha bármi történne a babámmal. Most eleve ugye “babaprojekt” van, várod az ideális társat, ideális kort, ideális körülményeket, vagy 28-30 éves, mire megszületik az első, sem korban, sem a munkád miatt nem tudsz 2-3-nál többet vállalni, mindenki vágyott, tervezett gyerek, nem csak odahullik 8. testvérnek. Akkoriban nem volt ez gond, hogy vajon jut-e mindenkinek külön szoba, hogy kell-e 2 menü ebédre, mert Pistike nem eszik meg, csak kétféle kaját, nem kellett védőnőhöz, orvoshoz hurcibálni, senki nem csinált ügyet a gyerekek étkeztetéséből, nem úgy, mint most, amikor meglincselnek, ha nem szoptatsz 6 hónapig kizárólagosan és nem követed szigorúan a hozzátáplálási táblázatot.

Régebben már egész kicsi gyerekek be voltak vonva a munkába, 4-5 évesen libát őrzött, megetette a tyúkokat, de ismerek olyan családot, ahol a 6 éves főzte az ebédet. El tudod képzelni a mai hasonló korúakról, hogy bármi hasznos munkát rájuk bízz? Akkoriban nem kellett rohangálni a gyerekkel iskolába, majd suli után zongora órára, szépen elment egyedül, vagy vagy becsatlakozott a többi gyerekhez, ha hazaért, ő is csinálta a rá kiosztott feladatokat. Most mindent is egy személy csinál, mert ugye apuka általában vagy reggeltől estig dolgozik, vagy kenyérkeresőként ő kivette a részét a 8 órás munkájával, úgyhogy őt hagyja szépen mindenki békén, ÉS mindemellett van egy nőideál, aminek ugyebár meg kell felelni, el kell járni edzeni, fodrászhoz, kozmetikushoz, nehogy megkapd, hogy mennyire elhanyagolod magad.

Azért (is) mert egy un. jóléti társadalomban élünk, és az igények is ehhez igazodtak, mind anyagi értelemben, mint kényelmiben.

Ma már nem az a természetes, hogy kb beleszakadsz a gyereknevelésbe magadról totàl elfeledkezve, vagy akinek ez jutott az jogosan kicsit vagy nagyon mufurc érte. Mert nem kielégítő csak az igát húzni, vágynak arra, hogy kicsit kiszabaduljanak otthon is megpihenhenek. Megjelent ugye az énidő amiről a mostani öregek azt se tudják miaz.

Szóval változotak az igények is a technikával együtt.

Ennek van jó meg rossz oldala is, mert tény hogy sokan egymást túllicitálva készülnek belehalni az anyaságba, de azért jó is, hogy egy nőnek si van szava meg jó eséllyel akarata vágya ami nem semmibevetendő.

"Megjelent ugye az énidő amiről a mostani öregek azt se tudják miaz."

Ezzel mondjuk egy kicsit vitatkoznék. Azért nem is olyan régen teljesen természetes volt máktejjel, meg egyéb népi módszerekkel tömni a csecsemőt, ha éppen nagyon zavarta a ház népét a pihenésben. Nappal simán becsűrték a kiságyába, hadd sírjon, ha akar, "erősödik a tüdeje" és társai. Manapság azért ilyesmit nem nagyon lehet csinálni, de egy gyermekét szerető anya biztosan nem hagyja sírni, akár annak az árán, hogy nem lesz házikoszt aznap az asztalon.

Párom nagyszülei orvosok voltak Erdélyben, nekik például a munka volt a legfontosabb és prioritást élvezett még a gyerekek előtt is, simán ott hagyták egyedül a lakásban az egy éves babát, ha a falu végén valakinek éppen keresztbe állt a fing a s?ggében. Ők pl nem is értik, mit vagyok ennyire rápörögve arra, hogy szeretném legalább fél éves koráig szoptatni a babámat, adjak neki nyugodtan tápszert, kevesebb macera van vele, ők is felnőttek így, és amúgy is, ha sír, az azért van, mert fáj a hasa, hagyjam őt békén. Egyikük ráadásul gyerekorvos, úgy hangzanak el ilyenek a szájából. Azért elég kényelmes úgy babázni, ha minden sírás mögé berakunk egy olyan diagnózist, amivel végső soron nem lehet mit kezdeni, mert a hasfájás tipikusan ilyen volt akkoriban (de talán most is).

Vagy például az én nagymamámnál lustább nőt szerintem nem hordott a hátán a föld. Ledolgozta a kötelező minimumot, ha még 5 évet él, akkor több időt volt nyugdíjas, mint amennyit dolgozott, leélte az életét egy 2 szobás panelban, amit azért nem akkora nagy kunszt rendben tartani, tud mondjuk 5 féle ételt megfőzni, nyilván a világ legegyszerűbbjeit, soha életében egy menüt nem állított össze, nem sütött, de rokonokhoz potyázni szívesen eljárt. Ő is csak a minimumot ölte bele a gyerekek nevelésébe (2 volt), amint lehetett, zavarta el őket dolgozni, hogy ne kelljen otthon eltartani őket, 60 éves korától minden lehetséges diagnózist felállít magának, csakhogy egy seprűt a kezébe vennie ne kelljen és mindent a gyerekei csináljanak meg helyette. Fekszik egész nap és rejtvényt fejt. Ha valakinek elég sok én ideje van, akkor az ő, de ugyanígy párom nagyszülei is, csak ők az én időt nem fodrászra, vagy konditeremre fordítják, mint mondjuk mi, hanem én nagymamám rejtvénnyel, párom nagyszülei meg orvoskodással.

Plusz ide vehetjük még azt is, hogy voltak ugye a báli időszakok, amelyek szintén azért voltak, hogy a nyárhoz képest munkában szegény telet valahogy elüssék az emberek. Szórakozás volt akkoriban is, csak más volt, mint most.

Amúgy egyetértek a válaszoddal, egyedül ezt a részt látom kicsit színesebbet, mint ahogy leírtad.

Jajj kérdező te egy tipikus agyban őskorban maradt ember vagy. Mit egyen a férfi, jajj szegény. Mert ő 12 órázik azt feltétlen meg kell jegyezni, de azt már nem látod hogy a nő meg 24 órázik a baba mellett, mellette háztartás.

Mondjuk én szoktam főzni de ha épp nem akkor sincs semmi, mert nem tapló a férjem aki hazaállít azzal hogy hol a kaja meg a tisztaság.

Mondjuk ő nem is 12 órázik vmi alja helyen.

Az mondjuk tény, hogy sokan tényleg nagyon elhanyagolják magukat, amire szerintem nincs “mentség”. Ilyen mondjuk egy kóros elhízás, amit azért nem lehet arra fogni, hogy nem akart az illetô szoptatás alatt fogyókúrázni, mivel ilyenkor ugye 30-40 kg túlsúlyról beszélünk alsó hangon, ami nem varázsolódik oda az ember fenekére csak úgy.

Vagy például a lepecsételt reklámpóló és koszos halásznadrág, ha nagyon hozni akarja a sztereotípiát, akkor decathlonos szandál zoknival. Persze otthon mindenki legyen abban, amiben kényelmes és amit nem sajnál, de nehogy már, hogy nem lehet utcára egy farmert egy tisztességes pólóval felvenni! Az én babám extrém sokat bukik, minden tiszta ruhám a következő etetésig tart, de mikor sétálni megyünk, megtisztelem saját magamat azzal, hogy felveszek egy tiszta, rendes ruházatot, itt a nyár, nem is kell rétegeket magunkra imádkozni, felkap az ember egy lenge ruhácskát, azt gyorsan is megvolt és csinos is.

Ugyanez a zsíros haj kérdés köre. Mindig is 2 naponta mostam hajat, mióta babázom sincs ez másként. Legrosszabb esetben nem pont abban a napszakban mosom meg, mint terveztem, vagy nem rakok rá pakolást, de a hajmosás az továbbra is 3 perc, annyi ideje pedig van mindenkinek, hazudik, aki azt mondja, hogy nincs, egy 20 fokos szobában pedig még senki nem fázott meg, meg tud az száradni magától is. Ha kényes a haja, akkor vágasson olyan frizurát, amit egyszerű karban tartani, habár erre sztem egy hosszú/félhosszú pont a legjobb megoldás, mert simán lófarokba lehet kötni és nincs vele dolog.

Az szomorú, mikor valaki a személyes higiéniát hanyagolja el és fogja rá az anyaságra. Még ha mondjuk hármas ikrekkel van otthon, akkor is azért tán csak van egy apuka, akire esténként 1 órácskára rá lehet bízni a gyerekeket, míg anyuka embert csinál saját magából. Plusz nehezen is hiszem el, hogy van olyan férfi, akinek ha választania kellene, az asszony által szaggatott nokedlire tenné a voksát, a takaros illatos menyecske helyett, azt gondolom, hogy a tisztálkodásnak, kulturált öltözködésnek prioritásnak kellene lennie szemben a házikoszttal.

Mert megváltoztak az igények, a nevelési elvek, és a gyerek státusza a családban.

Régebben egy új gyerek születése nem azt jelentette, hogy a világ ezentúl körülötte forog majd.

Az élet ment tovább, mindenki végezte a maga dolgát, miközben gondot viseltek az új gyerekre is. De nem úgy, hogy ezentúl nem főzök, nem takarítok, mert le sem teszem az újszülöttet a kezemből.

Anyámék 10-en voltak testvérek, úgy elképzelem, hogy minden új gyereknél megállt volna az élet... Nem lett volna reggeli, ebéd vacsora, friss ágynemű, mert anyu ringatja az újszülöttet...

19-ces!

Egyetértek, hogy egy gyerek születésének nem feltétlenül kellene azt jelentenie, hogy az egész család, tán még a szomszédság is csak körülötte forog.

Ugyanakkor nagyon kíváncsi volnék, hogy abból a bizonyos 10 gyerekből vajon hány volt vágyott/tervezett, hány meg csak becsúszott az aktív nemi élet potenciális következményeként? Természetes, hogy másként áll az ember ahhoz a gyerekhez, aki mondjuk hosszú évek kemény próbálkozásai után született meg, mint ahhoz, aki jött a családba nyolcadiknak, mert apjuk nem húzta ki időben.

Illetve szerintem túlzásokba sem kell esni, az, hogy nem hagyom sírni a babámat, nem jelenti azt, hogy nincs pl tiszta ágynemű. Meg lehet találni az egyensúlyt, legrosszabb esetben is maximum valamit nem akkor végez el az ember, mint amikor reggel kitalálta, de ami prioritás, arra igenis jut idő. Én legalábbis ezt tapasztaltam saját magamnál és a környezetemben is. Bár lehet én nem vagyok elég szőrös szívű, ha sír a babám, akkor nekem egyáltalán nem a birkapörköltön jár az eszem, azt még sincs retek a lakásban, és nemhogy a mi ágyneműnk, de a gyerek pelenkái is tiszták (moshatózunk) és senki nem készül éhen halni sem. És itt gyakorin is inkább olyasmit olvasok, hogy mindenkinek mindenre is jut ideje, a legritkábban látni olyat, hogy valakinek “többemberes” babája van, de még az is inkább csak az első hetekben, aztán szépen belerázódik az illető.