Ma miért nehezebb gyereket nevelni, mint régebben, amikor a mai világban már könnyebb kellene hogy legyen?

Régen berakták a járókába, katiba.

A sírt hát sírt. A kutyát nem érdekelte.

A nagynak KÖTELESSÉGE volt a kissebbekről gondoskodni.

Az 5 éves gyereket szem rebbenés nélkül otthonhagyták egyedül, vagy a tesvéreivel órákra is.

Egy 2 szoba konyha (fürdőszoba nem volt) parasztházat, ahol kb csak ágyak voltak könnyebb kitakarítani rendben tartani mint a mai 100 150nmes házakat.

Mivel fejlődött a technológia is, az igények is nagyobbak. Egy vályog házat döngölt alappal, nem kellett felmosni.

A gyerekek önállóságra voltak "nevelve" sok választása nem volt. Vagy kiszolgálta magát, vagy ordított.... Megszokták h nem reagáll rá senki, ezért felesleges sírniuk.

Most (de ez csak az én nézőpontom) nem bízod az 5 évesre a 2-3 kistesóját. Mert nem neki szülted. (az enyém nem is tudná ellátni őket) Ha vállalram egy kicsit (mert nekünk van lehetőségünk már védekezésre) akkor azt én és az apja nevelje. Ne nőlljön mint a gomba.

Nem verjük meg ha rossz, mert rájött a társadalom hogy érző emberi lény a gyerek, nem egy darab hús

Hát ha szerinted a mostani nők lepukkantak, akkor nézd megy a nagyszüleinket, akik 50 évesen olyanok voltak már, mint a nyugdíjasok.

Amúgy, hogy egy példát mondjak: az én nagyanyám is felnevelt 5 gyereket munka mellett. Igen, csakhogy neki annyi volt az élete, hogy megszerezte a 8 általánost, dolgozott, gyűjtögetett, mikor összejött a nagyapámmal, kaptak a szociban egy kis telket házzal, ahhoz már csak némi hitelt kellett felvenniük, de megtehették, hiszen eszükbe sem jutott, hogy nem lesz munkájuk másnap vagy 10 év múlva. Szóval, a család szépen felépítette kalákában a házat, nagyanyám 6 órában dolgozott, a gyerekek még otthon besegítettek a kertben és a háztartásban, a nagy vigyázott a kisebbekre, ergo volt ingyen bébiszitter. Ja, vidéken munkahely is volt a közelben természtesen, nem feltétlenül kellett a városba ingázni.Tök nyugis életük volt.

Na most akkor itt az én generációm, vegyünk mondjuk engem: nemhogy 8 általánossal, de már egy érettségivel is törölhetem a fenekem, szóval minimum egy 2 éves szakmát el kellett végeznem (amúgy diplomát csináltam), de közben már dolgoztam, mert ugye mi már nem kaptunk se kis telket, se önerőt, se lagzi nem lett fizetve, se kalákában nem építkezhet a család, szóval ha szerettem volna otthonhoz jutni, munka mellett kellett tanulnom. Aztán a férjemmel gürcölni tovább, hogy minél kevesebb hitelt kelljen felvenni, hiszen sose tudhatjuk, van-e még munkahelyünk másnap, hogy fizessük a részleteket. Aztán házat természetesen csak a városon kívül tud venni egy fiatal segítség nélkül, azaz még ingázni is kell, de közben újítani a házat, foglalkozni a munkásokkal, főzni, mosni, takarítani és akkor emellé jön még a gyerek. Ja, és míg otthon vagyunk a gyerekkel, azon kell gondolkodni, mit tanuljon még az ember, hogy kelljen hova dolgozni gyerekekkel is.

Én még itthon vagyok, így belefér nekem minden, de ha vissza kell mennem dolgozni, akkor kb. 7-kor kell indulnom és 5-re érek haza. Jó esetben, ha nem kell boltba menni, szülőire, ügyet intézni vagy bármi. Emellett mi fér bele?

És hogy ne legyen idegroncs az ember?

A gyereknevelés eleve nem a házimunkáról vagy az első 3 évről szól.

Régen eleve nem foglalkoztak fele ennyit sem foglalkoztak egy gyerekkel. 4-5 éves kortól már ők is besegítettek a munkába, minél nagyobbak lettek annál többet, kb ebből állt a neveltetés is. Dolgozz, légy jó, nézd apád/anyád hogy csinálja és ennyi. Aki meg hátrányosságokkal született, azt elfogadták, hogy ilyen, nem voltak fejlesztések vagy bármi ilyesmi. Olyan munkát adtak neki, amit "egy hülye is meg tud csinálni".

Akkoriban eleve nem kellett ennyi inger lekötni a gyereket, sokkal egyszerűbben éltek, ezért nem is telítődtek el túl hamar. Nem volt ennyi szín, játék, mese, zene, foglalkoztató füzet stb.

Szóval a paraszti világban egyrészt teljesen mást jelentett a gyereknevelés, a polgári, vagy úri családokban meg egy vagy több dada és/vagy tanár készítette fel a gyerekeket.

Ma pedig nem is gyereknevelés van, hanem inkább gyerekfoglalkoztatás. Nagyon nagy az elvárás az anyák felé, mert mindenki csak kritizálni tud, hogy ő így csinálná, ez meg így nem jó. Emellett 3 év után teljes állásba vissza kell menni dolgozni. Figyelem! Régen gyerekfelügyelet mellett dolgozott egy anya, nem a munkahelyen.

Az emberek állóképessége alapvetően csökkent - szerintem.

Az meg, hogy szerinted valaki elhagyja magát, szerintem szubjektív. Pl. ha otthon van a gyerekével, aki maszatol, saraz, játszik, játszik anya hajával, vagy még kisebb baba óránként éjjelente felkelti az anyát, akkor nem értem miért elvárás, hogy legyen full sminkben, mosolyogjon tetszelegjen, farmerban és feszes topban díszelegjen mindenki előtt. Otthon miért nem lehet kicsit kényelmesebben az ember? Ha meg elmegy boltba üzletbe, nyilván összekaparja magát, de amikor neked ajtót nyit egy karonüllővel a kezében, meg egy nadrágjába kapaszkodó 2 évessel, akkor nehogy már az legyen a legnagyobb probléma, hogy karikás a szeme, vagy mackónadrágban van.

Az igényesség nem a csinosságtól kezdődik, hanem egy rendezett, tiszta külsőtől. Aki ez alatt megy közösségbe az olyan is... De azon kívül, mi köze hozzá bárkinek is, hogy a gyerekével milyen ruhában foglalkozik?

Nem vagyok én sem gyerekes, de otthon (sok állatom is van) én is a legkényelmesebb, kicsit nyűtt, laza ruháimban flangálok, lazán felkötött hajjal...

Le lett mindenki pontozva, pedig nagyon igazakat írtak!

Azt még hozzátenném, hogy mostanság több elvárás van a szülők felé.

Legyen tip top mindenki, téged is beleértve, nehogy fenyítsd, de viselkedjen, menjen egyetemre, legyen tip top a lakás is, de emellé vidd ki napi kétszer különben szaranya vagy, nem mindegy mit kap enni, ez tilos, az tilos, amaz tilos, ne tvzzen, ne maradjon egyedül, ne hagyd sírni.

Régebben a fentiek senkit se érdekelnek, most kb ostorral csapkodnak ha kap egy dörmit a gyereked és nézhet mesét.

Nehéz a nagyobb elvárások miatt.

Több elvàràs,

Tudatosabb nevelès, az eddigi generàciòk maximum a gyerek fizikai szüksègleteire figyelt. A mostani pedig a szellemire is. Tehàt ha meg van etetve ès tisztàva tève akkor bem teszem be a jàròkàba, mert màs baja nem lehet.

A règebbiek is biztosan panaszkodtak, maximum egymàs közt, vagy kuss volt a nevük :)

Plusz ők akkor otthon voltak ès nem x gyerek mellett kellett teljes àllàsban dolgozniuk.

Kérdező, teljesen logikus a kérdésed, és abszolút elhiszem, hogy nem provokálni akarsz.

Én se akarok senkit a válaszommal, de lehet, hogy némelyeket sikerül. :-))))

Első és legfontosabb élettapasztalatom:

Mind nőkre (anyákra) mind férfiakra (apákra) igaz legalább a II. világháború vége óta, hogy nemzedékről nemzedékre könnyebb életük volt, mégis nemzedékről nemzedékre többet panaszkodtak. Vagyis: egyre kevesebbet bírtak, egyre puhányabbak lettek. Szebben mondva: időben visszafelé menve egyre keményebb, egyre kötelességtudóbb embereket találunk. Pszichológusok, szociológusok, viselkedéskutatók meg tudnák magyarázni, miért ilyen az ember (és az állatok is), ebbe most ne menjünk bele.

Tehát a "most nehezebb" állítást csak úgy tudod értelmezni, ha hozzáteszed: "a mostani anyáknak (szülőknek)". Csöppet sem biztos, hogy ha itt teremne egy 70 évvel ezelőtti fiatalasszony, akkor ő is nehéznek találná.

A másik: aránytalanul kevesebbet foglalkoztak a gyerekekkel. Egyszerűen nem volt rájuk idő. A kisbabával együtt kimentek a kertbe, a határba, a szántóföldre. A kisbabát letették az árnyékba, ők meg dolgoztak. Időnként megszoptatták, aztán dolgoztak tovább. A kisgyerekek játszottak magukban, játszottak testvéreikkel (rokon, szomszéd, falubeli gyerekekkel), játszottak az állatokkal. Pl. anyukám (71 éves) mesélte, hogy az udvaron, kutyájukba kapaszkodva tette meg első lépéseit. Egy 78 éves rokonom mondta, hogy gyerekkorukban nem szoktak a szüleik mesélni nekik. Nem azért, mintha nem becsülték volna a meséket, vagy ne tisztelték volna a könyveket, a műveltséget. Nem volt idejük rá! Háború volt, aztán háború utáni nagy szegénység, aztán jöttek az ötvenes évek, mindenféle meghurcoltatásokkal. (Viszont nagyon sokat énekeltek munka közben az akkori anyák, ezt is elmondta.)

Ahogy már följebb írták, a gyerekeknek is hamar be kellett segíteniük a munkában. Anyukám legfiatalabb húga őnála 12 évvel volt fiatalabb. Őt már pelenkázta is anyukám! És volt, hogy a leckéjét úgy írta/tanulta meg kisiskolásként, hogy közben kint volt a réten, és a teheneket őrizte. 6-7 éves kortól már segíteni kellett pl. termények leszedésében, vagy könnyebb tennivalókban (pl. tojást összeszedni a tyúkok alól, borsót fejteni stb.) Kisgyerekként én is voltam így nyaranta a nagyszüleimmel, és az a vicc, hogy ezt nem is éli meg rosszul a kisgyerek: örül, ha segíthet, és ha azt csinálhatja, amit a felnőttek. Valahol ma rontjuk el a dolgokat azzal, hogy sok mindent megcsinálunk a gyerek helyett, hogy jól legyen megcsinálva, hogy gyorsan legyen megcsinálva, hogy ne kelljen neki ezzel foglalkoznia, hogy ne borítson ki semmit, hogy ne törjön össze semmit, hogy ne legyen felfordulás utána. De ennek az az ára, hogy se meg nem tanulja, se meg nem szokja a gyakorlati tennivalókat a gyerek, és ennek már 8-10 éves kor körül hátrányát érzi a mai szülő: sokkal kevesebbet bízhat a gyerekére, sokkal önállótlanabb, sokkal jobban ki kell szolgálni. Hasonló a helyzet a gyerekek féltésével is: 50-80 évvel ezelőtt falun természetes volt, hogy egy 5-10 éves gyerek a nagyobbacskákkal együtt, de felnőtt nélkül (!) elment a határba, fára mászott, belement a vízbe fürödni...... és általában véve nem veszett el, nem szegte nyakát, nem fulladt vízbe, még csak nem is betegedett meg. De még az 1960-as, '70-es években készült filmekben is feltűnő, sőt mai szemmel megdöbbentő, hogy nagyvárosokban (panel lakótelepeken) nyári szünetben milyen kicsi (ált. isk. alsó tagozatos) gyerekek vannak szülők nélkül hagyva egész napra úgy, hogy kulcsot kapnak a lakáshoz és lemehetnek együtt játszani, bandázni a házbeli gyerekekkel. És ez valóban így volt, ahogyan ezekben a filmekben látni!

De említhetném azt is, mennyivel kisebb korban vált általánossá, hogy a gyerekek egyedül jöttek-mentek iskolából/-ba, külön órákra, városban bármilyen céllal. Télen is, sötétben is, nagyvárosban is, ha buszozni kellett, akkor is.

Ezek mind együttvéve azt eredményezték, hogy a szülőknek (a kezdeti néhány év után) jóval kevesebb tennivalója volt a gyerekekkel, ill. a gyerekek hamarabb jelentettek segítséget a házimunkában, kistestvér vigyázásában.

Szóval a fenti okok (meg talán mások is, amik nekem nem jutottak eszembe) együttesen magyarázzák az általad kérdezett paradox jelenséget.

Na, erre előbb nem reagáltam:

"Hogyha régen nehezebb volt és jobban bírták a strapát, akkor most könnyebb helyzettel a nők miért olyan lepukkantak? Egy gyerek mellett némely nő nagyon elhanyagolja magát, és meg van halva."

Ez nem így van.

Pont, hogy még 40 évvel ezelőtt is, egy nő gyakorlatilag nem volt többé nő, ha megszülte 2-3 gyerekét. Anya volt, aki próbálta ellátni a gyerekét és a háztartást. Gyerekkoromban egy 40 éves nő már nem nőies, hanem asszonyos volt, ezt egyaránt értve a kinézetére és az öltözködésére is. Régen egy nő akkor festette a haját, ha kisgyerekesként (30 alatt vagy körül) már őszülni kezdett. Egy 40-50 éves nő már nem foglalkozott az őszüléssel. Egy 50 éves nő (de férfi is) már öregnek nézett ki (arcra, testre, öltözködésre, viselkedésre). Nekem kamaszként megdöbbentő volt látni képes magazinokban, hogy amerikai színésznők még 40-45 évesen is vonzó, fiatalos nőknek tűntek.

Igen, a keményebb élet hamarabb le is darálta az embereket.