Mit tennétek ha a nagyszülők kiveételznének?

Teljesen mindegy a saját szüleim vagy anyósék mondanának ilyeneket a gyerekemről, egyik sem lépné át a küszöböm soha többé, de én sem az ővükét.

Telefonon közölném velük, hogy nincs többé igényünk rájuk.

Egy 2,5 éves gyerek nem fordul be attól soká hogy becsukjak a ajtót előtte, ugyanis nem képes meg erre 2,5 évesen, fogalma sincs mi történik.

Ha nagyon eleven a gyerek, akkor valószínűleg fatasztja a nagyszuloket.

Nem hinném oda. Pár év múlva meg majd meglatjuk.

Egyértelműen nem tekintik az unokájuknak. Valószínűleg azért is, mert beteg szegény és azért is, mert a jelenlegi párodtól van és őt se kedvelik. Esetleg még az is benne van a pakliban, hogy ahogy hozzád állnak, valószínűleg nem túl jó a viszonyotok. A másik gyerek a kedvenc és valószínűleg az anyját és az apját is jobban kedvelik nálatok.

Amit tehetsz, nem teszed ennek ki a gyereked. Nem viszed hozzájuk és majd egy idő után ők fognak keresni. Vagy nem. Ennyire egyszerű.

Miért bánt ez téged? A fiad tényleg kezelhetetlen, akkor ne csodálkozz, hogyha nem akarják magukat fárasztani vele. Majd ha nagyobb lesz, szófogadó, akkor mehet majd ő is.

Szerintem te nagyon túlzol, hogy a két es fél éves fiad magába fordult, mert becsukták előtte az ajtót, még jó, hogy nem betegedett bele. De honnan tudta a gyereked, hogy az unokatestvére pár nap múlva mehetett? Oh, hogy te mondtad neki, hogy stuffold a gyereket?

Ha kezelhetetlen, nem bírni vele, nem szófogadó, rosszalkodik, az agyamra megy, én se nagyon akarnám, hogy ott legyen. Nyilvan az bunkóság, hogy ennyire kiéleződik az, hogy az unokatesót jobban bírják, de ez van.

Le lehet pontozni, de én se nagyon szeretem az izgága, rosszalkodó, kezelhetetlen, neveletlen gyerekeket, ha a sajátom ilyen lenne, még csak-csak elviselném, de ha másé, akkor nem hiszem, hogy menne. Én is mondtam már egyszer-kétszer egy anyukának, akinek kezelhetetlen volt a gyereke, hogy nem vigyázok rá, mert dolgom van.

Egy szófogadatlan, folyton ugráló gyerek biztos idegesítő tud lenni, egy csendes nyugissal szemben főleg. Egy szófogadó gyereket nyilván könnyebb szeretni.

Képzeld el, ha neked sem fogad szót, akkor a Mamának mennyire lehet engedetlen? Szegény mamának biztos a plafonon van néha a vérnyomása.

Én nem húznám meg ilyen szigorúan ezt a határt - mi lenne, ha előbb lefárasztanátok a gyereket, mondjuk egy nagy kirándulással, és utána mennétek Mamáékhoz, hogy egy nyugisabb verziót kapjanak?