Mégis miért vállal valaki több gyereket?

Mindenki másra van "kalibrálva", kb ennyi. Van aki egyet sem szeretne, neked egy elég és nem szeretnél többet. Nekem 3 van, igaz nagy korkülönbséggel, első és második közt 4 év van, a második és harmadik közt 5év. Így én bírtam, nem tudom elképzelni milyen lehet kis korkülönbséggel szülni, nem is szerettem volna korábban vállalni őket. Másnak meg az jön be, hogy hamar vállal és a két kicsit látja el egyszerre. Vannak nehezebb napok, de sose szakadtam bele, én a 3 más korosztályos gyerekkel bírom, van aki meg ezt nem tudná, inkább a hasonló korúakat (azt meg én nem bírnám).

Egyik sem rossz vagy jó, csak bekell látni ki mit bír vagy mit szeretne, az is egy jó dolog, hogy te érzed magadról, hogy így jó nektek, nem vállalsz többet (akkor születnek az általad említett kérdések, amikor nem gondolják át alaposan, mit is jelent 1-2-3 gyerekkel 🤷🏼‍♀️)

Kérdező, èn megértelek. Az ismerőseim körében azt látom, hogy azoknak lett nagyon hamar második gyerek, akinek az első “páfrány” típus. Úgy bírom, amikor az ilyenek kioktatják az embert, hogy egy gyerek meg se kottyan. Lehet, hogy valakinek egy gyerek többet kitesz, mint másnak 3. Úgyhogy nincs joguk ítélkezni. Vannak gyerekek, akikre igenis állandóan figyelni kell, mert, mert olyan aktívak, vagy pedig annyira igénylik. A másik dolog az alvás. Barátnőm kisfia tizenòrákat képes aludni egyszeri kelèssel pár hetes kora óta. Az enyém lassan 3 éves ès beèri ennèl jóval kevesebbel, arról nem beszélve, hogy hosszú ideig többször fel is kelt éjszaka ès fent volt egy darabig. Nyilván nem egyforma a kipihentsègi szintünk, főleg, hogy már egy ideje dolgozom is.

Ugyanezt látom, hogy sokan csak azèrt vállalnak mèg egyet, mert “testvér az kell”, vagy nem akarnak visszamenni a munkába, akármilyen döglődő, rossz is a kapcsolat. Aztán jön a sírás, hogy egyedül maradtak x számú gyerekkel...