Mégis miért vállal valaki több gyereket?

Szerintem akárhány gyereked van, mindig lesznek nehezebb és könnyebb időszakok. Nekem még csak egy babám van, 8 hónapos, egész gyors a fejlődése, már feláll, lépeget bútorok mellett, így elég magasra elér, kipakol mindent, mindenhova bemászik-felmászik, esik-kel, hát le a kalappal, aki egy ilyen kicsi és ilyen eleven gyerek mellett bevállalja még a terhességet (nekem az első trimeszter az kb zombiállapot volt, nem is tudom, hogy éltem túl). Este meg elég pocsékul alszik, nincs 2 összefüggő órám már születése óta.

De én még akarok babát. Nem most :D Majd. Mert most ez az időszak nekem minden nehézségével együtt iszonyú jó érzés. Imádom, hogy ilyen kis cuki, ahogy felfedez, ahogy a számomra leghétköznapibb tárgyakat, jelenségeket is egy kutató kíváncsiságával tanulmányozza, ahogy rácsodálkozik a világra. Iszonyatosan cuki ahogy gagyog, amikor mosolyog, hogy egy hülye arckifejezésre elkezd kacagni. Ilyen csak most van, még egy kicsi, és már nem lesz elég szórakoztató neki egy kinyújtott nyelv vagy egy színes hajcsat. Elkezd majd beszélni, és az másképp lesz majd cuki, de nekem ez a jelenlegi állapota ez a legtökéletesebb, ami valaha volt. És ez el fog múlni. Én pedig szeretném újból átélni majd.

Ezt is, meg ami eddig volt. Amikor még csak ott maradt, ahová leraktam (jézusom, volt ilyen is :O ), amikor csak nézelődött, felfedezte a kis kezét, a végtagjait, amikor először rájött, hogyan kell átfordulni a hasára, ésatöbbi. Ezek nekem annyira megmaradtak ezek a pillanatok, úgy sajnálnám, ha tényleg ez lett volna az első és egyben utolsó is.

Szóval amikor ezek az idők már elmúltak, túl vagyunk a dacoláson is, akkor én tuti akarok még egy babát. És talán még egy harmadikat is :D

Én meg azon a véleményen vagyok, hogy sokkal könnyebb 2 gyerekkel, ha kicsi a korkülönbség, és nem értem, mi a jó abban, ha csak egy van.

Az egyke gyerekek folyton a szülőn lógnak és látványosan halálra unják magukat.

Az enyémek tökjól eljatszanak egész nap, nekem meg lehet melletük életem.

Hát mert 2 gyereket szeretnének és elfogadjak, hogy kezdetben ezért áldozatot kell hozni.

Enyémek 26 és 4 hónaposak. Nem lett nehezebb, mert én meg rutinosabb lettem. Sőt pár napja elkezdtek együtt játszani.

Amúgy azért a babakocsi emelés sem pokol, ahogy írtad. Te most biztos fáradt vagy. Mindig vannak rosszabb időszakok.

Tudod ez olyan, hogy lehet te szereted a halászlevet, én meg utálom.

Egy gyerekem van, a szomszédomnak három, de sose merült fel bennem, hogy miért, ő így boldog, nem hátrány az se ha valakinek van testvére.

Nekem az az érthetetlen, hogy miért akar valaki egyáltalán gyereket? :)) (Igen, tudom, jobb lett volna, ha a szüleim is így gondolkodtak volna... Nos, ők nagyszerű szülők, én nem lennék az.)

De a válasz az, hogy nem vagyunk egyformák. Más motivációk, más életcélok, egyszerűen más személyiségek vagyunk. Miért sportol valaki versenyszerűen? Most komolyan miért jó kimerülésig hajszolnunk magunkat...? Miért van értelme zenét tanulni, hiszen rengeteg gyakorlással jár, ráadásul általában még csak jól sem lehet keresni vele. Mi értelme kutyát tartani? Ugat, büdös, csak eszik és ürít, nem? Ráadásul nyakunkba veszünk 12-15 évnyi felelősséget.

Van, akit minden nehézség ellenére boldoggá tesz a gyerekvállalás, így érzi teljesnek az életét. Másnak meg egy gyerekkel is teljes az élete, megint másnak meg gyerek nélkül.