Más anyukák is kimerülnek néha érzelmileg?

Biztos.

Én pl most is offon vagyok. Elfáradtam lelkileg. Sérült gyereket nevelünk segítség nélkül, akivel nagyon nem könnyű. Naphosszat hiszti, sírás,minden apróságra figyelni kell, hogy ne legyen valamiért balhé, a rendes életet elfelejthetjük. Nincs honnan erőt meríteni: nincsenek koncertek, színház, nulla lehetőség felnőtteknek (és gyerekeknek), hogy egy kicsit kiszakadjanak a hétköznapokból.

Én most csak a túlélésre hajtok és reménykedem, hogy ez a helyzet is egyszer majd elmúlik.

Egyébként, ha szabadabb a mozgás, olyankor a férjemmel felváltva járunk el programra-egyedül. Havonta 1-1 szombat a miénk és mindenki azt csinálhat,ami kikapcsolja: koncert, mozi, haverozás, túrázás. Engem ez egy időre fel szokott tölteni.

Persze, nàlam is ilyen időszak van most.

Az segìt, hogy tudatosìtom magamban ez csak x ideig tart. Ès ha egyedül/fèrjemmel el tudok menni valahova. Vagy akàr gyerekkel kicsit màst csinàlni, mint a megszokott.

Jelen. Most értem el azt hiszem 1 hete a mélypontot. Agyilag testileg lelkileg

Egész nap tudnék bőgni.

Párom hetelős kamionos. Az ő szüleinél lakunk egyenlőre, de ez nem is zavar mert van kivel beszélnem nagyon jófej amúgy csak hát külön mégis jobb lenne már(de ezen már rajta vagyunk). Van egy 3 évesem és nyáron jön a kistesó.

Igazából szerintem a vírus tett be igazán. Nagyon nehéz már itthon. Anyámhoz sem járunk annyit mert nem szeretném elkapni.

Illetve nincs ovi és a fiam menne, minden nap megkérdezi hogy mikor lesz már, anyósnak tegnap este azt mondta hogy "mama nekem már nagyon hiányzik az ovi" nagyon társasági gyerek szóval hiába foglaljon le ha megyünk sétálni azt nézi hogy melyik ismerős gyerek van kint és mondja is hogy arra menjünk mert kihívja. De ugye oyankor nincs kint senki.

Na jól elkanyarodtam a kérdéstől.

Nekem kb.fél éve tart ez az állapot. Fáradt vagyok. Nem fizikai fáradtság ez, és nem is szellemi. A lelkem fáradt. Nehezen viselem a Covid helyzetet, nem látom a végét. Vendéglátós vagyok, de nem látom sem a vendéglátás, sem a turizmus jövőjét. Ott a turizmus-vendéglátás diplomám, de nem veszem hasznát. Nem tudom hogyan tovább, sodródok.

Hogy mit csinálok? Színezek. Vagy futópadon taposom a kilométereket, közben bömböl a black metal.

Most épp.

Ötletek jól jönnének nekem is, hogy mit lehetne. Kicsit befordultam, ferjemmel is jol összevesztünk, jobban lefaraszt újabban mint a 10 honaposom.

A lelkem fáradt, ez a jo megfogalmazás, de csak jobb lesz előbb utóbb remélem.