Lehet jó anya egy érzelmileg elhanyagolt gyerekből? Hogyan?

Igen.

Elsősorban arra törekedj, hogy ne ilyen mérgező környezetben legyél a gyerekkel.

Nehéz ügy..

Engem pl vertek, kaptak jópár pofont, én nem ütöm a gyerekem, de zsigerből az jönne. Ha kiakaszt, akkor erősebben fogom meg a kezét, vagy erősebben húzom be a szobájába, vagy durvábban rázom le magamról. Ezt a család számlájára írom, terápia szrt se segített, önerőből meg ennyit tudok tenni. Persze nagyrészt 80%ban ez sincs, de az sem tetszik, hogy néha nem bírom megállni a durvaságot.

A másik a kiabálás. Engem szidtak kiabálva, alázva és káromkodva, nálam csak a finomított (az istenit, a csudába) káromkodás maradt, és a hangoskodás, de egy rossz szavam nincs a gyerekre, ezt is csak félig tudom megállni, van, ami maradt, van, ami nem. Próbálok kevesebbet kiabálni, de úgy érzem ha több indulatot folytok el, egyszer ki fog törni, ezért inkább úgy vezetem le, ahogy kijön, de a legkevesebb kárt okozza, kiabálással..

Próbálom a gyerekem jó oldalát látni, mivel velem folyton elégedetlenek voltak, pedig kitűnő tanuló és csendes voltam, ez nagyon megy, mivel a gyerek az ellentétem, hangos, eleven, boldog gyereknek érzem így, ez elégedettséggel tölt el.

Nem tudok levakarni mindent, de engem elhanyagoltak(alig láttam a szüleimet, nem játszottak velem) a gyerekemnél ez nincs így, talán túl is tolom kicsit, rengeteg dolgot csinálunk vele együtt.

Nagyon zavart annakidején, hogy anyámhoz nem lehetett hozzáérni, se puszi, se ölelés nem volt természetes, ezért én kicsit tapadok a gyerekre, meg ő is rám. Ez 6 évig működött, de mostanra valahogy terhesnek érzem, hogy rámdől, rámmászik, folyton hozzám ér, és kezdek olyan lenni, mint anyám” ne nyúlj hozzám”, ne érj hozzám, hagyjálbékén”. Nem tudom mitől lett terhes az érintése, kb 2 hónapja van ez.

Szóval pár dolgot le lehet mosni, néhányat csak részben, de van, ami néha elő fog jönni, ha nem figyelsz, nem élhetsz úgy, hogy folyamatosan kontrolálod, mérlegeled magad, néha természetes, hogy ki fog bukni az akaratlan viselkedési minta, igyekezni kell visszaszorítani, vagy olyan közegben levezetni, ahol ez nem okoz kárt.

A kulcs, hogy a szituációkat fel tud ismerni és azokat a dolgokat, amik nyomkodják a belső gombjaidat, amik miatt tudatalatti reakciókat adsz. Ezeket kell tudni tudatosítani és tudatosan másképp cselekedni. Ez a része nehéz. És sokan akik azt írják, nekik nem jött be a terápia, ott rontják el, hogy a pszichológustól azt várkák, hogy megváltoztassa/megjavítsa őket, mint egy fodrász aki levágja a haját vagy egy autószerelő. Elfelejtik beletenni a saját részüket. Belső munka nélkül nincs eredmény. Önismeret fejlesztése nélkül nincs eredmény. És az eredmény nem 1 év után jön. Ami elromlott huszonx-harminc-negyven év alatt, nem lesz jobb egy évnyi, heti két pszichoterápiától (26 alkalom - 26 óra egy év alatt... Csak gondolj bele! Ha egy napi munkával meg lehetne egy ember életét változtatni, akkor nem lennének az embereknek problémáik. De nem lehet! És nem csak a befektetett kevés idő miatt hanem mert az egyén a saját belső munkáját a pszichoterápián kívül a maradék 335 órában nem teszi bele.)

Én 2*2 évet jártam pszichodrámára (ez 2*250 órát jelentett) plusz jártam egyénibe, amikor szükségét éreztem. Próbálok odafigyelni magamra, a reakcióimra. De még így is sokszor nehéz, amikor a gyerekem azokat a pontokat találja meg, ami bekapcsol egy automatikus választ az adott szitura. De a férjem nagyon jó abban, hogy nlássa ezeket és segítsen észrevennem. Ő jelzi mindig vissza azt is, hogy nrengeteget fejlődtem és közelében sem vagyok a szüleimnek illetve még a régi önmagamnak sem.

Az neked egy jó lépés, hogy tudod mit nem szeretnél. Viszont ahhoz hogy ezt tudatosan tud csinálni, ahhoz kevés. Önismeret fejlesztését ajánlom neked, aminek több módja van és csak az egyik a pszichoterápia.