Hogyan oldják meg érzelmileg a mindennapokat azok a családok, ahol az egyik szülő - munka miatt - nagyon sokat van távol?

Igaz nálunk még a gyerekek kicsik,még nincsenek oviban,szóval ha itthon van apa találkoznak,ha itthon van...:) 24 órás beosztásban dolgozik, és a szabadnapján másodállásban van.Így gyakorlatilag legtöbbször egyedül kelek és fekszek a gyerekekkel.

Nehéz,nagyon nehéz,vannak holtpontjaim,amikor kicsit kiborulok,de aztán összeszedem magam.A gyerekekkel meg amikor csak itthon van játszik,tényleg igyekszik sokat foglalkozni velük és mivel kicsik talán nem érzékelik ezt olyan "drasztikusan" mintha suliba járnának(nagyobbak lennének).Vannak kimondottan "apás" játékok,pl van egy autópályánk,ami nincs mindig elől mert túl nagy helyet foglal,ezt mindig apával teszik össze és játszanak vele.Van egy nagy kirakó,amit szintén együtt szoktak kirakni,ezek olyan dolgok,amik erősítik a kapcsolatukat.A kisebbik meg csak 1 éves,és amúgy is totál anyás,szóval ő még sokat nem fog fel ezekből:)

nálunk tulajdonképpen vasárnapi apuka a párom.

hétköznap későn jár haza, a gyerek sokszor már alszik vagy épp fekszik le mikor hazaér. szombaton szintén dolgozik, de akkor viszonylag korán végez. vasárnap szabad.

nekem nem olyan nehéz a helyzet mert mi így vállaltuk már a gyereket, tudtam mire számíthatok, a gyerkőcnek meg ez a természetes, szóval nincs ezzel különösebb bajunk :)

én munka után meg tudom csinálni a háztartást, vagy vasárnap együtt megcsináljuk ha olyan.

este mikor hazaér, beszélgetünk egy fél órát-órát, elmesélem mi van az oviban, mit csinált a gyerek, de estefelé fel is hívjuk, beszélgetnek egyet.

2-3 hetente szoktunk olyat csinálni, hogy ovi után elmegyünk a munkahelyére és 20 percet segít neki a kicsi dolgozni :D ezt akkor ejtjük meg mikor apahiánya van :)

én részemről meg tényleg semmi különös nincs érzelmi téren, gyerek előtt én is napi 16 órát dolgoztam (munkamániások vagyunk :D), így régen még ennyit se voltunk együtt mert én éjjel 2kor végeztem, akkor ő már aludt :)

hosszú házasság titka, nincs helyzet veszekedni :D

Előre is bocsánat, ha nem pont a kérdésre válaszolok:

pont tegnap merült fel bennem is, hogy meg kellene ezt kérdeznem, mert érdekel, más hogy bírja. A fiam 9 hónapos, az apja ÁLLANDÓAN dolgozik, látástól vakulásig, hétvégén is, itthon is, szörnyű. A szüleim, barátaim nagyon messze élnek tőlünk, így ha huzamosabb ideig távol van a párom néha én is úgy érzem, hogy nincs semmi kapcsolatom a külvilággal, van olyan nap (ha mondjuk a gyerekkel a rossz idő miatt még a boltig sem jutok le), hogy gyakorlatilag senki sem szól hozzám (mármint felnőtt). Nagyon nehéz. :( Néha úgy érzem, hogy csak én reagálom túl, de aztán látom magam "kívülről", amint az ablaknál állok és bámulok kifelé, hogy vajon mikor jön már haza a párom, vagy csak fülelek a fotelben, hogy hallom-e már végre az autó riasztóját csipogni a ház előtt. Lehet, hogy ha nem lennének olyan messze anyumék, vagy ha lennének itt a fővárosban közelebbi ismerőseim könnyebb lenne, de azért szükségem lenne egy társra. Jó lenne, ha meghallgatna valaki, ha el tudnám mesélni "apának", hogy aznap éppen mit ügyeskedett a gyereke, de mire hazaér tök fáradtak vagyunk mindketten. A nemi életünk is gyakorlatilag a nullával egyenlő, és hiányzik.

Amit írtál, az együtt étkezések is hiányoznak, sőt, van úgy, hogy csak a gyereknek főzök napokig, mert a párom úgysem eszik itthon, magamnak meg nem állok neki főzőcskézni. Nagyon nehéz, de ezt már írtam. Hát, nálunk nagyjából ilyen.

Én úgy érzem, hogy nehéz nagyon! Mind érzelmileg és fizikailag is. Hiába jó alvó a kislányom aki 4 hónapos, de egyszerűen agyilag teljesen kimerült vagyok, kész kikapcsolódás a gyakorit/facebookot nézegetni.

Nekem a párom reggel fél 9től dolgozik, és pontosan éjfélre ér haza.

Van olyan hete, hogy nincsen szabadnapja. Kicsit úgy érzem, hogy néha távolodok tőle, hiába tudom, hogy ez értünk van. :-( Nagyon erősnek kell lenni, annak aki ilyen helyzetben van. Nem egyszerű! Amikor hazaér, addigra te türelmetlen vagy , esetleg ideges/feszült és simán az aznapi fájdalmaidat ráborítod, ami könnyen piszkálódásba veszekédésbe torkollik.

Választani kell: pénz, de kevés együttlét, vagy nincs pénz és sok együtt lét...de jó lenne egy arany középút:-)!

Sajnos mi is így vagyunk. És nem luxusra kell a pénz, bár nem élünk rosszul. A nagynak fizetjük a különóráit, stb., sok a kiadás, mindenki tudja.

Nagyon nehéz, és sokszor vagyok szomorú emiatt. A logisztikát már kisakkoztam, az sem egyszerű. De a legrosszabb pl. az, amikor a nagynak valami rendezvény, szereplés, vagy akár programterve van és már nem is lemondóan mondja, hogy az apja úgysem ér rá. Neki már ez a normális. Engem már szinte nem is érdekel, hogy gyakorlatilag csak az én gyerekeim, nem a "mieink". Csak vészhelyzetben vagyunk 4 fős család. A legrosszabb az, hogy kezdek már "irigykedni", ha apukát látok a gyerekeivel. Persze vannak jobb időszakok, amikor valamivel többet van velünk, de már jó ideje nem volt ilyen sajnos.

Kedves 3-as(meg többiek is:)),1-es vagyok,nem szoktál játszóra járni??nekem elég sok kapcsolatom alakult itt a környéken, van fb-os helyi csoport is,szóval mikor itt a jó idő én gyakorlatilag a játszón élem az életem a gyerekekkel.Ők jól elvannak,élvezik(nem a fővárosban lakunk,normálisak a játszók)én meg beszélgetek.Így is nehezek az esték,de legalább elmegy a nap!

Persze apa hiányát nem pótolja semmi,de igyekszem mindig arra gondolni,hogy átmeneti időszak,jobb lesz és hogy ez most neki is nehéz!Ez segít abban is,hogy ne egymás vérét szívjuk mikor itthon van,hanem hasznos időt töltsünk együtt,mert szerintem is nagyon könnyű elkezdeni veszekedni,mikor mind a ketten fáradtak,feszültek vagyunk tele frusztrációval...

Nàlunk èn -anyuka-vagyok aki ùgy dolgozik, hogy sose tudom mikor vègzek...Reggel talàlkozom mondjuk a csalàdommal, de este àltalàban nem, sokat megyek vidèkre ha ùgy van probàlom a gyerkőcöt is vinni, illetve hètvègèn csak együtt vagyunk amennyit lehet...persze nem könnyű, de alapvetően jo a kapcsolatunk, mikor kicsi volt a fèrjem dolgozott ìgy,amikor visszamentem tudtuk hogy az èn munkàm 0-24 cèges telò mèg 21:00-kor is kèpes csörögni na meg a web elèrès.... akkor is nehezen viselte a fêrjem, most meg plàne....

de ő is tudja,(nem nagyzolàs)igy "luxus" körülmènyeink vannak, ha meg nem dolgoznèk nem èlnènk meg mert a max gyed is töredèke a fizumnak...-ha azèrt dolgoznèk igy mert szüksèg van akkor meg azt kene megèrteni....

Nehèz de a muszaj nagy ùr, ès mindenki kerülhet jobb /rosszabb helyzetbe is....