Honnan van egzisztenciája 21-23 éveseknek a családalapításhoz?

24 vagyok. A férjem 32. Mikor megismerkedtünk 5 éve, én érettségire készültem, ő főállásban dolgozott havi 130e Ft-ért. A szüleinél laktunk, amennyit tudtunk, félretettünk. Egyetem első éve utáni nyáron én elkezdtem dolgozni, szerencsére olyan jó diákmunkám volt, kötetlen munkaidővel, órabérben, hogy a nyári időszakban havi 250-300e-t kaptam, de az havi 180-200 munkaórát jelentett. Szükségünk volt minden pénzre, mert saját házat akartunk venni, állandóan a hirdetéseket bújtuk. Szinte alig költöttünk, kaját megvettük magunknak, meg amire szükségünk volt (saját franciaágy, matrac, ágynemű garnitúra, később további bútorok, stb). Ő megcsinálta a jogsit, vettünk a spórolt pénzből használtan új kocsit. Ő munkahelyet váltott, jobb lett a fizuja. Én is elmentem főállásba dolgozni, egyetemen levelezőre váltottam. Elmentünk albérletbe. Megházasodtunk, terhes lettem (tervezett baba), felvettük a babavárót, ami pont akkor jött be, mondván, úgyis kell majd később is hitel a házhoz, ez meg legalább már kamatmentes. Szülés előtt két hónappal megtaláltuk az otthonunkat. 😍 A babaváróból, addigi spórolt pénzünkből és még sajnos sok hitelből, de megvettük.

Szóval így. Nagy segítség volt nekünk, hogy a szülőknél lakhattunk, sajnos a Férjem akkori fizetéséből nem tudtunk különköltözni, de amint lett elég pénzünk, mentünk. Most ott tartunk anyagilag, hogy a hitel mellett is félre tudunk tenni, amire szükségünk van, mindent megveszünk magunknak és a gyereknek is, nem szűkölködünk. Tervezzük már a második babát.

#31 vagyok

Annyit hozzátennék még, hogy 2017-ben kötöttünk OTP lakástakarékot is, rajtunk kívül két főre (szülők), amit szintén mi fizetünk. Ha az lejár, azt a hiteltörlesztőbe be tudjuk dolgozni. A hitelt 30 évre vettük fel.

Szerintem azok akik ezzel verik a mellüket, azoknak idősebb a jelenlegi párjuk, aki már megteremtette magának az egzisztenciát és emellett a szülők is jól besegítenek nekik anyagilag. Akik meg fiatalon egyetem meg iskola mellett vannak így, azok mama hotelesek, ahol nem kell annyit fizetni odahaza, mint egy albérletbe és így a fizetésük javát mindig el tudják tenni, és a szülők vesznek mindent meg nekik... Ruhát, cipőt, telefont, fodrász, stb stb. Hiába tagadják, ez így van. Nálunk is így volt még annak idején. Bár én ezt a részét kihagytam, nem vártam meg és léptem. Nehogy már a pályakezdő gyerek többet keressen, mint egy több tíz évvel a háta mögött a kollégák?! Hagyjuk már ezt a kamu dumát, hogy többet keresnek! A hülyék meg a tulóldalon vannak!

Mi a férjemmel önkormányzati lakásban lakunk jelenleg a közös gyermekünkkel. Mind a ketten már 13 éves korukban dolgoztunk, diákmunka, iskola mellett. Később ő letette az iskolát, én kiálltam, hogy fenn tudjam magam tartani az albérletben, mert elüldöztek a szüleim otthonról. Férjem szülei meghaltak mindketten, nem mintha tudtak volna bármiben is segíteni neki. Eléggé szegény családból származik. Az én szüleim tudnának segíteni, de nem vagy nem akarnak. Amúgy is a testvéremnek segítenek nagyon sokat anyagilag. Neki mindene meg van, meg lesz, hogy mire kirepül otthonról úgy 30 évesen, akkor ne csupasz seggel induljon a nagyvilágba. Így én kimaradok mindig a sorból, nem mintha annyira is érdekelne a dolog. Jobban szeretem magam megteremteni ami kell. Így nekünk sok esélyünk nincs arra, hogy valamikor is saját lakás lesz az életben ezek mellett az árak mellett. Max hitelből, amit nem szeretnénk, mert az sem saját, hanem a banké míg ki nem fizetem az egész hitelt az utolsó centig. És az minimum is 20-25 év mire azt lehet mondani, hogy a saját lakás. Úgyhogy nagyon el vannak tévedve ,fogalom zavarba szendevő társaim, hogy akik hitelre vesznek házat, az saját. Nem. Az a banké! Csak 20-25 év múlva lesz saját, ha kifizetted az összes hitelt, amiből vetted a házat!

Úgyhogy akiket kérdezel kérdező, azoknak sincs semmi sem! Más tollával ékeskednek!

33 azt nem tudom, mire írtad, hogy a kezdő kollégák többet keresnek az kamu. Mert amúgy ok nem a full pályakezdők, de ma a cégek már a tudást és nem a ledolgozott éveket fizetik.

Így el kell keserítselek, bizony egy pár éves tapasztalattal rendelkező tehetséges ember fizetés simán veri a 10 éve ott dolgozó Pista bérét. A cégek manapság nem a hűséget fizetik, hanem a tudást.

#33

Szerintem a mai világban egyáltalán nem szégyen a szülői házban lakni, amíg valakinek nincs elég pénze külön költözni -miért, menjen inkább a híd alá? És sajnos sok olyan egyedülállót ismerek, aki nem tudna megfizetni egy albérletet, mert többet kérnek egy belvárosi lakásért, mint a havi fizetése.

Nem értem, azt miért kell külön kiemelni, hogy a párjuk már megteremtette az egzisztenciáját, és úgy sikerült saját otthon, stb. Az az ember is sok esetben a semmiből teremtette azt, az pedig szerintem egyáltalán nem ördögtől való, hogy megossza a társával azt, amit elért. Akkor az már nem is számít másnak, mint haszonlesésnek, ha valaki nem a saját korosztályából választ párt, hanem egy vele egykorút, akivel ugyanúgy vergődnek a munkaerőpiac legalján indulnak el? Mert persze a párválasztás, és a házasság csak ezen alapul. Hagyjuk már.

Sajnálom, hogy nálatok a szülői oldalról semmilyen támogatás nem jutott, de attól még, mert másnak fedelet biztosítottak a fejük fölé, ameddig szükségük volt rá, az nem kicsinyíti le azt a teljesítményt, amit aztán önállóan elért, vagy el fog érni.

Ha egy 18 éves lányról és pl. egy 40-es pasiról van szó, akinek van saját háza, kocsija, jó keresete, és a lány azt hangoztatja, hogy milyen jól élnek, abban az esetben igen, igazat adok neked.

De egyébként nem.

A helyzet az, hogy a látszólag csóró magyar családoknál gyakran elképesztő mennyiségű pénzen ülnek. Nem ritka az olyan, hogy valami hetvenes évekbeli, szedett-vedett Kádár-kockában vagy hasonlóban kucorognak, gyakran még be sincs fejezve, mert úgy vannak a falak, ahogy 1993 körül félig levakolva félbehagyták az építkezést, de ha kell, simán előkapnak a párnacihából húsz-harminc milcsát, akár még többet. Ha összeadod a házat, a kocsikat, a bankbetétet, a családi vagyon sokszor több százmilliót is kitesz.

Magyarország ugyanolyan gazdag, mint a nyugati országok, csak a magyarok élhetetlen idióták, és nem értenek a gazdasághoz. Mari néni meg Pesta bácsi otthon kuporgatják a lóvét, meg hagyják állni egyre értéktelenedő, óriási házakban, mert képtelenek még az ócska tévét is kidobni, nemhogy a "családi fészekről" lemondani, és sehová sem teszik a bevételüket, maximum nevetséges kamatra lekötik ezer évre az OTP-nél (más bankot nem ismer a magyar). Ha nem azon rettegne állandóan mindenki, hogy nehogy elvesszen a kínkeservesen összekuporgatott vagyonkája, meg nem gyanakodna mindenki egymásra, sokkal jobban élhetnénk. De nem lehet, mert Mari néni és Pesta bácsi mindent jobban tudnak.

Az anyagi része engem kevésbé érdekel, azt akár egy élelmesebb ember össze is hozza.

Én azon lepődök meg mindig, hogy 18 évesen már mindenki megtalálta élete párját, és ezek a sokszor nem is túl idős férfiak már huszonpár évesen akartak gyereket?

Rengeteg, de tényleg RENGETEG embert ismertem már meg, szinte kivétel nélkül mindenki szakított az első komolyabb párjával, és kezdődött a következő gond, hogy hiába akar a lány/nő családot, mert a srác 30 előtt jó ha egyáltalán otthonról hajlandó elköltözni. De nem hogy felelősséget vállalni.

Itt a gyakori meg százával rohangálnak a fiatalon gyereket akaró férfiak.

Hogy van ez. Melyik Magyarország ez? :D

Nekem is lehetett volna viszonylag hamar gyerekem, de a férj hiányzott hozzá... A többit megoldottam volna.