Kötődő nevelés, iszsz hátrányai?

Én igény szerint szoptattam. Legalábbis én azt hittem, de a gyakorit olvasva már bizonytalan vagyok :)

A lányom 2 óránként kérte. Tehát úgy kapta. Az igényei szerint. De nem cicivel nyugtattam sosem... Megkerestem a baj okát, és azon segítettem.

Nem hurciztam kendőben, de állandóan az ölemben volt (már mindegy lett volna, ha magamra kötöm...)

Sokszor rajtam aludt.

2 évig szoptattam, sokáig éjjel is.

Nem látom hátrányát.. Már 5 éves, okos nagylány.

Nem értem én sem azokat, akik itt habzó szájjal átkozzák az iszsz-t. Nekem annyit takar maga a fogalom, hogy igény szerint. Na most ez nálunk úgy nézett ki, hogy az elejétől 2,5-3 óránként igényelte, nagyritkán volt ettől eltérés (más kérdés az újszülöttkori szoptatás hossza, de gondolom van újszülött, aki abba is belealszik mikor tápszert kap cumisüvegből). Na most én az elején nem úgy gondoltam hogy az újszülöttemet olyan nagyon katonásan fogom nevelni az első pár hétben. De tulajdonképpen aki maga az igény szerinti fogalom ellen van, ott kiváncsi lennék hogy néz ki a dolog? Sír a gyerek mondjuk 1,5 órával evés után. Anya ránéz az órára és közli a kéthetes gyerekkel: édes fiam Pistike, másfél órája ettél, csak nem gondolod, hogy a világ és anyád úgy ugrál mintha te szrtad volna a spanyolviaszt, meg különben is dagadt leszel, várjuk még ki szépen azt a másfél órát? És teljes lelki nyugalomban pakolgat/netflixetik,stb otthon másfél órát míg Pistike taknya-nyála egybeszakad az ordítástól, de csakazértsem tömi a szájába a mellét/cumisüveget? Vagy nem tudom elképzelni.

Nálunk az iszsz konkrétan ebben merült ki, van a gyerekemnek cumija is egyébként úgy 5 napos korától, olyan esetre elenyésző példa volt, hogy csak azért “csaptam mellre” mert másképp nem vigasztalódott meg, mindig kerestem bármi más opciót és ha semmi nem hatott jött a mellretétel. Nálunk amúgy 4 hónaposan már normális napirend volt iszsz ide vagy oda. Hat hónapos kortól meg igazából nyilván a normális ételeké a főszerep, így döntően nem befolyásol semmit a szoptatás. Két éves lesz jövő hónapban, még mindig szoptatom és annak ellenére, hogy sosem hagytam bőgni a mellemért, hanem megkapta, ha éhes volt semmi hátránya nincs. Sosem szokta kérni idegen helyen/mások előtt, nem volt még rá példa, hogy nyilvános helyen tépje rólam a ruhát, mert szopni akar (érdekes mondjuk nálunk ilyen itthon sincs), hanem ha eszébe is jut az általában altatás előtt van vagy pedig behiv magával a szobába hozzámbújik és mondja hogy ezt szeretné. Én mondjuk ebben semmi tragikusat nem látok.

Kötődő nevelés: nem tudom pontosan számodra mit takar, már kezd kérdéses lenni nekem is az itteni válaszok alapján. Szerintem én úgy nevelek, ha valami baja van a gyerekemnek akkor a lehetőségem szerint egyből reagálok rá, nem hagytam üvölteni sosem csak azért hogy megmutassam ki nálunk a főnök, ha ölbe akart jönni és ráértem ölbe vettem, sokat bújunk össze, hordoztam is míg kisebb volt, néha még most is.

Annak amit csinálok nem láttam hátrányát, a jelen helyzet miatt másfél éves koráig tudtunk közösségbe járni rendszeresen, heti két-három alkalommal, a foglalkozásvezetők mind nyitottnak, barátkozósnak látták, nem szorongó közösségben sem, de feltalálja magát egyedül is. Egyébként nem vagyok valami engedékeny szülő, ami összességében a nevelési elveimet illeti, ezt látja is a környezetünk így még sosem hallottam vissza, hogy elkényeztetett kis majom lenne (azt már igen, hogy szigorú vagyok😅) Szerintem a hiba ott van, hogy attól még, hogy valaki kötődően nevel nem jelenti azt hogy full engedékenynek kell lenni. Pár példa: pakolnia kell velem, mindig (nyilván a játékait), amíg nincs rend nem indulunk sehova, akkor sem ha időre megyünk, inkább késünk és kivarom míg velem pakol. Ha valamit mondok, “beígérek”, akkor ahhoz tartom is magam. Megmondom, hogy már csak egy mesét nézhet meg, utána kikapcsolom a tévét. Hisztizik emiatt? Akkor ma már egyáltalán nincs mese és ezt be is tartjuk, stb.

Az ISzSz-nél is kialakul a napirend. Aki meg eleve napirendre szoktat, annál is módosulhat az igények szerint.

Végső soron jól lakik az összes baba. Mi ez az összecsapás folyton?

Alapvetően nincs baj ezekkel a nevelési módszerekkel, azzal van baj, ha túltolják, mint mindig. A iszsz szerintem jó dolog az elején, viszont rengetegszer látom, hogy két éves nagygyerek odamegy az anyjához nyilvánosan és tépi fel a pólóját.. Egyszerűen ennél undorítóbbat, hányingerkeltőbbet és visszataszítóbbat nem sűrűn látok. Gyakorlatilag megerőszakolja a saját anyját. Eskü öklendezek ilyenkor, muszáj elfordulnom. Tudni kell leépíteni ezt a gyereknél, nem szabad, hogy ennyire minden az igényeiről szóljon.

A kötődő nevelés pedig kimondottan jó dolog, ha jól csinálják, csak itt is sokan félreértelmezik és jön a kiskirály effektus. Sajnos látom az óvodában, iskolában, hogy ki a főnök. Csomó szülő fél a saját gyerekétől, és ezt ők maguk hozták létre. Sose szabad, hogy a gyerek álljon egy család középpontjában, senkinek sem jó.

Többen írták, hogy már nem biztosak benne, hogy mi is az az iszsz. Most nekik írom, a vérengzők inkább el se olvassák. Nem leszek hajlandó válaszolni nekik úgysem. De azért minden vélemény nélkül, a kommentekből jól kitűnik az egyes csoporthoz tartozó emberek lelkivilága. Iszsz ide vagy oda, nem nehéz eldönteni, hogy a vérengző, más gyereket szidó, ítélkező anyának lesz-e egészségesebb lelkivilágú gyereke, vagy az iszszt követőkének....

Szóval az iszszt illetően sok könyvet elolvastam, nagyon utánajártam a témának. Ez igazából nem csak azt jelenti, hogy enni kap a baba, amikor kér. Ez csak egy nagyon kis része. És igen, az az alapelv, hogy a legelső időkben nagyon fontos kiépíteni a bizalmat benne a világ felé, hogy később is tudjon bízni és bizalmon alapuló kapcsolatokat kialakítani. (Ez egyébként nekem a könyvek elolvasása nélkül is logikus és egyértelmű volt, a könyvek csak megerősítettek ebben.) A baba 9 hónapig kérés nélkül mindent megkapott az anyukája hasában (egyébként akkor az ellenvélemény szerint gondolom ez sem jó, mert semmiben nem más, mint hogy kint is megkapja). Folyamatos biztonságban, melegben, kényelemben volt és állandóan, amikor csak igénye volt rá, áramlott az étel is. A születéssel egy hideg világba csöppent hirtelen, ahol fázik (előtte azt sem tudta mi az), elszakadt az anyukájától, különböző vizsgálatokat végeznek rajta, nincs abban a másodpercben étel ahogy ő szeretné, stb. Igen ez már önmagában egy "rossz" kezdet, de helyrehozható. Mint ahogy az is helyrehozható, ha pl császár után több ideig nem látják az anyukák a babájukat. Az iszsz lényege pedig, hogy ebben a világban is kialakítsuk a feltétel nélküli bizalmat benne. Az iszszes babák a nap nagy részében az anyukájuk (lehetőleg meztelen) mellkasán vannak, cumi helyett is az anya cicijét kapja meg, megnyugtatásul, etetésként, mindenhogy. A sírásig el sem kell, hogy jussanak, mert a mama mindig ott van. A sírás egyébként már nagyon késői jel. Egyébként sok iszszes anya még egy ágyban is alszik a babájával. Szintén a vérengzőknek, ha netán olvasnák: ne menjünk bele a bölcsőhalálba, ez külön téma és most nem írom le, mert regény lenne.

Majd amikor kialakul a babákban, hogy ez a világ bizony ugyanúgy biztonságos, mert szeretve vagyok, kielégítik az igényeimet, nem kell szoronganom, ott már lehet szépen fokozatosan visszavenni. Amúgy sokan nem vesznek vissza, mert anélkül is leválik a gyerek. De én úgy gondolom, és ez csak saját vélemény, hogy egy idő után szépen fokozatosan hozzá lehet szoktatni, hogy "már minden rendben van, a világ biztonságos ígyis-úgyis".

Egyébként az iszsz nem veszi egyértelműnek, hogy minden anya tud szoptatni és minden gyerek tud enni rögtön az első pillanattól. Sőt... A könyvek pont, hogy ezzel a témával kezdenek és megtanítják, hogy valószínűleg sok idő lesz, de nem szabad feladni, segítséget kell kérni, szoptatási praktikákat, pozíciókat ajánlanak. Pl azt a 2 csepp előtejet a kórházban, ha nem akar szopni a baba, akkor fecskendővel vagy kiskanállal adjuk oda. Ott a hiba sokszor, hogy a kórházak tápszert adnak a babáknak, pedig az a pár csepp előtej az első két napban bőven elegendő lenne nekik. De mivel kitágul a gyomruk (rögtön!) a tápszertől vagy a cukros víztől, onnantól nekik az a mennyiség lesz az igényük, és annyi teje az anyának jóhogy nincs az elején. A nők meg rossznak tartják magukat, hogy nincs elég tejük, pedig lenne, csak a kórházban csírájában elrontották a dolgot azzal, hogy felnövelték a baba igényét és idő előtt kitágult a gyomra. Egyébként ez is helyrehozható. Minden helyrehozható, csak nyilván kicsit nehezebb, mint egy tökéletes kezdet.

47!

Szépen összeszedted, de azért nem minden igaz amit írtál. Pl hogy a sírás egy nagyon késői jel és nem szabad addig eljutni. Ez nem minden esetben igaz. A babák habitusa teljesen eltérő lehet.

Az én fiam pl sosem nyöszörgött vagy sírdogált ha éhes volt, ő rögtön üvöltött.

Hogy a kérdésre is válaszoljak... kötődően neveltem a fiam, de jelleméből fakadóan más módszer nem is jöhetett szóba. Nem volt iszsz, de csak mert kb 10 csepp tejem volt, viszont igény szerint etettem tápszerrel. Magától alakított ki napirendet maga körül, hagytam hogy sodródjunk és 4 hónapos korára már teljesen lekövethető volt minden napunk.

Sokat hordoztam, rengeteg aludt rajtam, velem. És ő egy világtól tartó, bizalmatlan, idegen helyen szorongó kis két éves jelenleg. Nem azért ilyen mert nem volt iszsz és nem is azért ilyen mert kötődően neveltem, hanem szimplán ilyen természet.

Elhűlve olvasom, milyen osztás megy itt már megint. Hihetetlen. Miért nem tudnak kisgyerekes anyák nirmálisan megbeszélni valamit?? Aztán meg vagytok sértődve, hogy másodrendű személlyé vagytok degradálva. Aki így viselkedik, az meg is érdemli.

A témához. 4 hónapos elvileg iszsz babám van, 3 óránként kér enni, órát lehet hozzá igazítani. Éjszaka néha kér csak, jellemzően ha fáj a hasa. Soha nem kell a szájába nyomnom semelyik testrészemet. Majd visszajövök 18 év múlva és leírom, elhízott-e és a seggemben van-e még.

Igen, jól írta itt valaki, a gond azzal van, hogy szélsőséges ebben is sok ember.

Nekem is van olyan ismerősöm, akinek megnyekken a gyereke és máris nyomja a szájába a mellét, mert éhes ha nem éhes akkor meg biztos azért nyekkent, mert komfortszopizni akar. Na ez gáz, az nem, hogy valaki akkor eteti a gyereket ha ténylegesen valószínűsíthető, hogy éhes.

Aztán az megint nem gáz,hogy valaki egy 8-9 hónapos gyereket még szopiztat, de rengetegen még a 2-3 évest is szopiztatják még a közparkban is, mert a gyerek azt akarja szerintük , holott szerintem meg egy 2-3 évesnek el lehetne mondani, hogy nagy vagy már ahhoz, hogy a közparkban ne anya mellén lógjál, majd otthon. Tandemszoptatás meg társait hagyjuk is, mikor egyiken lóg az újszülött másikon meg a 3 éves.

Aztán normális az is, ha valakinek arra van igénye hogy az első pár hónapot otthon töltsék bensőségesen a kicsivel. De nézzetek meg egy bébiszitteres cég oldalnak pl hirdetéseit, százával vannak olyanok, akik egyenesen azt mondják minek szült aki ilyet vesz igénybe, szégyen és gyalázat, és olyanokat írnak hogy a gyerek 3 éves koráig el se tudja képzelni hogy akár egy lépést tegyen nélküle, meg 3 éves a gyerek de még 5 percre se voltak külön , meg még az óvoda ellen is panaszt akarnak tenni mert nehogy már egy 3-4 évesnek óvodába kelljen menni, ők 7 éves korukig otthon akarnak ülni a babájukkal(!)

Na a gond ezekkel van.