Miért istenítik annyian a kötődő nevelést, amikor a régi nevelés is bevált?

"Bevált...? Nézz rá a társadalmunkra. Szerintem a mai 30-40-50es generáció úgy általánosságban baromira nem oké. Depresszió, pszichés problémák tömkelege, agresszió, minimális érzelmi intelligencia... nem, a "régi" nevelés úgy általánosságban baromira nem vált be."

Mert a mai gyerekek aztán pszichésen ott vannak a toppon...

Én az aranyközéputat választottam, mindkét szélsőség egészségtelen szerintem. A régi ridegtartás is, és ez a borzasztó gyerekközpontúság is. Nem egészséges, hogy ennyire alávetik magukat a szülők a gyereknek, nem tudnak pisilni menni mert jajj a drágám sírni fog, beteszik a hitvesi ágyba, megveszik inkább a nyolcadik játékot is csakhogy csend legyen...

A régi nevelés meg hát tényleg beteg társadalmat csinált, szakadékot a generációk közt, eltávolodott, haragtartó és szeretet nélküli kapcsolatokat (tiszt a kivételnek). Én megpróbálom a lányomnál a lehetetlent: meghúzni a határokat, tisztázni kinek hol a helye, ugyanakkor rengeteget foglalkozom vele, figyelek az érzéseire.

20 év múlva megkérem, írja le ide, milyen lett a kapcsolatunk :D

Szerintem a kötődő nevelés max ilyen 5 éve van "divatban úgyhogy még ezzel ia várni kell pár évet, míg rá jövünk, hogy ez működik e.

De szerintem sincs rendben a 30-50 éves korosztály, én a sírni hagyást se pártolom.

Mindig van valami trendi irányzat. Majd ez is lecseng és lesz más.

Egy csomó elmélet van a kötődő nevelés mellett, de valójában az emberi természet annyira bonyolult, hogy ami az egyiknek jó a másiknak pont nem. Arról nem beszélve milyen könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Épp ezért en úgy vagyok vele, mindenki a saját gyerekét ismeri.

Nem gondolom, hogy pszichopata gyilkos lesz, akit nem így nevelnek és istenadta jóember akit igen. Azért ennél sokkal sokkal bonyolultabb.

Ráadásul azért régen sem mindenki ugyanúgy csinálta. Ok. Az időre etetest talán a legtöbben igen. De most is sokan csinálják. Pl en soha nem iszsz-eznék. Soha. Soha. Soha. Csinálja, akinek az szimpatikus, ő dolga.

Nem hiszek a csodálatos anyatej világmegváltó erejében sem. Jó, hasznos, kaja azt ennyi. De ez a nyáladzás ami körülötte forog... a gyomrom fel tud fordulni tőle.

Sírni hagyás is. Van aki szerint már az az, ha elmész pisilni. Hagyjuk már. Meg hány hónapos babáról beszélünk? Nem mindegy hogy két hetes vagy 6 hónapos. Szóval ezek ilyen nagyon elnagyolt marhaságok amikről jó cikkeket lehet írni, csak közük nincs a való élethez. A való életben mindenki kialakít egy ritmust ami soha nem lesz olyan, mint a nagykönyvben.