Orvosi egyetem mellett gyermekvállalás?

Egyetemen nem találkoztam olyannal, akinek lett volna gyereke. Kemény vizsgaidőszakok, kötelező gyakorlatok, amikről nem hiányozhatsz....

Hatodévben szoktak néhányan babát vállalni, úgy mennek államvizsgázni, utána diplomás gyed és 1-2 év múlva kezdik a rezidensképzést.

A legjellemzőbb, hogy a rezidensképzés alatt vagy nem sokkal szakvizsga után vállalnak gyereket. Van ismerősöm, aki 1 év után jött vissza, van aki 7.éve van otthon és még rezidens. Részemről szakvizsga után lettem terhes, 2 évet voltam itthon, most megint babát várok és 3 évet tervezek itthon maradni.

Szia! Végzős medika vagyok.

Vannak páran, akik gyerek mellett végezték el az egyetemet, de az mindig csúszással jár. (Kivételek mindig vannak persze, ott érettségi előtt jött a gyerek. Neki nagyon jól ment az egyetem, a családja sokat segített és nem mellesleg nagyon okos.) Én nem vállalnám be a helyedben. Kifejezetten nem ajánlom!

Lebeszélni meg nem kell hagyni magad. Tele van minden terület nőkkel és a legtöbbjük bizony anya is.

Nem igazán van jó időpont rá. Én mindenképp szeretném a 2 éves rezidensi időt letudni és csak utána családot alapítani. A szakképzésem összesen 5 év lenne, de én sem akarok 31 évesen belekezdeni.

Sosem tudhatod mit hoz az élet. Kezdjük ott, hogy ehhez partner is kell.😃

Én szakvizsga után 2 évvel szültem az elsőt, majdnem 2 évvel utána jön a második. Az ő 2.v 3 éves koráig fogok otthon maradni.

Nem kell sietni sehová. 40-45 év munkaviszonyból ez így is csak 5.

Azért is tartom ezt jónak, mert az egyetem alatt illetve a 7 ev alatt, amit dolgoztam, odatettem magam rendesen, jó helyen van jó beosztásom, magas a csed és gyed is. Szeretem a munkahelyem, sok a lehetőség.

A gyed alatt befejezem a phd-t, oktatásokat vállalok. Lesz id gondolkodni, milyen további szakvizsgát szeretnék (későn érő típus vagyok és több dolog érdekel).

Az egyetem vagy a rezidens képzés alatti szülés annyiból nem ideális, hogy pont akkor a leglelkesebb, legstrapabíróbb az ember, bevállal csomó állast pluszba, ami érdekes (pl mentőzés vagy háziorvosi ügyelet), nem érdekli ha 9kor indul haza.

Illetve mivel ez kitölti az életet, picit azért kell próbálni élni. En sajnos egyetem alatt is nagyon tanulós voltam, alig jartam valahová, kicsit bánom.

Mindenesetre a szülőségben sok mindent jobban èlek meg, pl nem ijesztett meg a felelősség vagy hogy a korábbi szabadság elveszett, csomó mindent tudok csinálni, ami korábban nem fért bele pl sütni egy sütit, nézni a naplementét, beszélgetni másokkal stb. Még így is hogy nagyon nehéz babám lett.

Hiányzik viszont a munkahely, az az énállapotom, amiben orvos vagyok, annak minden velejárójával. A kollégáim nekem kb a családom, minden nap gondolok rájuk. De legalább van hová visszamenni.

Másrészt azért korlátozza a karriert, nem a kiesett évek a gáz, hanem utána. Pl ötletem sincs, ki fogja óviba vinni és hozni a gyerekeket, mert én nem végzek úgy hogy akár 6ra értük érjek. Csomó mindent nem fogok tudni elvállalni, emiatt lemaradok feladatokról, kinevezésekről. Nem a pozíció ebben a lényeg, hanem hogy akkor tud jól kibontakozni az ember, ha nem egy szakrendelőben tolja örökké vagy nem ő az utolsó beosztott valahol.

Nem fogok tudni több külföldi ösztöndíjat pályázni.

Az ügyeletek miatt még kevesebb idő jut a gyerekekre majd.

Egyes szakterületeken meg egyáltalán nem lehet érvényesülni anyaként, de ezek amúgy is férfiszakmák és általàban csak kemény csajok választják anyai ambíciók nèlkúl.

Összességèben egy átlagosan vagy nem extrémen elszánt* orvosnő egy konzervatív vagy kisműtétes szakmában azért tud akár szuper eredményes is lenni. Főleg ha jó a párkapcsolat. Az anyuka kollégáimbak tipikusan jobb a személyisége, jó logisztikusok, türelmesek, nem folynak bele értelmetlen konfliktusokba, nem áskálódnak. Nàlunk nèpszerű kollégák és sikeresek is a legtöbben.

*: írnék karrieristát vagy ambíciózust de ez erre az orvosi világra így nem igaz. Um karrier nélkül csak favágás és sok kudarcra ítélt dolog jut az embernek és az hogy mindenki beletörli a lábát, csomó hibát csinál, mert mondjuk 5 percenként kell 1 beteget ellátnia és totàl kiég. Muszáj hogy legyen ambíció és álmok ahhoz hogy jó tudjon lenni az egész.

Még annyi, hogy ezek Magyarországra igazak. Nyugaton nincs akkora óraszám meg 3 allás meg annyi feladatkör, de ott hamar vissza kell menni.

Pl svájcban dolgozó barátnőm terhes, egesz második trimeszterben ügyelt (nàlunk a pozitív teszttől kezdve tiltja a törvény az éjjeli műszakot), és 4-5 hónappal szülés után várják vissza teljes állásba, egy másik városba, vonattal.

Nem olyan mint a másik svájcinak, aki 4 hónap utám 4 órába megy vissza irodistának.

Nyugaton nem értik ezt, hogy valaki mért van otthon eveket. Igaz, nem is égetik ki annyira, hogy egész életében csak az a pár év legyen élhető és azon kívül meg csak hajtás.

Van ismerős, aki a harmaddiplomáját végezte több gyerek mellett az orvosin30+-osan, ehhez kell jókora megtakarítás vagy az, hogy egy fizetés fedezzen mindent. Plusz a logisztika, akaraterő, sok kávé...:)

A legtöbben hatodévesként/rezidensképzés előtt vagy szakvizsga után szülnek valóban. Én kisbaba mellett csinálok mérnöki szakot, nem mondom hogy kellemes, de meg lehet csinálni. Nem orvosi, de nem tudok tanulás nélkül megírni egy zh-t, míg a pszichológia szakon gyakran megtörtént. Férjem szakvizsgázik hamarosan, így segítség híján most egy picit nehezebb, nekünk kapóra jött az online oktatás. :)

Orvosként kérdem, hogy mi van akkor, ha 30 évesen szül valaki ? Semmi. Tizenéves koromban magam is öreglányként tekintettem a harmincas, negyvenes korosztályra is, de ez utólag nézve nagy hülyeség volt. Apukám nőgyógyász. Kedvencei a harmincas kismamák. Egyébként anyukám tanító, de neki sem volt mindegy mikor szül.

A férjem nálam idősebb, már végzett, befutott szakorvos volt, amikor megismertem. Nem tudom mi lett volna, ha mindketten egyetemisták vagyunk, de így én az általános orvosi után, de még a rezidens képzés előtt szültem egyet. Majd 5 év múlva egy másikat. Később lettem szakorvos, mint a férjem annó. És akkor mi van ? Az embernek több mint 40 éve van dolgozni, mi az az 1 - 6 év gyes ebből ? Az egyetemen volt pár kolegina, aki nem várta meg legalább az ötödévet a szüléssel. Nagyon kevés kivétellel mindegyikük a két szék közé esett. Sem anyaként nem tudtak helyt állni, sem pedig rendesen tanulni. Apukám mindig azt mondta, hogy az első 3 év a legnehezebb orvosin. Szerintem igaza van. Szóval minimum az utolsó évig érdemes várni a babával. Akkor is csak 24-25 éves az ember. Fiatal.