Mit vártok el az apukától?

Bírom egyébként, hogy ha valakinek jut egy ilyen gyerek, meg van róla általában győződve, hogy azért ilyen problémamentes a gyereke, mert ő ügyes, és minden más anyuka meg béna, azért nehezebb nekik. Volt már egyszer-kétszer, hogy a környezetemben néhány ilyen anyukának a második gyereke megmutatta, mi a magyarok istene. Tudom, csúnya dolog, szemét kárörvendő némber vagyok, de őszintén tudtam röhögni rajta. Csak mert anno olyan marha magas lóról tudott kioktatni, teljes tudatában a saját nagyszerűségének.

Nekem egy kolléganőm fordítva járt. A zűrös gyerek után jött egy full nyugis baba, azt mondta, totál megvolt ijedve, rendszeresen pupillalámpábal vizsgálgatta, hogy nincs-e agyvérzése vagy ilyesmi.

52: amúgy én is így jártam, a lányom után a fiam olyan könnyű gyerek lett, hogy csak lestem, hogy ez ilyen is lehet. Oké, az alvásban ő se bajnok éppen, de míg a kislányomat kicsinek is állandóan szórakoztatni kellett, és most se annyira szeret egyedül játszani 5 évesen, addig a fiam már 2 hónaposan olyan volt, hogy lefektettem a játszószőnyegre, és 20-30 percig bírta bámulni a fölötte lógó bigyókat. Egész nap jó volt a kedve, mindenkire vigyorgott, és amint megtanult mászni, pláne marha jól elvolt nélkülem is, mert ott volt a sok felfedeznivaló. Ezzel szemben a nővére a lábamra csimpaszkodva ordított, ha épp nem tudtam felvenni, a mászótudományát is arra használta, hogy utánam tekerjen folyton, kb lélegezni se hagyott. Érdekes, hogy ezt anno nem éltem meg hú de nehéznek, elfogadtam, hogy hát ez a gyerekezés ilyen. Utólag esik le, hogy te jó ég, mennyire durva baba volt ő, mert már itt van kontrasztnak az öccse :D

Ja ez marhajo! Azt hisz azert olyam nyugis a 2 eves gyereke mert o olyam jol es olyan sokat nevelte! Az enyem meg azert impulziv mert elcsesztem vmit mi?