Mit vártok el az apukától?

Annyit, hogy legyen teljes értékű szülő. Babánál legyen képes ő is pelenkazni, fürdeni, öltöztetni, levegőre vinni, lázat mérni, orvoshoz elvinni, stb. Kisgyereknél tudjon vele mit kezdeni, játszani vele, legyen képben ő is a bölcsis, ovis dolgokkal, iskolásnál szintén, tudjon vele tanulni is, ilyesmik.

Egyébként bár nekem a kisebbikem 100%-ban anyatejes volt, attól még a férjem is volt, hogy kelt hozzá éjjel, pl pelust ő cserélt, én szoptattam, aztán ő tette vissza az ágyba. Vagy ha nem aludt vissza, fájt a pocija, felváltva járkáltunk vele, addig a másik tudott kicsit aludni.

Akkor mindenki hülye csak Te vagy helikopter a szobába zárva játszó gyerekeddel, meg a gyedes pihenéssel.

Szerintem is napi 24 óra kb a gyerek. És akkor hagyjuk, hogy az enyém is egymilliószot kelt 15 hónapos korig meg letehetetlen baba volt. Vegyük hogy most 22 hónapos, átalszik, eljátszik, még nem is dackorszakos, csak csibész, és nagyon élenk, de okos, ért mindent, mondatokban beszél, egy szavam se lehet rá. Van szoba, csak 2 szinttel és 25 lépcsővel feljebb mint mondjuk a mosókonyha meg a konyha, eszembe sincs bezárni oda egyedül.

Ma felkeltünk, meséltem neki, felöltöztettem, kimostam a pelusát, beágyaztam, szellőztettem, megágyaztam a 24 órából hazajóvő páromnak, megcsináltam mindenki reggelijét, teaját, kávéját, a kutya reggelijét, meginhalàltattul az asztmás kutyát, leültünk reggelizni (ok ha itt a párom ez picit hosszabb idő, mert nyilván van egy kis beszélgetés), elpakoltunk az asztalról, ki a mosogatógèpből (most a párom, de ha nincs nyilván én), szetválogattam a mai mosásokat, betettem az elsőt. Átpelusoztam a gyereket, feladtam rá a kinti ruhàt, összekészítettem a tízórait, átnéztem a váltás ruhàkat meg a pelustáskát.

Összepakoltam amiket ezalatt szétjátszott a gyerek, aki amúgy full lekötótte eddig magát, letelefonáltam egy időpontot az állatorvoshoz, becuccoltam a kutyát, a gyereket meg magamat az autóba, 10-kor indultunk az erdőbe (10perc), ott sétáltunk 2km-t, 12-kor becuccoltam őket az autóba, hazajóttem, becuccoltam őket, megtöröltem a kutya labát, elpakoltam a sáros dolgokat mit ahová kell, felsöpörtem magunk után. Megmelegítettem a kaját, negyed egykor elkezdtünk enni, ónállóan eszik a lányom, most 12:35 van, mindjárt végez, en 5 percet ülök addig írom ezt a kommentet.

Utana viszem pelusozni, elaltatni ami könnyen szokott menni, fekszem fel órát mert 37 hetes terhes vagyok és elfáradtam.

Aztán kelek, kiteregetek,.indítom a kövi mosást, megfőzöm az ebédet az ébredő páromnak és magunknak holnapra, megterítek neki. Utána keltem a kislányt, meselek neki egy kicsit, átpelusozom, uzsizunk, kiteregetek.

Vagyis pillanatok alatt 4 óra lesz anélkül hogy hazimunkát csináltam volna azon kívül hogy magunk utan pakoltam, de ugye nem voltak a fürdők takarítva, porszívózva,.ablak semmi ilyesmi nem.volt, kerti munka nem volt, gyógyszertárba nem voltam meg a szüleim gyogyszeréert, ma nem kellett vásárolni, nem.volt vizsgàlatom, gyakorlatilag pihenőnap.

Uzsi után a délutani séta most a paromé lesz,.azalatt váligathatok az egymillió tételes teendőlistáról. Ha hazajön a gyerekkel, ő is válogat (az övén picit máshol vannak a fontosságok, őt jobban zavarja ha koszos sz autó mintha hervad az orchidea, ha van edény a szárítón, mintha maszatos a padló stb).

Utana mar csinálom a vacsit, elpakolom, aztan fürdetés (azalatt elpakolás q házba, altatás. Kb 10re vége mindennek.

Mindig van ugye szezonális munka, hol lomtalanítas, hol kerti dolgok, szőnyeg,.ablak, nyaraláa szervezés, karácsonyi aji, bármi meg vannak váratlan dolgok meg olyan dolgok amik rég óta várólistások pl régi gyerekruhàk rendezése, nyári fotók előhívatása stb.

És akkor meg nem volt egyikünk se ruhát venni vagy fodrasznal vagy a szülőknél segíteni vagy nem sörözött ő vagy nem sportoltam én.

Azt a vonalat hagyjuk is, hogy neki van még masodallasa en meg phd hallgató vagyok és oktatási feladatokat is vállalok alkalomszerűen.

Szóval nekem ne mondja senki, hogy reális elképzelés hogy én ellássam mindezeket, ő meg munkaidőn kívül feküdjön vagy hogy ő szívességet tenne nekem ha kitereget. Nem is ertem.

Nálunk tényleg alap hogy mindenki mindig halad valamilyen teendővel max a prioritásokban nem szoktunk egyetérteni.

De ha meg Te egy faxan keszre rendezett panelba szültél, lett egy jó alvó buddhista gyereked meg van egy napi 8 órát dolgozó párod, egészséges esetleg még segíteni is tudó nagyszülők, akkor meg nyilván örülj neki.

Ha meg egy egész gazdasagot látsz el egyedül miközben az urad hortyog 8 ora meló után 16 órát és inkabb bezárod sírni a gyereked a szobajába mintsem megkérd a párod, hogy porszívózzon, azt meg sajnálom.

Hát én sem unatkoztam még ma, és nem pihentem ki magam..

7-kor keltünk, kezdtem azzal hogy pelusozás teljes átöltöztetés, mert be volt pisilve a kicsi. Aztán megcsináltam a tejitalát, míg megitta megcsináltam a rendes reggelit neki és magamnak is, aztán ettünk, utána jött a házimunka, rendrakás, mosás elindítás, szellőztetés, mosogatás , porszívó stb.

Utána mire ezzel végeztem már jött a tízóra, gyümölcssalátát csináltam maguknak.

Utána megettük, kimentünk 45 percet sétálni mert a gyereknek és a kutyának is kell, utána megetettem a kutyát, majd bejöttünk, megfőztem a húslevest, utána játszottam fél órát a kicsivel. Most összeszedtem magam rendesebben, indulunk pénzt felvenni az atm-hez, mert holnap jön 3 csomag, utána megyünk a DM-be, mert pelenka is kevés itthon meg más is kell, utána még a Tescoba, mert vásárolni kell pár dolgot ott is. Ha hazaérünk akkor megfőzöm a második félét, utána lehet mégegy körös rendrakás. Ha ez megvan még kimegyünk megint, mert a kert nagyon gázos, össze kell szedni a leveleket, felseperni, felmosni a teraszt stb. Mire ezekkel végzünk szerintem lesz du 5 óra. Akkor uzsonna, aztán egy kis játék, és már jön az esti rutin: fürdetés, vacsi, játék még. Máris hipp hopp este 8 óra, és baromira nem érzem azt, hogy hú de kipihentem magam. Kellene tanulnom is, angol felsőfokra készülök + mást is, de alig tudom hova beilleszteni, este 8 után talán 1-2 órát betudok, de még ugye neekm is meg kell fürdeni, rendbe tenni magam stb na meg még egy férjem is van akivel néha jó lenne bármit is csinálni, és most gondolok itt valami kis programra na meg másra is :D Úgy elmegy egy nap itthon, hogy nem tudok nyugodtan fél órát lenni, és estére hulla vagyok. Persze amit leírtam megvan spékelve pelenkázással, hiszti kezeléssel, meg ilyenekkel is, a dolgok között. És minden nap ilyen egyszerűen..

Hát én meg sokkal fáradtabb vagyok most , mint anno mikor 14 órát dolgoztam egy nap..

De nem bánom ha megyek vissza dolgozni, nem kell rémisztgetni az embereket, sokkal jobb akkor, mert egész nap üres a ház, fele annyi házimunka nincs.. Mikor itthon esztek egy ap 5* meg használjátok a wc-től kezdve mindent egész nap jóhogy folytonos ugrálás az egész nap, de mikor elmész reggel 7kor és du 5re érsz haza egyszerűen nincs is nagyon mit csinálni úgymond ehhez képest.

Az utolsó kettő elég faszán leírta, hogy néz ki egy babával egy nap. Nekem is 22 hónapos a kicsi, mellette van egy 5 éves, aki most szintén itthon van őszi szüneten. Én vállalkozóként dolgozom is mellettük itthonról, nyilván többnyire alvásidőben, ami mostanság estére értendő, mivel a nagy már délután nem alszik. Nem igazán érzem úgy, hogy ne lenne jogos elvárni, hogy a másik felnőtt ember is vegyen mindebben részt. Nyilván ha nincs itthon, fizikai képtelenség ugyanakkora arányban csinálni, mint ahogy én csinálom, de amennyit tud, igenis tegyen bele.

Tudod azért ha az ember nem becsűri a szobába szerencsétlen gyereket fél napra, hogy játsszál egyedül, anya hadd pihenjen, akkor van meló a gyerekneveléssel. Mondom ezt úgy, hogy az enyémek is képesek magukat egész jól elfoglalni, de annyira azért valahogy mégsem, hogy puccba vágjam az egész házat, és még pihizgessek is utána mellettük.

En ezeket a fickókat se tudom elképzelni.

Hazajönne a párom és azt látná, hogy a gyerek droid fejjel ül a szobajaban, miközben en szeletenként szív alakúra vágom a csalad fejének a kolbaszt vagy élére vasalom az ingeit? Furi.

Az enyemnek tetszeni szokott ha elmesélem, memnyit jött a saját lábán az erdőben, ha megmutatjuk milyen evszakos polcot csináltunk vagy mit gyurmáztunk, ha a gyerek probál neki mesélni a napjáról, ha minden nap több mondókatöredèket vagy dalt tud stb.

Pedig én sem vagyok egy szélsòségesen "gyerekszórakoztató" anyuka és csak nagyon extrém helyzetben fordult elő, hogy kupiba jött volna haza vagy ne várná étel.

Nem zártam be sìrni, eljátszott egyedül fél-1órát.

Délután 2,5-3órát aludt, ífy a dolgomra is volt időm meg lábat lógatni is. A lakás takarítás ezalatt meg is volt. Felmostam, letöröltem a port és kész.

Szüleim idős beteg emberek, úgyhogy neha neha max 1-2orát volt náluk a gyerek.

Most már nagy 9,5 éves, na most van az, hogy semmire nincs időm, mert most mar a szüleimet is ápolni kell, plussz, heti egyenlőre csak 3szor, de novembertől 5ször különórára/gyakorlásra hordani, emelett én is tanuluk és dolgozom teljes állásban.

Hát az enyém többet is elvan körülöttem, csak utána annyi idő elpakolni utána, ameddig a játszás tartott. Pl sormintát rak az előszobába a cipőkből és társai 😁

A szobapakolás se piskóta, pedig mi alig vagyunk ott alapesetben.

Az megvan azért, hogy nem minden gyerek egyforma?? Ritka, mint a fehér holló, hogy egy újszülött egész nap alszik-eszik, sőt, ez már inkább nettó baromság. Na meg amúgy eyáltalán nem az a jellemző, hogy délutánonként 3 órákat alszik a gyerek, az meg főleg nem, hogy csak úgy fél órákat vagy 1 órát is el van tök magában. Lehet neked ilyen gyereked van, de baromi sok embernek a szöges ellentéte jutott. Éjszakánként ébred 7-8-10x is akár, délután alig alszik, nincs el magában 5 percig sem és még sorolhatnám.

Nehogy már az a nő legyen lusta, akinek teljesen természetes, hogy KÖZÖSEN vállaltak gyereket a férjével! Ez így a normális, igen is apuka is vegye ki szépen mindenből a részét! És ez nem "besegítés", ez pont annyira szülői feladata neki is, mint nekem. Az, hogy valaki önkéntes házi rabszolgát játszik és a gyerek mellett még a felnőtt férjét is a nyakába veszi és egyedül viszi a háztartást, egyedül csinál mindent és a gyerekkel is egyedül ő foglalkozik, az legyen az ő egyéni szoc.problémaja, normális családoknál azért szerencsére ez baromira nem így működik.