Most akkor jó a gyerekeknek, ha van testvérük vagy sem?

Nálunk 4 éves fiú a nagy, 4 hónapos lány a kicsi. A fiam nagyon várta a húgát, mondta is, mikor elmondtam hogy kistesója lesz, hogy lányt szeretne. Nagyon szereti, simogatja, puszilgatja, segít fürdetni, kéri hogy fektessük rá, stb. Külön szobájuk van, így a pici sírása soha nem zavarta, bár hozzá kell tennem, jó baba, 6 hetes kora óta nem kel éjjel, és addig is csak evett, majd azonnal vissza is aludt.

Odafigyelünk rá, hogy ne hanyagoljuk el őt sem a kicsi mellett. Ovi után, ha szeretné, elmegyünk bicózni, játszóterezni, akármi, addig a férjem van itthon a kisebbikkel. Vagy épp vele megy el és én vagyok itthon. Bent is valamelyikünk mindig tud vele játszani, kirakózni, vonatozni, akármit. Ha a mamákhoz megyünk, szerencsére ők is figyelnek rá, hogy ne csak babázzanak, hanem vele is foglalkozzanak. Szóval egyelőre én azt mondom, hogy jó a tesó, csak jól kell csinálni utána, ami úgy tűnik, nekünk megy. Remélem így lesz a jövőben is.

Egyébként mi hárman vagyunk testvérek, és nagyon jó a kapcsolatom a bátyáimmal, ahogy a szüleimmel is, szóval van honnan hozni a jó példát.

A szülőkön múlik..

Nem csak a testvérkapcsolat kezelésén, hanem a kivételezésen is. Nem lehet csak a fiút, csak a lányt, csak az idősebbet, csak a fiatalabbat, csak a jobb tanulót, csak a szófogadóbbat kedvelni.

Szerintem a legtöbb szülőnek nem kellene testvért vállalnia, mert nem csak egy, hanem két(vagy több)gyerek életét vágják tönkre, és hiába nő be a gyerekek feje lágya felnőttként és már nem marják egymást féltékenységből, az elnyomottabb gyerek és kedvenc gyerek személyisége ütni fogja egymást, ráadásul a szüleikről alkotott kép is eltérő lesz, újabb konfliktus..

Nálunk az van, hogy a belémnevelt segíts a kis trónörökös öcséden a magad kárára mentalitás megmaradt felnőttként is, hiába küzdök, ösztönös, ő meg ösztönösen elnyom és önző. Pl ha 3 szelet hús van, ő kivesz kettőt, akár meg is indokolja, vagy én kiveszek egyet, hogy neki több jusson és csak utólag kapok észbe, hogy már megint ez van.

Vagy igen, vagy nem. :))

Arra nem nagyon építenék, hogy "jajj mit szól majd a gyerek, meg fogja viselni". Biztos valamilyen szinten meg fogja. De elég sokan felnőttek úgy, hogy testvére vagy testvérei vannak, mindenki egy idő után túllendül ezen. Aztán utána dől el igazából, hogy mi lesz.

Ismerek olyat, akik nagyon jó testvérek. De pl. anyukám 20 éve nem beszél az öccsével, nem is találkoztak, sosem szerették egymást.

Nekem részben emiatt is nincs testvérem, amit igazán sosem bántam.

Az egykeségnek és a testvéri kapcsolatnak is vannak előnyei és hátrányai. Én inkább aszerint döntenék, hogy mit tudok biztosítani két gyereknek, tényleg vágyunk-e a párommal másodikra, egészség rendben van-e (lelki is, nem csak a testi), anyagiak, stb.