Most akkor jó a gyerekeknek, ha van testvérük vagy sem?

Persze, hogy megviseli. Anyuci idejet ugyanis 80%-ban a baba fogja kapni. Cserébe a nagyobbik hallgathatja az éjszakai bőgést, a kiakadásaidat, és hogy nem kap annyi figyelmet.

Engem speciel amikor megszületett öcsém egy időre anyumék atcuccoltak a nagyanyámhoz estére, mert nem tudtam aludni tőle. Kb. 15 évig ment köztünk a csata, kiba..ott nagy veszekedésekkel.

Megbántam, hogy van e testvérem? Nem. Azt bánom, ha nem lenne. Felnőttünk mindketten, és rájöttünk hogy a problémák nagy része a rossz szülői nevelesbol és különbségtételből adódott köztünk. Vannak vele szörnyű emlékeim, es vannak vele nagyon szépek. Örülök hogy van testverem. Nekem egy olyan ismerősöm sincs ahol gyűlölik egymast a testverek. Max nem beszelnek, mert nem egy rugóra jár az agyuk, de ez is csak a kisebbség. Nagyon sok jó testvéri kapcsolat van a környezetemben.

Jó ha van testvére, de a szülőknek tudniuk kell helyesen viszonyulni a testvérféltékenységhez és általában véve a két gyerekhez.

Az tény, hogy ha a szülő alkalmatlan a feladatára, az két gyereknél dupla erősen látszik.

Rajtad is múlik, hogy mennyire viseli meg. Valamennyire biztosan, de nálunk nem volt kiemelkedően durva helyzet emiatt.

És nagyon jó testvérek, szeretik egymást (lány és fiú).

Mi direkt szerveztünk egy közös programot a lányommal, ahol csak ketten voltunk. Eljártunk jógára. Ez volt a közös időnk, amikor nincs kistesó.

En egyke vagyok ami szerintem a legrosszabb ha nem is kisgyerek korban de felnott korban sokkal inkabb. Szoval en mindenkepp szeretnek tesot majd a gyerekemnek.

A ferjemek gyerekkorukban allamdoan vitaztak, verekedtek a noverevel, sot mikor meg akartak venni arab orszagban teveert sajnalta h a szulok nem adtak el ;) Aztan ahogy felnottek nagyon jo tesok lettek a mai napig barmiben szamothatnak egymasra.

A tobbi valaszolonak is igaza van. Oda kell figyelni a kistesonal h a nagyobbik ne legyen feltekeny es ne erezze elhanyagolva magat.

Ez annyira család, gyerek, egyén függő. Előre nem tudhatod, mi lesz.

Nekem van testvérem. Se gyerekként, se most noncs jó és szoros kapcsolatunk. Évente jó ha 5ször beszélünk.

Mi nem tervezünk második gyereket. Sokszor megkaptam, hogy önzőség, el lesz kényeztetve.... Stb

Sztem mind a két lehetőségnek megvan az előnye és a hátránya is

Nekem van testvérem és ő áll hozzám legközelebb a családban, pedig mi se voltunk jó testvérek gyereknek.

De sok múlik a szülőkön. Sokszor a testvérféltékenységet az alkalmatlan szülői nevelés generálja, ha az egyik gyerekkel kivételeznek, összehasonlítgatják őket egymással, pedig más típusú gyerekek, és így tovább. Én nem mostanában voltam gyerek, de igazán féltékeny sosem voltam a testvéremre, mert anyukám normálisan kezelt minket, egyformán szeretett és szidott le, ha rosszak voltunk, a tanulmányainkban meg pontosan tudta pl ki mire képes, és aszerint értékelt (öcsém nem volt olyan okos, ha ő hozott egy 4est, akkor megdicsérte, nalam tudta, hogy 4est akkor kaptam ha bele se néztem a könyvbe és többet várt el emiatt). Nem volt olyan, hogy egyik gyereknek értékesebb ajándék jár, szinte mindig mindenből egyforma szinten kaptunk mindent, 18 évesen mindketten kaptunk nagy értékű ajándékot,nem volt olyan, hogy elfogyott a lendület, és másodjára már nem olyan nagy szám megünnepelni a kisebbik gyereket. Szóval megtanultunk osztozni, alkalmazkodni és hogy ne egymást akarjuk megtaposni a szülői figyelemért. Felnőve pedig szinte bármit megtennénk egymásért, és tök szívesen lógunk együtt.