Mennyire általános manapság hogy nyaliznak a gyerekeknek a szüleik és másoktól is ezt várják el?

Sajnos sok ilyen szülő van. B@znak nevelni a gyereket mert jajj a kis leleke meg a jogai. Aztán csodálkoznak hogy milyenek lesznek. Tiszteletlen, szemtelen és persze türelmetlen mert neki minden azonnal kell. Mert rámutat a boltban egy csokira akkor ő azt akkor ott rögtön fizetés előtt eheti is. A köszönés dolog meg..... Az illem az illem akárhányat írunk is.

Szerencsére ahova klubba járok egy ilyen anyuka volt és már ő is lelépett

Én mondjuk simán ráköszönök a gyerekekre, és tegezhetnek. Ebből nem kellene presztiízskérdést csinálni.

35/N

Elsőnél igazad van, sok szülő nem mer rászólni a gyerekre, mert "jaj, akkor nem fog a barátjaként tekinteni rám", aztán ott reszket a sarokban, hogy megsértette-e az érzékeny lelkét.

A köszönést viszont te reagálod túl, szerintem is az köszön, aki előbb látja a másikat, és az se zavar, ha letegez. Eleve úgy vagyok vele, hogy a felnőtt dolga példát mutatni, ha ő azt látja, hogy nem köszönök, ő miért tegye? Nekem szimpi a pasi, aki odamegy kezet fogni.

Én is szépen kérem a gyerekeimet. Nem fél órát és azért messze nem könyörgés.

De többször mondom, az általad említett mondatot (“Gergő, kérlek szépen gyere be” ) mielőtt erélyesebben rászólok.

És a gyerekem is ugyanígy beszél velünk. Pl. Anya, kérlek szépen segíts vizet tölteni. Nem gondolom, hogy a kölcsönös tisztelet miatt csicskájának tekintene.

A köszönést tényleg te reagálod túl. Lehet zavarban van és nem tudja hogyan köszönjön. Én is simán előbb köszönök és ha látom a zavarát, szólok, hogy nyugodtan tegezzen. Utána általában zavartalanul akár előre köszönnek.

Amúgy pont, ha a szülő úgy beszél a gyerekével, mint a kutyával, akkor a gyereknek is hasonló stílusa lesz.

Nos, fogsz kapni hideget-meleget.

Én meg le leszek pontozva,sebaj.

36 éves vagyok,egy gyerekem van ,aki 3 éves.

Nem vallok a gyereknevelésben liberális elveket.

Egyszerűen azért ,mert a gyerek kezébe adja az irányítást és semmi,de semmi kontroll nem lesz felette. Akkor sem,amikor kicsi és akkor sem amikor nagyobb.

Tapasztalatom szerint sokkal egyszerűbb azt mondani,hogy a gyereknek jogai vannak,mint határokat szabni és betartatni vele.

Természetesen ez a gyerek és a szülő között oda-vissza dolog.

Nalunk bevált,hogy 3x szólok valamiért. Mielőtt elérünk a 3ig,elmondom neki,hogy mi lesz a következménye,ha nem fogad szót.

Ezt megcsináltam 2x vele, persze próbálkozik, de hiába. Ezt már tudja.

Egyszerűen ez azért van,mert 1: nem vagyok papagáj.

2: tökéletesen érti mit szeretnék tőle

3: ha a gyerek kèr valamit én sem a fulemen ülök.

Ezt meg kell tanulnia.

Rosszul is lennék tőle,ha nem koszonne ,ha a szomszéddal találkozik,vagy ha bemegy valahova akkor nem köszön.

Köszönjön. Alap.

Ezt a szüleitől tanulja.

A gyerek pontosan tudja a határokat, ha nincs,akkor az élet könyörgés. " Puci-muci gyere be,kész az ebéd" " kihűl az ebéd,gyere be legyszives." "Apa már eszik,gyerek be"

Be fog menni? Nem. Mert tudja,hogyha nem megy be,akkor később is leulhet enni, és semmi nem történik.

Így van ez sok helyen. Ez a divat mostanában.

Majd a gyerek jogaira hivatkozva ,mondjuk ki a gyerek kiszolgáló személyzete lesz a szülő,később a csicskaja.

Ez van. Le lehet pontozni.

Ez nagyon nem jó igy... A gyerekeknek nem kell konyorogni, azért szülő a szülő. Én óvodai pedagógus voltam, 2 osztályom volt. A 3 évesekkel volt is problémám. Pl apuka mondta a gyereknek, ha a heten jol viselkedik (kedd volt) akkor hetvegere kutyát kap... az egyik anyuka nem volt képes fogni a gyéreket, vadul rohangált az emeleten a könyves kiállításon, és mezes mázos hangon mondta hogz kisfiam gyere ide most.. persze hogy a gyerek nem hallgatott rá. Bezzeg tőlünk elvártak hogy legyen rend és fegyelem és tanítsuk a gyerekeket arra hogy szófogadóak legyenek.

Amikor 24 gyerekkel vagyok az udvaron és sorakozó, akkor biztos hogy nem fogok konyorogni nekik. Aki nem fogadott szót, az ment az igazgatóiba.

A mai gyerekek elvannak kényeztetve és nem lehet rájuk hatni.

Szerintem a kérlek szépen nem könyörgés, hanem udvariasság. Liftben valóban nincs igazad, az illem szerint frissen érkezőnek kell köszönni, amúgy nekik, de sok 7-8 éves fél megszólítani más felnőttet..A tegezést én sem szeretem, pedig csak 28 vagyok.

Nem sok fogalmam van a gyerekem jogairól, de úgy bánok vele, ahogy szerettem volna, ha velem bánnak. 98%ban sikerül is betartani. Engem a kiabálás vagy parancs sosem zavart, csak a szidás, alázás, ezért nálam ha türelmetlen vagyok van “gyere befelé azonnal”, vagy “leülni” kiabálva is néha, de az első nekem is a “kérlek szépen gyere be”, vagy ha kedvem van “te kis cukorborsóvirágszál tündérhercegnőm gyere be kérlekszépen”, vagy bejön elsőre, vagy nem, 3nál többször semmit sem mondok el, harmadikra megemelem a hangom vagy fenyegetem(később nem kapsz enni, 3ig számolok, elindulok hazafelé, elrakom a ceruzát a szekrénybe”, ez beválik, ha nem, megfogom a kezét és húzom magammal.

A világ változik, a gyereknek nem feltétlen a jogaira, hanem az érzéseire kell jobban figyelni szerintem. A saját gyerekkoromból kiindulva a szófogadó, csendes gyerekek mind szorongó, sérült, félős, bántalmazott gyerekek voltak, akiknek a szüleivel távolságtartó, rossz kapcsolata volt(ami 25 éve átlagosnak számított). Én ilyen voltam, az osztálytársaim ilyenek voltak(akikkel barátkoztam). A nem viselkedő gyerekek nyilván nem mind szuper szülővel voltak megáldva, ott is volt, akit bántottak, csak belőlük pont ellenkező hatást váltott ki, átvették a kiabálást, erőszakot, amit otthon láttak, pofozkodtak és anyáztak, de belőlük kevés volt, a legtöbbnek szimplán egészséges kapcsolata volt a szüleivel. Néha benne voltak balhéban, ha muszáj volt verekedtek, nem mindig köszöntek, közepesen tanultak, nem voltak “jó gyerekek” de kiegyensúlyozottak voltak.

Bár az én gyerekem is közéjük tartozna majd iskolásként.

Amúgy nálunk jópár negyvenes szülő van(ovi), köztük is rengeteg a gyerekbarát látásmódú.

A tegezést én azért nem szeretem, mert elmossa a felnőttek-gyerekek közti határvonalat, a gyerekek pedig ha egyenrangúként kezelnek valakit, érdeklődnek a magánéletéről, barátjuknak tekintik, bele is szeretnek. Az én gyerekemnek ne legyen felnőtt haverja, felnőtt barátja, pláne nem felnőtt szerelme, ne gondolja azt, hogy egyenrangú egy felnőttel, nincsenek semmilyen téren sem egy szinten. Szerintem ez tanároknál is veszélyes, ha felnőttként kezelik, tegezik, haverkodnak a diákokkal, könnyebben lépnek át határokat. Persze mióta ciki öregedni, azóta mindenki elkezdte, már az én 30as ismerőseim is(kopasz is, pocakos is) kikéri magának, hogy ő nem bácsi. Dehogynem, minden 20-30 feletti néni és bácsi, mi mind azok vagyunk egy gyereknek és ebben semmi rémes nincs!

Esetleg még azt tudom elfogadni, ha a keresztnevemen hív és utána magázva beszél hozzám. “Anita, ide tetszene jönni kérem?” Vagy “Kriszti néni idejössz?”

Legalább nyomokban legyen benne a magázás, ha már teljesen nem megy.

Teljesen felesleges könyörögni azzal azt lehet elérni hogy képen röhög.

Én először szépen szólok hogy gyere be. Nem légyszíves kérlek szépen gyere be. Másodszor hozzá teszem, hogy legközelebb ha kijövünk nem engedem a cicákhoz. Ha erre sem reagál bemegyek és becsukom az ajtót (közben látom hogy mit csinál). Ezután tuti hogy sírva szalad. Tehát egyáltalán nem emelem fel a hangom, viszont elérem hogy komolyan vegyen.

Boltban is hisztizni kezd, kirántsa a kezét a kezemből szólok neki hogy oké, szia én megyek tovább és meg is indulok, rögtön utánam jön.

Próbáltam a kérem szépent amíg ki nem nevetett.

Óvodában sem fog senki a két szép szeméért csak neki könyörögni. És jól is teszik, tudni kell nekik hogy nem ők parancsolnak a világnak.