Férjetek mennyit megy nélkületek társaságba, szórakozni, vagy esetleg utazni? Szerintetek jogosan esik ez rosszul, vagy hisztizek?
Lehet, hogy felfújom, már én magam sem tudom...
Én itthon vagyok a 8 hónapos lányunkkal, annyi szabadidőm van, hogy anyukám van vele pénteken 2-től késő délutánig/kora estig. Én ebbe az egyik délutánba sűrítem be a nagybevásárlást, a nagyobb takarításokat, intéznivalókat. Amúgy mindig a gyerekkel vagyok.
Férjem ezzel szemben "éli világát", heti 3-4 tenisz, reggelente úszás, szombatonként délután szauna és masszíroztatás. Mellé jön az, hogy kb kéthetente a barátaival is találkozik, olyankor este sincs itthon és másnap is használhatatlan, mert "ő fáradt és hagyjuk békén".
Ami a legjobban bánt, hogy a legjobb barátja egy nő és rengeteget van vele. Minden nap együtt mennek az uszodába, együtt is ebédelnek és a hölgy ott van minden haveri összejövetelen is. Engem a férjem sosem hív, mondván, hogy én úgyis hamar álmos vagyok és már este 10-kor hazajönnék, ő meg jól akarja magát érezni. Én is szeretném néha, de nem tudom, mert 8 hónapos gyerekkel nem tudok kimozdulni felnőtt társasággal. Ha őt kérem, hogy vigyázzon már rá, akkor jön azzal, hogy neki programja van, ami már ezer éve meg van beszélve.
Mielőtt azzal jöttök, hogy biztos ilyen volt a terhesség előtt is és miért lepődök meg, azelőtt szeretném közölni, hogy igen, terhesség előtt volt társasági életünk. Neki is, nekem is. Tudtuk, hogy a babával ez változni fog, beszéltünk is róla és az elején nem is volt ebből probléma, sokat volt itthon és segített. Aztán ahogy regenerálódtam, jobban lettem, utána kezdődött megint az eljárkálás a részéről.
Sem együtt sem külön nem járunk.
Vagyis évente 2-3x max elmegyünk együtt "plázázni", akkor megnézünk valami filmet meg vásárolunk, de egyéb szórakozásra nem vágyunk. Ő amúgy is örül, ha munka után nyugodtan itthon lehet, a barátai is messze laknak
Nekem se esne jól. Mi lenne ha foglalnál magadnak időpontot masszőrnél, és beiratkoznál mondjuk jógázni, és akkor neked is lenne olyan dolgod ami már ezer éve le van fixálva.
Ez lenne a passzív agresszív megoldás. De a legfontosabb az lenne, hogy megbeszéljétek ezt az egészet, és ne csak tessék lássék módon. Bevonni akár terapeutát, érezze csak cikinek meg f0s férjnek magát.
Ha nem változik, én nem biztos hogy vele maradnék a helyedben.
Én ezt biztosan nem tűrném...gyerek előtt is ilyen volt?
Az rendben van, hogy elmegy néha külön, mondjuk havi 1-2 alkalommal sörözni a barátokkal vagy pecázni, az sem zavarna, ha rendszeresen sportolni jár - de így együtt minden, az sok.
Mikor van egyáltalán otthon veletek?
Igen, lehet van bennem egy kis féltékenység is a legjobb barátnővel kapcsolatban. Mivel folyamatosan azt hallgatom itthon, hogy milyen jó alakja van, olyan tűsarkú cipőket hord, hogy az ember álla leesik, ha meglátja stb.
Női szemmel is gyönyörű, ezt én is látom. Ne értsetek félre, én sem vagyok egy 150 kg-os bányarém, de meglátszik rajtam, hogy már nem edzek heti 4x, nem hetente járok fodrászhoz és magam intézem itthon a kozmetikát, mert egyszerűen nem jutok el soha.
Szóval csinos és ápolt vagyok, de nem a bombanő kategória.
Gyerek előtt mindketten ilyenek voltunk. Dolgoztunk, éltük az életünket mellette. Akkor közösen voltunk barátokkal, de nem tudok mit csinálni, ha ő nem érti meg, hogy nincs kedvem hajnalig maradni valahol, amikor 6-kor nekem kezdődik a nap. És nem mondhatom a gyereknek, hogy bocsi, most szabadnapot kérek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!