Akiknek a gyereke előrébb tart a fejlődésben a kortársainál, ti nem érzitek kellemetlennek néha a beszélgetést más anyukákkal?
A fiam jóval előrébb volt mindig is mozgásfejlődésben, mint a többség. Most épp beszédfejlődésben vagyunk hónapokkal a többiek előtt. Fél évvel idősebbek nem beszélnek annyit, mint a fiam.
Nyilván az ember játszótéren, ismerősökkel, rokonokkal beszélget, nyilván a fő téma a gyerek. Sok a hasonló korú a játszón és a családban is.
És egyre többször érzem, hogy kellemetlenül érinti a többieket, ha hallják az enyémet, és rosszul érzik magukat, hogy az övék még nem tudja. Nyilván felismertem ezt a tényt, és nem dörgölöm senki orra alá, de látják, hallják mit tud a gyerek és rákérdeznek, mennyi idős stb. Majd látom, hogy szinte szégyenkezve mondják, hogy hát az övék még semmi ilyet, hiába x hónappal idősebbek. És azok sincsenek elkésve egyáltalán, csak az enyém siet. És hozzá hasonlítják a sajátjukat.
Hogy lehet ezeknek tompítani kicsit az élét?
Kicsit már nekem is kellemetlen, mert annnnyira büszke vagyok rá, hogy ilyen okos, de nem dicsekedhetek el vele büszkén, mert bántana másokat...
Semmi okod a büszkeségre, szóval nem kell várni, hogy végre valakinek dicsekedhess.
Nagyon beteg dolog ez az anyák között, hogy kb. a gyerek 3 hónapos korától versenyeznek egymással. Mi értelme?
A gyereknevelés gyümölcsét kb. 20 év csúszással lehet learatni, addig a legtöbb ilyen beteges versenyhelyzet mögött nincs is valós teljesítmény.
A szégyenkezőket is nyugodtan emlékeztetheted erre, hátha többeknél bekattan, hogy teljesen értelmetlen, sőt olykor már káros ez a hozzáállás.
24, én büszke arra a gyerekemre vagyok, aki hátrányból indult és minden mozgásfejlődési állomást nagy nehezen ért el, de bárhogy fájt is, küzdött.
A tankönyvi fejlődési gyerekemmel kapcsolatban nem büszkeséget, csak mérhetetlen megkönnyebbülést érzek, hogy "jaj de jó hogy egészséges".
Sőt akkor aggódtam csak, amikor valamit túl gyorsan kezdett. Amikor úgy tűnt kimarad a mászás és egyből kapaszkodva lépeget, akkor rendesen féltem, mert ez épp úgy probléma, mint a megkésettség.
Én és egy nagyon jó barátnőm pár nap különbséggel szültünk, mindkettőnknek fia lett.
Az ő fia másfél éves korától beszélt szépen, az enyém 2 évesen. Az én fiam 15 hónaposan kezdett el járni, az övé 16 hónaposan. Az ő fia 20 hónaposan szobatiszta volt, az enyém majdnem három évesen.
Összességében megállapítható, hogy kb 4 éves korukra kb ugyanolyan ügyes volt mind a kettő.
Most mennek második osztályba. Az ő fia elméleti lett inkább, nagyon érdeklődő és beszédes, humán beállítottságú lett, nagyon gyorsan tanul verseket, jól olvas, szépen ír, logikai dolgokban inkább átlagos, de mozgása ügyetlen maradt. Keze - lába is volt már eltörve.
Én fiam nagyon ügyesen mozog, gyorsan fut, jól tud esni; olvasása jó, hangsúlyoz, verset sem tanul nehezen, írása nagyon csúnya és van hiba is, matekból penge, sokkal inkább a logikai - reál dolgok mennek neki.
Sosem hasonlítgattuk őket, láttuk hogy teljsen máshogy fejlődnek, az egyik ebben jobb a másik abban. Inkább érdekes látni a fejlődésüket, az azonosságokat és különbségket.
Egyébként irtó jó cimborák születésüktől. :)
Pedagógia szakon a neveléstudomànyis oktatók kedvenc év eleji kérdése ez: Adott két gyerek. Az egyik hét hónaposan tanult meg járni, a másik másfél évesen. Melyik gyereknek nagyobb az esélye arra, hogy olimpiai futóbajnok legyen?
A helyes választ remélem mindenki kitalálja. A csecsemőkori fejlődés tempója semmilyen hatással nincs a gyerek felnőtt életére és sem tehetségre sem magasabb IQ-szintre, semmire nem utal az égvilágon, hogy melyik baba mikor-mit kezdett el.
Mond el ezt a magukat rosszul érző anyukàknak, aztán remélhetőleg megnyugszanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!