Akiknek a gyereke előrébb tart a fejlődésben a kortársainál, ti nem érzitek kellemetlennek néha a beszélgetést más anyukákkal?

"Első gyereknék még odáig vagyunk és nagyon aggódunk, de utólag, a tapasztalattal megjön a nyugi, “nahát neki ez hamarabb ment, jó, majd pár hónap múlva úgyis egy szinten lesz másokkal”"

+adalék: és ha netalántán az első gyerekünk az átlagnál jóval később csinál mindent és azt is kínkeserves fejlesztések árán és végül "mégis" (majdnem) mindent behoz,

na az adja meg az igazi megnyugvást a második gyereknél ;)

Konkrétan: a kisebbik gyerekem se követi a nagykönyvet mindenben. A beszédfejlődése kicsit le van maradva, ugyanakkor jóval előrébb jár non verbális kommunikációban, mint a testvére járt ugyanennyi idősen, s emiatt olyan nyugodt vagyok, hogy a legszószátyárabb korabeli gyerek se tud elbizonytalanítani. ;)

Kedvesen mosolygok és a "igen, ő is ennyi idős és nem, ő még nem jár itt" mögött semmi keserűség nincs. Nem ezen múlik.

2 éven belül semmit nem fog jelenteni ki mikor kúszott, állt, kezdett beszélni...

Egyik sem a szülő érdeme. Nem ettől "okos" egy gyerek. Azokra a dolgokra legyél büszke, amiket te tanítasz majd neki. A mozgás és beszédfejlődés egy "belső program" része. Ha nincs nagy gebasz a toronyban, akkor mindenkinél lefut. De nincs összefüggés, hogy a 140es IQjú emberek 8 hónaposan mentek és 15 hónaposan dumcsikáztak.

Én is hamar beszéltem, most meg alig tudok értelmesen kommunikálni, mert összekavarodnak a gondolataim, és nem találom a szavakat, minden kimegy a fejemből.

Tiszta hülye lettem.

Az én fiam mozgásfejlődése is iszonyatosan gyors volt. 10 hósan indult el. Ilyen a genetikája. Én is hamar jártam. Ha kérdezték mennyi idős megmondtam. Álltalában max annyit mondtak, hogy milyen ügyes. Amúgy idegenek véleménye pont nem szokott érdekelni.

1 olyan sztorim van amikor anyuka irigykedett. Ő utána le is sokkolt rendesen. 11 hónapos babája nem kúszik nem mászik. De pedig a kompban, meg ha vezetgeti olyan ügyes. Na erre nem mondtam inkább semmit

Kislányom is most töltötte a 2-t, és már teljesen folyékonyan, és választékosan beszél, ráadásul kristálytisztán.

Persze ez sokaknak fel szokott tűnni pl. a játszón, és gyakran kérdezgetik, hogy hány éves, mert ráadásul kisnövésű is, amitől csak még nagyobb a kontraszt.

Én mindig csak arra válaszolok ilyenkor, amit kérdeznek, és csak tárgyilagosan. Ha valaki elkezdi, hogy bezzeg az övé még sehogy, akkor mindig igyekszem megnyugtatni, hogy azzal sincs semmi baj, teljesen normális.

Én inkább azzal szoktam kilógni a 'játszós anyukák' táborából; hogy rendszerint együtt utálkoznak azon, hogy már megint mit tett a gyerekük, és már mennyire kivannak tőlük; vagy már mennyire unják, hogy otthon kell lenniük vele, és várják, hogy mikor nyomhatják már be bölcsibe/ oviba. Én nem tudok beállni ebbe a sorba. Nagyon-nagyon hosszú, és küzdelmes utat jártunk be addig, hogy a kezünkben tarthassuk a gyermekünket, és nekem egy csoda minden pillanata, legyen az akármilyen, és szeretném kiélvezni ezt, ameddig csak lehet.