Aki 18-22 évesen szül, később hogyan boldogul az életben?

#30: nem mindenkinek ilyen rosszak a körülményei. Bár szerintem első 8-10 évben nincs is igény külön szobára. (hiába van 3 szobánk, mind egy helyen alszunk a gyerekekkel együtt, mert erre van igény)

31: ha egy félszobába (amiben én felnőttem, az 10nm volt) beraksz egy egy és egy kétszemélyes ágyat, meg mondjuk nagyvonalúan egy szekrényt a három emberre, akkor annyi hely marad, hogy középen épp meg tudsz fordulni, meg a szekrényajtót szűkösen ki tudod nyitni. És akkor még nem volt szó róla, hogy egy 10 évesnek már nem ártana a tanuláshoz egy íróasztal. Gondolom nálatok nem egészen így néz ki az "egy helyen alszunk a gyerekkel".

Inkább 20 évesen szülnék, mint 40.

33: na erről beszélek. Hogy fogalmad sincs, mivel jár, ha nem sikerülnek a dolgok, és 20 évesen szül valaki. És inkább gondolja valaki, hogy fura 40 évesen szülni, minthogy szüljön a 20 éves olyan borzalomba, mint amiben én felnőttem.

#35: de nem mindenkinek ilyen rosszak a körülményei mint neked vagy nem éli meg ilyen tragikusan. Lehet te akkor is depis lettél volna ha kétszer annyi helyed van. Sok jó ember kis helyen is elfér. Egymást utálni meg 200nm-en is lehet.

A hely egy dolog. Azt nem olvastad, hogy nem volt melegvíz meg étel? Te tényleg ennyire ostoba vagy vagy valaki segít benne?

33 Nekem van olyan barátnőm, akinek 6 testvére van és elég szegényen éltek, mégis jóban van minddel és nagy szeretettel beszél a gyerekkoráról (falusi lelkész család, minden gyerek értelmiségi lett). Két barátnőm is 20-21 évesen szült egyedülállóként, és lerakták ők is a diplomát, a gyerek ment bölcsibe, ők dolgozni... Ahogy sok 30-as is csinálja. Isten ments felelőtlenül gyereket vállalni, de nem csak az anyagiakon múlik. Ahol a szülő tud egy alap elégedettségre, hálára nevelni példát mutatva, és hát figyelmet, szeretet adni, az egy teljesen más légkör, mint ahol folyton az irigykedés, hibáztatás, panaszkodás, veszekedés, elhanyagolás megy. Ez meg nem függ attól, ki hány éves. Persze jobb esetben 40-esként már jobban tudja az ember értékelni a gyerekét a buli helyett, de ez sem biztos, ismerek kivételt a másik irányba is, meg pláne olyat, aki még mindig mamahotelben lakik. Az emberek sokfélék, egy korosztályban is, meg szülőként is.