A gyereked mosolya, vagy csupán a létezése tényleg el tudja veled feledtetni, hogy tönkrement a testetek? Leírnátok miért?

Külsőre nem ment tönkre a testem látványosan, nem híztam meg, bár picit lógósabb itt-ott, de ugyanakkor izmosabb vagyok, viszont lett egy csomó eü. problémám, szóval a franc tudja, egyébként is öregszem. Ettől még szeretem a gyerekeim, sőt szerettem volna még egyet. Ha már tönkremegyek egyszer ígyis-úgyis, ennek legalább van értelme :D

Nem, mivel mindennapos problémát okozott, nem esztétikait, nem tudja "feledtetni". Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülnék, ha újra tudnék pl: futni anélkül, hogy kiesnének érzésre a belső szerveim. Vagy ha nem pisilnék be. Ha tudnék tampont, kelyhet viselni. Ha nem fájna a szex. Vagy ha egyáltalán élvezném. Több műtéten és konzervatív kezelésen is túl vagyok. Hopp, kopp. Persze ettől függetlenül szeretem a gyerekeim.

Mondjuk nem tudom miért kéne álszenteskedni, hogy jaj, nem gond, ha lóg a mellem, a hasam. Ha nem lenne gond, nem lenne annyi helyreállító műtét.

3 gyerek, és a melleimen kívül semmi nyoma a terhességeknek. A cicik megereszkedtek, ez valóban zavar. Viszont cserébe 1 mérettel nagyobbak is lettek. Férjemen kívül senki nem látja, őt nem zavarja, így én elfogadom. Az hogy mennyire változik meg a tested genetika. Szerencsére nálunk anyai ágon, senkin nem látszik meg a szülés.

Tudod mi teszi tönkre a tested? A gyorsvonat. A terhesség nem.

Nem tudom miről beszélsz nekem nem ment tönkre a testem. Megvátozni megváltozott. De aki ezt nem tudja elfogani és így fogja fel hogy tönkremegy, inkább ne szüljön.

Szerintem amiről a 12-es írt, az eléggé tönkremegy kategória. Tudom, mert én is így jártam. És még mennyien...