Akinek gyerekvállalás után tönkrement a kapcsolata, milyen előjele volt?
Mikor jöttél rá, hogy valami nem stimmel?
Szerintetek meddig lehet a krízisre, változásra fogni a változást a kapcsolatban és honnantól kell aggódni amiatt, hogy baj lesz a végén?
6 év, 2 pici gyerek, egyre kevesebb kedveskedés, kommunikáció csökken, kettesben extrém ritkán tudunk lenni és mostanában aggódom, hogy ennek így nem lesz jó vége.
Nálatok mik voltak az első jelek, hogy elindultatok a "lejtőn"?
Szerintem nálatok az a baj, hogy túl korán vállaltatok gyereket. Ha 6 év alatt két picit is összehoztatok, akkor kb. 4 éve csak várandós vagy meg a kicsikkel otthon.
2 év nagyon nem elegendő idő egy ilyen döntés meghozatalára. Valószínűleg egyáltalán nem ismertétek ki egymást, csak belerohantatok az egészbe ész nélkül.
Az általad leírt jelek riasztóak, egy ilyen fiatal kapcsolatban ha már nem foglalkoztok egymással,nem beszélgettek, az nagyon rossz.
Barátnőmmel történteket tudom leírni.
Náluk már az is előjel volt, hogy nem akarták ugyanazt. A - most már - ex férje mindenképpen szeretett volna gyereket mihamarabb, de barátnőm nem akart nagyon fiatalon, éppen akkor fejezte be az egyetemet, dolgozni akart pár évet, félretenni. Akart gyereket, csak nem 23 évesen. De a férje nagyon erőszakos volt, ő relatíve jól keresett, biztosította barátnőmet, hogy nem lesz hiány semmiből, karriert meg később is tud csinálni. Ezt a részét én sem tudom miért, de barátnőm végül mégis terhes lett.
Akkor itt jött a második előjel. Szinte azonnal a pozitív teszt után a férje már elkezdte tervezgetni, hogy a fia (mert természetesnek vette, hogy fia lesz) milyen nevet kap, hogy milyen lesz a szobája, hogy mit fog sportolni, már kb az egész életét megtervezte. Hogy barátnőm mit akart, az nem volt szempont, ahogy az sem, mi történik, ha a baba kislány lesz.
Hát a sors iróniája, hogy lány baba lett, amitől a férj bprzasztóan elzárkózott. Barátnőm mesélte, hogy a névválasztásban is egyedül kellett döntenie, mert a férje annyira letojta már az egészet, minden mindegy volt.
Akkor megszületett a baba, de egyrészről császáros volt, másrészről kapott is vmi fertőzést, ezt a részét sajnos nem tudom, de a lényeg, hogy két hetig kellett benn lenni a kórházban. A férj ez idő alatt 3x ment látogatóba, mert ő nagyon elfoglalt, dolgoznia kell és a gyerekszobát megcsinálni. Barátnőm mikor hazaért a picivel, az a látvány fogadta, hogy nemhogy nincs kifestve a szoba, de még az ágy sincs összerakva, sem a bútorok, pelenkázó. Semmit nem csinált otthon. Barátnőm szülei szerencsére eljöttek látogatóba és végül ők elrendeztek mindent, amit lehetett, de hát gondolhatod...
Fél évvel később a férj beadta a válókeresetet. 6 hónap alatt 4 különböző nővel csalta meg barátnőmet, semmiben nem segített neki, a gyerekre egyszer nem adott ruhát, pelenkát, arra nem volt képes, hogy egy tápszert melegítsen. Úgyhogy ilyen formán barátnőm járt jól ezzel a válással, csak irónikus, hogy pont ő maradt a gyerekkel, holott a férj akarta nagyon... Ez 3-4 éve történt, az apa nem kíváncsi a gyerekére egyáltalán, forintra annyi gyt-t fizet, amennyit megítéltek, többet nem. Barátnőm nehéz helyzetben volt, mert ugye nem nagyon dolgozott gyerek előtt, úgyhogy nagyon kevés bevétele volt, szülei segítettek neki, illetve a mai napig. Meg hát mi, a barátai... Mondjuk sztem ez nagyon extrém történet, de volt itt is több jel, ami utalt arra, hogy vmi nem stimmel.
Egyébként barátnőm most dolgozik, anyukája sokat van a kicsivel mikor beteg, vagy szünet van az oviban, de legalább úgy tűnik, hogy alakulóban vannak a dolgok.
Azért ez túlzás, hogy 32 évesen 2 év együttélés után nem lehet eldönteni, hogy az adott emberrel szeretnénk-e gyereket vállalni, vagy sem. 20 évesen talán nem tudja az ember, hogy mit szeretne, de 32 szerintem igen.
Nem veszekszünk, és nem haldoklik a kapcsolatunk, csak sok változás volt és jobban oda kell majd figyelnünk. Mások tapasztalatai viszont érdekelnek, szeretnék mások hibáiból tanulni és nem a sajátomból.
Azért köszi, hogy ismeretlenül is így nyilatkoztál egy kapcsolatról, leírt kb. 3 mondat után. Inkább ez lett picit elkapkodva, de nem várom, hogy beismerd.
Figyelj kérdező, nem az én kapcsolatom indult el a lejtőn, és nem én vállaltam meggondolatlanul 2 év után gyermeket valakivel. Szóval inkább magadban keresd a hibát, mint másban.
Elég nyilvánvaló, hogy rátapintottam a lényegre, ha ennyire felhúztad magad rajta.
És szerintem semmi bántót nem írtam, ráadásul nem is rossz szánékkal írtam az egészet, hanem azért,hogy nézz egy kicsit magadba mi is lehet ennek az oka. Az egyszerűen egy tényállás, hogy ennyi idő kevés eldönteni, hogy ő-e a megfelelő ember a gyerekvállaláshoz, és ez sem 22, sem 32 évesen nincs másképp.
Kedves utolsó,őszintén szerinted van értelme annak amit most csinálsz? Kell a földön fekvőbe belerúgni??? Szerintem nem...
Mi 8 év után vállaltunk gyereket,mégis tönkrement.
Ismerősöm összejárt kefélgetni egy csajjal,a csaj teherbe esett,azóta boldogok,házasság,két gyerek.Két hónapja nem ismerték egymást és csak dugni jártak össze...
Az élet sokszor kiszámíthatatlan,nem szabad ítélkezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!